Magyarország – 1899-03-14 / 73. szám

— Hitehagyott sokaczok. A szántovai tömges áttérésre vonatkozólag arról értesülünk, hogy vasárnap Kapuszárovics zombori esperes és Vidiczki konzisztóriumi jegyző, az ujvidéki gör.-kel. püspökség 14 görög-keleti lelkésze csakugyan megjelentek Bácsmegye Szántova községében és ott 897 eddig róm. kath. sokaczot csakugyan fölvettek a görög-keleti egyházba. A tömeges áttérés előzményeiből már elmondtunk annyit, hogy a sokaczok a magyar prédikáczió miatt hagyták el a hitüket, most a Bácskai Hirlap erről a következő részleteket közli:

Bácsmegyének azon a részén, a hol Szántova községe is fekszik, mintegy tizenkétezren vannak a sokaczok. Ez a népfaj vallásra nézve római katholikus ugyan, de nyelvénél fogva inkább a görög-keleti valláshoz hajlik. Szántova községének lakói majdnem felerészben magyar és felerészben sokáczok, ez utóbbiak mintegy ezerötszázan vannak. A sokáczok a magyarokkal folytonos viszálykodásban élnek és nagyrészt az az oka az áttérésnek, hogy nem akarnak velük egy templomba járni, mert ugy szokásaik, mint életmódjuk különbözik.

A másik főok pedig az, hogy a templomban szláv nyelvü prédikációt nem tartanak, ugy mint eddig tették. A mióta a hazafias Császka György kalocsai érsek eltiltotta a szláv nyelvü prédikácziót és elrendelte, hogy a pap csakis magyar nyelven prédikáljon, a sokaczok körében nagy volt az elkeseredés és több izben küldöttség is ment az érsekhez, hogy ezt a rendeletet visszavonja. Az érsek azonban hajthatatlan maradt és egész helyesen járt el, daczára annak, hogy a kath. egyház ellen haragitotta az amugy is vallástalan és fajtalan népet. Elhatározták tehát, hogy áttérnek a gör. kel. vallásra. A mikor erről Császka György tudomást szerzett, Szántovára utazott, hogy a sokaczokat erről a szándékukról lebeszélje; sikerült is neki ideig-óráig őket meggyőződtetni, de nemsokára visszatértek a régi kivánságukhoz és miután ezt nem érhették el, Ujvidékre folyamodtak a gör. keleti püspökséghez, hogy áttérni akarnak. A folyamodványt 897 áttérni akaró egyén — nem mint a fővárosi lapok irják 2500 — nevében nyujtották be, saz ujvidéki gör. kel. püspökség készséggel fogadta őket kebelébe.