Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 44. szám, 2024. október 31.
KOVÁCS ZOLTÁN
Lapzárta előtt Orbán Viktor Georgiába (korábbi hivatalos nevén Grúziába) érkezett. Elutazása napján a következőt posztolta: „A hétvégi választás után első kormányfőként látogatok Georgiába, egy konzervatív, keresztény és Európa-párti országba.” Ez kétségtelenül moderáltabb, mint korábbi kijivi és moszkvai úgynevezett békemissziója esetében, amikor még azt sem tette világossá, milyen minőségben jelent meg a két államfőnél, majd kis kommunikációs tévelygés után kibökte, hogy nem az unió soros elnökeként, hanem mint magyar kormányfő érkezett a béke ügyében tárgyalni. (Putyint is tévesen tájékoztatták.) Korrekt akkor sem volt, mert Zelenszkijjel nem közölte, hogy találkozójuk után azonnal Putyinhoz siet. Sőt, ha jobban belegondolunk, ez így nagyon is inkorrekt.
Most tehát Georgiába igyekezett. Ez az út feltehetően azt bizonyítja, Orbán nincs tisztában azzal, hogy az unió soros elnökeként nem viselkedhet úgy, mintha nem lenne az. Tehát hiába jelenti be egy posztban, hogy magyar kormányfőként érkezik majd Tbiliszibe, illenék egyeztetni az unió illetékes bizottságával, de legalábbis tájékoztatni, hova tart.
És nyilván van egy másik eset is, alighanem ez a valószínűbb: Orbán jól tudja, milyen kötelezettségek, vagy legalábbis elvárások kötik mostani uniós tisztségéhez, de ez az akció is azt mutatja, hogy ezek alól ő már jó ideje kivonja magát. Egész politikája egy végtelenített szakítópróba: mit tűr még az unió. Nincs rosszabb a korosodó fenegyerekeknél. Szó sincs békepolitikáról, gazdasági semlegességről meg a tömbösödés petícióba foglalt nemzeti méretű elutasításáról. Ezekről lehet ünnepi beszédekben amúgy értelmesnek látszó gondolatokat mikrofonba kiabálni, a meghirdetett pragmatizmus újabban egyre zavarosabb gondolati zagyvaságba torkoll. Ez a tbiliszi út is igen zavaros: örömmel érkezik ünnepelni az Európa-párti országba, ahol egy nappal korábban a Moszkva-barát erők minden valószínűség szerint elcsalták a választásokat, és minden erejükkel igyekeznek az országot letéríteni az európai integrációs útról. Akkor siet az oroszbarát pártnak gratulálni, amikor a helyieken kívül az országban tartózkodó hivatalos megfigyelők is a választások súlyos elcsalásáról beszélnek, országos méretű tiltakozások vannak. A választáson induló ellenzéki pártok aláírták az elnök által kezdeményezett chartát, amely szerint koalícióra lépnek, és reformokkal térnek vissza arra az európai integrációs útra, melyről a Grúz Álom vezette kormány letérítette az országot.
A demonstrációt az ellenzékkel szimpatizáló köztársasági elnök, Szalome Zurabisvili hívta össze, és beszédet is mondott a tömegnek. „Önök, akik itt összegyűltek, nem veszítették el a választásokat! Az önök szavazatát ellopták, és egyúttal megpróbálták ellopni a jövőjüket is. Ehhez senkinek sincs joga. Ünnepélyesen megesküszöm, hogy a végsőkig veletek leszek ezen az európai úton. Európa a mi igazi valóságunk és jövőnk” – mondta. A Magyar Hang a helyszínen tartózkodó tudósítója szerint az elnök beszédében utalt az országba érkezett vendégre is, jelezve, hogy senki más nem ismeri el a választások eredményeit, csak ő. A nevét nem mondta ki, de egyértelműen a magyar miniszterelnökre utalt, a közeli szálloda felé mutatva. „Zurabisvili szerint ki kell vizsgálni a választási csalásokat, és ehhez nemzetközi támogatást is kapnak.” (A tbiliszi Lánczi Tamás már hegyezheti a cerkát.)
Hogy pontosan miért kellett Orbánnak Tbiliszibe utaznia, nem egészen világos. Inkább zavaros. Főként azért, mert eredetileg az unióban kellett volna beszámolnia a magyar elnökség eddigi eredményeiről és a tervekről. Tény, hogy eddig semmilyen eredmény nem született, és az is tény, hogy ebből az elnökségből összesen két hónap van hátra, tehát nagyon valószínű, hogy a mérleg januárra sem fordul aktívba. Marad a soros elnökség végleges egyenlegén két megbízás nélküli ügyvitel Kijivben és Moszkvában. Valamint egy ordenáré vita Brüsszelben, amiről Orbán annyiban tehet, hogy miután belföldön másfél évtizede gyakorlatilag senkivel sem áll szóba, legföljebb a közcsatornák idomított szerencsétlenjeivel, végül pechjére a számára legpocsékabb helyszínen, Brüsszelben kényszerült erre. A tehát szigorúan kormányfői minőségben tett tbiliszi útról valamennyien kíváncsian várjuk a fejleményeket. Eddig annyi a siker, hogy a Rusztaveli sugárút tüntetői nem tettek kárt a magyar konvojban.