Gyógytea

— Mi ez mama?

— Gyógytea, papa.

— Gyógytea ? Minek nekem gyógytea ? Nem vagyok én beteg!

— Nem vagy beteg, de bizony iszákos vagy. Ez pedig iszákosság elleni gyógytea — mondta Kornbacher Elemérné, született Papp Etelka, és ura orra alá dugta a forró, gőzölgő folyadékkal teli bögrét.

Kornbacher Elemér negyvennégy éves könyvelő igen derék, egyszerű férfiú volt, aki munkáját példamutatóan végezte mindig, gyermekeit szeretettel nevelte, asszonyát, Kornbachernét is türelemmel tűrte.

Kornbacher Elemérnek egy hibája volt.

Minden délután megivott néhány fröccsöt.

Egészen pontosan tízet. Kicsit, de tízet. Ebből nem engedett, a maga napi egy liter borából. Minden másból engedett, pontosabban engedett volna, ha lett volna miből — de ebből nem.

Délután hatkor nyitotta fel a literes palackot, a híradóra tartott az ötödik kisfröccsnél, és este fél tizenegykor, lefekvés előtt végzett az utolsóval.

Nem volt ő alkoholista, nem rúgott be soha, nem hepciáskodott, nem kötözködött a bortól, egyszerűen csak szerette és kész.

Egyébként asszonya is ivott, csak ő nem bort, hanem teát, mindenféle teákat.

Kornbacherné füves volt.

Jó tíz évvel azelőtt hatalmasodott el ez a dolog rajta, a gyógyfüvezés, kúrálás, teázás, tavasztól őszig minden vasárnap délelőtt a hegyeket, az órai vonatozással elérhető mezőket, ligeteket, erdőket, folyópartokat járta és gyűjtötte a nyersanyagot, a boltokból is komplettírozta készletét, amely igen tekintélyesre nőtt az évek folyamán, teli volt Kornbaherék minden szobája, kamrája, erkélye szárított füvekkel, gazokkal, porokkal.

Kornbachernének remek keveréke volt étvágyjavításra, vizelethajtásra, fölfúvódás ellen, tartott mixtúrát gyomorra, szívre, epére, májra, hurutra, zacskószám állt a fű, mely a lábizzadást gátolja meg, és másik keverék, amely serkenti azt.

Általában, minden bajára volt füve és minden füvére volt baja, kivéve ezt a gyógyteát, a szeszellenest — ezzel urát kellett szerencséltetnie.

— Mi van benne? — kérdezte Kornbacher sóhajtva nagyot.

Egy rész jó csípős angelikagyökér, ugyanennyi rész tárnicsgyökér, amelynél semmi sem jobb a hurutra, egy rész közönséges ürömfű is van benne, amely a néphit szerint elűzi a vitustáncot is, tettem bele neked egy rész vidraelecke-levelet is, amely teli van glikozidáttal, pektinnel, cseranyaggal, végül egy rész vérontógyökér. Ebből megiszol naponta három bögrével, papa, és rá sem fogol többé a borra nézni.

Belekortyolt Kornbacher, és elhúzta száját.

— Hány a rész, mama?

— Öt papa, öt. Angelikagyökér, tár…

— Jó-jó, nagyon jó. Csak egy hatodik rész még, úgy érzem, hibádzik belőle — mondta Kornbacher és kezében a bögrével indult a kamra felé.

Így kapott rá Kornbacher a rumra.

Bächer Iván