hvg.hu, 2024. október 29.
RÉVÉSZ SÁNDOR
A szakállas vicc így szól:
– Ismeri a Grünt?
– Nem én!
– És a Kohnt?
– Ájvé, akkor inkább a Grünt!”
Magyar Péterrel kapcsolatban az ellenzéki közvéleményt két nézet uralja.
- Az egyik szerint őt kell támogatni, rá kell szavazni, mert egyedül ő mutatott fel eredményes ellenzéki stratégiát Orbán Viktorral szemben. Egyedül neki és az általa vezetett pártnak van esélye legyőzni Orbánt és helyreállítani a demokráciát a Magyarországon.
- A másik nézet szerint egyik kutya, másik eb, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Nem szabad bedőlni Magyar Péternek, mert alapvető kérdésekben ugyanúgy gondolkodik, mint fideszes korában, átverés az egész, az igazi ellenzéket kell támogatni vele szemben, hogy ne jöjjön az egyik Orbán után egy másik Orbán.
Nem jó, hogy ezek a nézetek polarizálják az ellenzéki közvéleményt. Sarkos álláspontot képviselni mindig könnyebb, mint árnyaltat, lelkileg is kellemesebb, csak hát általában az árnyalt álláspontok a hasznosabbak, és azok állnak közelebb az igazsághoz.
Minél közelebb leszünk az országgyűlési választásokhoz, minél inkább igazolják a közvélemény-kutatások, hogy a Tisza Pártnak van esélye megnyerni ezeket a választásokat, annál égetőbb lesz az a kérdés, hogy mekkora erőt képviselnek, és mit tegyenek a voksukkal azok, akik a Tisza Pártot alkalmasnak tartják, és egyedül azt tartják jelenleg alkalmasnak, a diktatúra szakadéka felé haladó szekerünk megfordítására, viszont nem tudják elfogadni Magyar Péter álláspontját azokban a sarkalatos kérdésekben, amelyekben nem távolodott el fideszes önmagától. Ezért nem is kívánnak rá szavazni.
A Magyar-ellenes tábor első számú szószólója Vásárhelyi Mária, aki az Élet és Irodalom október 4-i számában foglalta össze a Magyarral szembeni kifogásait.
Ezeknek az a lényegük, hogy Magyar szerint a „demokrácia és a jogállam nem fontos kérdések”, a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállításáról nem beszél, a jogállam leépítését bemutató Sargentini-jelentést bullshitnek nevezi. A kisebbségek jogaival sem foglalkozik. Nem mutat szolidaritást az üldözöttekkel, például Iványi Gáborékkal és az általuk felvállalt gyerekekkel, szegényekkel vagy a lakhelyükről elűzött ukrán menekültekkel. Általában is kerül minden megosztó, népszerűtlen témát.
„Egy demokrata számára szégyenteljes és botrányos az a vélemény és viselkedés, amit Magyar és pártja az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban formál és tanúsít. /…/ Amikor Magyar és pártja az EU-ban, immár többedik alkalommal tartózkodik attól, hogy megszavazza az Ukrajnának nyújtandó segítséget, akkor lényegében a megszálló hatalom pártjára áll.” Magyar egyetért azzal, hogy létezik globális Soros-hálózat, a CEU-t hibáztatja, amiért el kellett mennie Magyarországról. „Bűnben fogant” pártnak nevezi a Momentumot, amiért elgáncsolt egy olyan „nemzeti ügyet”, mint az olimpia. Ez implikálja – teszem hozzá – a „nemzeti ügynek”, vagyis magának a nemzetnek a Fidesz-táborra (bár sajnos nem csak arra) jellemző kirekesztő értelmezését.
Vannak még abban a cikkben egyéb vádak is, de azok vagy nem állnak meg szerintem, vagy irrelevánsak a mondandóm szempontjából, s mivel itt nem egy másik lapban megjelent cikkel vitatkozom, ezekre nem térek ki.
Nekem ennyi elég ahhoz, hogy ne szavazzak a Tisza Pártra, ne menjek tüntetni Magyar Péter hívó szavára. De nem elég ahhoz, hogy ne tartsam életbevágónak, hogy az ország megragadja azt az esélyt, amelyet Magyar és pártja kínál az Orbán-rezsim megdöntésére.
Vásárhelyi Máriának igaza van abban is, hogy sok liberális, demokrata polgár nem hajlandó tudomást venni Magyar Péter azon nézeteiről, amelyeket amúgy maguk is elfogadhatatlannak tartanak. Behunyt szemmel, betapasztott füllel sorakoznak fel Magyar mögött, elvetve a rájuk egyébként jellemző kritikai attitűdöt, és ádáz dühvel támadnak azokra, akik Magyar kellemetlen nézeteire emlékezteti őket.
De másmilyen magatartás is van. A Népszava tudósítója ilyen véleményeket hallott a Tisza Párt ünnepi nagygyűlésén:
- „Én nem tudom, hogy Magyar Péter mennyire lesz jó, de a Fideszből elegem van. A szürke és a fekete közt kell dönteni, de hajlandó vagyok a szürkére szavazni.”
- „Mások arról beszéltek, nagyon várják, hogy Magyar Péter legyőzze Orbán Viktort, de tartanak attól, hogy a Tisza Párt elnökét is ‘megcsapja a politikai gőg.’”
- „Remélem, hogy Magyar Péter megtartja azt az ígéretét, miszerint egy valaki csak két cikluson keresztül lehet miniszterelnök. Nem szeretnék még egy diktátort.”
A Magyar Péterrel tüntetők jelentős részéből sem veszett ki tehát az egészséges és szükséges szkepszis. Úgy vélem, az ellenzéki helyzet logikája, a népszerűség fenntartásának és a „baloldalinak” nevezett ellenzék megnyerésének az érdeke, pártja tagságának és szakértői stábjának irányultsága önmagában is eltolja valamelyest Magyart a legriasztóbb hozott nézeteitől, de ez azért egy demokratát nem nyugtathat meg.
A Tisza Párt olyan helyzetben venné át az ország kormányzását, amelyben a demokratikus működés intézményes garanciái hiányoznak, viszont ott vannak bebetonozva minden kulcspozícióban Orbán emberei, Magyar korábbi elvtársai. A biztosíték mégis csak az lenne, ha Magyar Péternek koalícióban kellene kormányoznia. Ha lenne harmadik erő.
Fölöttébb riasztó gondolat, hogy kialakulhat olyan kétpártrendszer, amelyben a Tisza Párt és a Fidesz váltogatná egymást.
A napokban megjelentek az első közvélemény-kutatási adatok, amelyek a biztos pártválasztók körében a Tisza Pártot helyezik az első helyre. Ennek egyelőre csak lélektani jelentősége van, 1-2 százalékos előny nem előny, az a hibahatáron belül van. De hát mégis csak jelzi az esélyt, a tendenciát.
A Publicus felmérése azt mutatja, hogy a biztos pártválasztók körében a 39 százalékos Tisza és a 37 százalékos Fidesz mellett van egy 24 százalékos harmadik erő, amelynek azonban a kétharmada elfolyik a parlamenti küszöb alatt. És ki tudja, hogy a DK most (még?) 8 százalékos szavazótáborából mennyi marad a választásokra.
A mostani mérések szerint 63 százaléknyi ellenzéki szavazat jutna 37 százaléknyi kormánypártira. Ha a Mi Hazánkat a Fideszhez számoljuk, akkor 59 százalék áll szemben 41-gyel. Az is tetemes különbség.
Sokkal kisebb különbségből lettek kétharmados többségek az előző választásokon. Viszont, ha több ellenzéki jelölt indul az egyéni körzetekben, sok helyen olyan bejáratott jelöltekkel, akik várhatóan jobb eredményt érnek el a pártjaiknál, akkor döntetlenhez közeli eredmény esetén jóval több (jelentős részben szintén bejáratott) fideszes jelölt nyerheti meg az egyéni körzeteket, mint ahány tiszás.
És akkor a jelentős ellenzéki többség ellenére is kormányon maradhat a Fidesz.
Azok az ellenzéki pártok, amelyek elől a Tisza Párt elszívta a levegőt, és amelyek egymástól is elszívják a levegőt régóta, reménytelen állapotban vannak. Hiteles, mozgósító erejű összefogás akkor sem jött létre közöttük, amikor még nem volt meg az az ellenzéki alternatíva, amelynek az árnyékában sorvadoznak most.
Egy új és friss, a haldokló pártok depressziós választótáborainak lehetőséget adó pártra lenne szükség, amelyet nem terhel a kudarcos múlt, és amelyre a magamfajta „belgák” szavazhatnak. És bizony, akárhogy is, de az egyéni jelölteket a közvélemény-kutatások szerint várható arányok szerint szét kellene osztani.
Ez így lenne racionális, és így felelne meg Magyarország elemi érdekének. Ehhez sokféle pszichikai és egyéb gáton kelleni átlépni. A ráció hazánk politikatörténetében ritkán érvényesül. De a remény hal meg utoljára.