444.hu, 2024. november 1.
UJ PÉTER
218.1. Horror horrorok vannak
218.1.1. Így Halloweenütt – az angolszász kultúrkörben, -négyszögben és egyéb kultúrgeometriai alakzatokban idestova az egyetlen olyan ünnep, amelyet német speedmetalzenekarról neveztek el –, tehát Halloweenütt, illetve előhajnalán bizöny megcsöndesedik az ember, el-elmereng, odameditál, mint Balog püspök az osztrák kolostorban, számot vet, messzi jövendővel komolyan jelenkort, mi végre vagyunk a világban, közdeni erőnk szerint a legnemesbekért, és a szellemharcok tiszta sugáránál olyan magasra tenni lécet, hogy gond nélkül leverhessük.
218.1.2. És ahogy a nagy spirituális metamerengésben körberadaroz az ember, hát mit érzékel? Hogy Szijjártó Péter behívatja a svéd nagykövet anyukáját, mert azt mondta valaki, hogy hülye a Putyin? Hogy Dzsuduzsák Balázzsal együtt tekerik a Peking–Teherán–Phenjan–Damaszkusz-tengelyt? Hogy Orbán Szabadságharcos Viktor Grúziában kikiáltja a Szovjetuniót? Hogy Modova moldovaiaké? Hogy már az indiai főillib is úgy gondolja, ha akarja, meggyilkoltathatja az ellenfeleit külföldön? Hogy szerb barátaink is gyorsan tanulnak Putybán Vlaktortól? Hogy az AFD nevű hangsúlyozottan nem náci pártnak a Bauhaus nem elég német, hanem valami gyanús kozmopolita (zsidó?) izé, amivel rendes németnek nincs dolga? (A Bauhaus, bazmeg, nem elég német! Ismételgessük!) Hogy sátrat építünk a Népstadionba? Hogy a Szuverenitásvédelmi ÁVH kiad egy olyan szöveget az Átlátszóról, amilyet 1952 óta állami hatóságtól nem látott itt senki? Ami még paródiának is túl direkt, túl ostoba lett volna akár tíz évvel ezelőtt. És hogy már Trunpelnökúr is melegít odaát, megnyugtató tudni, hogy ebben a mi kis pénzünk is benne van, hogy amikor ötszáz lesz a dollár majd büszkén mutathassuk, ott, ez a narancssárga csávó a spanunk ám! Viktor annyira izgul érte, föl is hívta, hogy el ne felejtse a választást kedden. Fingers crossed.
Sorolhatnánk még egy-két oldalnyi hasonlóan biztató fejleményt az oroszpárti bolgár erők nyomulásától a Tucker Carslon elleni démontámadásig.
218.1.3. Na most mindez hogyan illeszthető a hazai ellenzéki közvélemény erőteljes „Óráid vannak hátra, Orbán!” szentimentjához? (Sehogy.)
218.2. Kamarabú
218.2.1. Még mindig nem tudom elrendezni magamban a Kereskedelmi és Iparkamaránál történteket. Iszonyú súlyával nyomaszt a kérdés, a nekikeseredett tanácstalanság remegésével tolul elő, és frontális karambol üszkös roncsai alól kikászálódott, szülei feketén füstölgő maradványai fölött térdelő kisgyermekként üvöltöm az égre: Hát mihez kezdünk most Parragh László nélkül?
Kevés itt a hely, az idő meg a terabájt, hogy a Rendszerváltás Utáni Közepesen Ismert Ugyanakkor Kiemelten Kártékony Közéleti Semmirekellők állócsillagának állatorvosi lovát, csimborasszójának non plusz ultráját piedesztálra emeljem, méltóképpen fölelevenítésem azt a számtalan hogyishívjákot és akármicsodát, amelyeket fáradhatatlanul, éjt nappallá téve, közvetlenül Orbán Viktor végbélnyílásából izélt.
218.2.2. Az az érzésem ugyanakkor, hogy a Kamaránál elhamarkodták a döntést. Ha már mindenáron váltani akartak, Nagy Eleknél jobb jelölt lett volna Haris György, mert akkor nekünk Trump-győzelem esetén is lehetne egy Kamara Harisunk.
(Hogy egy minden szempontból aljas, pusztító deddzsókba fordítsam a Parragh László elvesztése miatt érzett mély fájdalmat.)
218.3. Nekünk a förszt az első
218.3.1. Ezra Klein (New York Times) készített interjút a Republikánus párt egyik reménységével, a libertárius-nacionalista-szofttrumpistaszerűségnek számító antiwoke-harcos biotechmillirádos hindu indiai-amerikai Vivek Ramaswamyval (indult Trump ellen az előválasztáson, de Iowa után, januárban föladta, beállt a narancsember mögé). Ramaswamy America Firsternek mondja magát, tehát hogy neki Amerika az első, ezt is fejtegeti főleg, hogy mennyire kell elsőnek meg mégelsőbbnek lenni. A kedvenc részem (nehéz volt választani): „…a bevándorlási politikánk gyakorlatilag csak a gazdaságpolitika része, ami szerintem erodálta nemzeti karakterünket és nemzeti identitásunkat…”. Mondja az elsőgenerációs amerikai hindu. A nemzeti karakterüket. Édes jó istenem. Itt mindenki szénhülye már? Egy negyvenes biotechmilliárdos.
Na, jó, mondjuk ott kezdődik, hogy tényleg mi nem elég förszt a világ leggazdagabb országában, a globalizációt szervezőt, fenntartó és abból legtöbbet profitáló USA-ban, a top 750 leggazdagabb üzletember egyikének, aki alig másfél évtized alatt vált milliárdossá? Mi lehett itt még försztebb? Mit kéne még előbbre helyezni a mihez képest? Miben kéne még önzőbbnek lenni?
218.4. Rám újságírás még nem volt ilyen hatással
218.4.1. Elindult ez az előfizetőtoborzó kampányunk, nyilván illene valamit mondanom róla, dehát ennek a hírlevélnek a címzettjei ugye nem célcsoport, tehát önöknek nem kell magyaráznom, mit csinálunk és miből, mindenestre, ha tudják, népszerűsítsék saját hatáskörben, hozzanak még egy előfizetőt etc. Mert tényleg, úgy van, ahogy Plankó Gergő itt mondja:
218.4.2. Meg ugye továbbra is itt van Ács Dani Radnóti-könyve, lesz nemsokára bemutató, meg még más rendezvényeink, Qubit Live, és december elején talán egy élő Borízű. Maradjanak behangolva!
218.5. Piccolo Amore
218.5.1. Sokszor akartam már ajánlani, oszt mindég elfelejtettem Giuseppe Savoni pazar instaemlékművét, amelyet a hetvenes évek italodiszkóklasszikusainak állított. Csodálatos videók, fantasztikus kosztümök, bravúros táncok, őrületes hajak, flitterek, lakkbőrök, lehengerlő ritmusok.
218.6. Bomberirigység
218.6.1. Nem mintha nem lennék jelentős bomberdzsekihalmozó… Most, azt hiszem, éppen öt aktív Alpha van a fogason különböző fazonokban, vastagságokban, színekben, meg még vagy öt forgalomból kivont (lejárt okmányokkal) valahol a garázs környékén, tehát nem nagyon tűnne indokoltnak újabb bomber beszerzése, de amikor megláttam ezt a Cock Sparrer-évfordulós limitált MA-1-et, hát egy kicsit sírtam legbelül. Gondoltam is, hogy felszólítom a Berlinbe szakadt magyarságot, hogy legott rongyoljanak el Kreuzbergbe, a Cortex Records üzletébe, és vegyenek, ha bírnak, dehát nincsen már egy darab se, nyilván. (150 készült összesen.)