Propagandisták és a NER farizeusai

Fontosnak tartom leszögezni azt, hogy a Pesti Srácok nem-média jellege nem csupán vélemény, hanem bíróságok által is számtalanszor megállapított tény.

Az említett portál bíróságok előtt öt év alatt csak sajtóperekben 57 helyreigazítási pert vesztett el. Hozzá kell tenni, hogy egy perben rendszerint nem csak egy hazugságot igazított helyre a bíróság és ez a statisztika nem tartalmazza a személyiségi jogi pereket. Emellett nyilvánvalóan magas azon esetek száma, amikor a hazugságok csak azért nem kerültek helyreigazításra, mert az ügyek sértettje nem perelt.

Azonban ebből is látható, hogy itt a mennyiség már minőségbe csap át, és nem csak arról van szó, hogy az újságíró is ember, aki néha tévedhet. Ennek a portálnak a dolgozói nem újságírók, hanem propagandisták a legrosszabb uszító fajtából. Marosán György és Rajniss Ferenc szellemi gyermekei. Erre az esetre tényleg igaz Esterházy Péter azon mondata, hogy bizonyos szint felett nem megyünk bizonyos szint alá. Az lesz az igazi kérdés, hogy lesznek-e olyan ellenzéki politikusok, akik nem így gondolják. Amennyiben igen, nehéz lesz őket nem a rendszer kollaboránsainak nevezni.

Személyeskedés?

A Fidesz propagandistái most kommunista tempót emlegetnek és arról beszélnek, hogy Baranyi ezzel a gesztussal megalázta az érintettet. Ez teljes tévedés. Egyetlen személyeskedő megjegyzés sem hangzott el részéről. Csupán ténymegállapítást tett és ehhez tartotta magát. Végül is nem tehet úgy, mintha a sajtó képviselője volna az érintett, miközben nem az. Fürjes is csatlakozik ehhez a kórushoz, amennyiben azt írta, hogy akkor sem szabad visszautasítani a sajtó kérdéseit, ha ellenszenvvel viseltetünk a kérdező iránt. Ez itt fel sem merült. Baranyi azért nem nyilatkozott az érintettnek, mert annak munkaadója a Fürjes által megfogalmazott kritériumok szerint sem tekinthető hírportálnak és ebből következik, hogy ő sem lehet újságíró.

Másképp megfogalmazva: alapvető higiéniai kérdésről van itt szó. Az véleményes, hogy milyen gyakran mosson valaki kezet vagy hajat, azonban az nem lehet véleményes, amikor az ápolatlanság már olyan mértékű, hogy az feltűnővé válik. A Pesti Srácok portál esetében a bírói ítéletek tucatjai mellett elég, ha valaki csak egy pillantást vet arra az úgynevezett tartalomszolgáltatásra, ami ott zajlik, ahhoz, hogy erkölcsi és higiéniai érzéke egyaránt tiltakozzon.

Fürjes nyílt levele egyébként is rendkívül furcsa. Hiszen éppenséggel a Fidesz vezetői azok, akik rendszeresen megtagadják a nyilatkozatot a magyar újságírók jelentős részétől, akik menekülnek az újságírók elől, sőt a parlamentben már szinte mindent megteremtettek annak érdekében, hogy kérdezni se lehessen az érintettekről. Nem beszélve a Fidesz vezetőiről, akik független médiának elvből nem nyilatkoznak. Ehhez képest Fürjes nem velük, hanem azzal a politikussal kíván párbeszédet folytatni a nyilatkozásról, aki eddig minden sajtóterméknek tekinthető sajtóterméknek nyilatkozott.

Pártpropagandistáknak egyetlen dologról lehet nyilatkozni. Arról, hogy miért tartjuk őket pártpropagandistának.

Minden egyéb érintkezés csak ahhoz vezet, hogy olyan dolgokat legitimálunk vele, ami a társadalom megtévesztésére alkalmas. Egy pártpropagandistától ugyanis nem várható el, hogy szövegeit a megértés igényével fogalmazza – a sajtóval szemben viszont ez alapvető elvárás.

Fürjes azt írja, hogy „a médiának, legyen az bármilyen beállítottságú is, alapvető feladata a tájékoztatás, a kérdezés, a különböző nézőpontok bemutatása”. Megkíséreltem ezt a mondatot a Pesti Srácok tartalmaira alkalmazni, azonban ott különböző nézőpontokat nem leltem. Nem véletlen, hogy ezt a portált eddig egy mérvadó ember sem tartotta „médiának”. Nem is tekintheti, hiszen a Pesti Srácok önbevallása szerint is azzal reklámozza magát, hogy „alacsonyan szálnak a sallerek” és „nincs íróasztalfiók”. Ezzel ki is jelöli a szerkesztőség helyét a Der Stürmer és Ilja Ehrenburg második világháborús publicisztikái között.

„Baloldali” véleménydiktatúra?

Fürjes azt írja, hogy a szólás szabadsága a baloldalt és a jobboldalt egyaránt megilleti, a magyar embereknek pedig joguk van sokféle véleményt, álláspontot megismerni. Ezzel a felvetéssel is teljesen egyetértek.

Jó lenne, ha Fürjes ennek szellemében haladéktalanul eljárna a közmédiánál annak érdekében, hogy ott a kormánytól eltérő álláspontok kellő terjedelemben és ellenzéki, illetve kormánytól tényleg független szereplők által megjelenítésre kerüljenek.

Fürjes egy mondata különösen furcsa. Azt írja az ATV kapcsán, hogy az egy „kormánykritikus” tévécsatorna. Vicces, hogy ezt a jelzőt használta, mert ez módot ad két dolog tisztázására. Az egyik az, hogy elvileg minden tévécsatorna dolga az volna, hogy kormánnyal és ellenzékkel egyaránt kritikus legyen. Különösen ez volna a dolga a közszolgálati médiának, amely azonban ezt a feladatát egyáltalán nem teljesíti.

Az a csatorna, amelyben nincsen kormánykritika, nem nevezhető másnak, mint a Szabad Nép méltó utódjának. ilyen médiumok vannak Oroszországban, Észak-Koreában és sajnos nálunk is, amire a legjobb példa egyébként éppen maga a magyar úgynevezett közmédia. Az ATV-vel kapcsolatban viszont egyáltalán nem jogos a „kormánykritikus” jelző használata tekintettel arra, hogy egyre inkább azt tapasztalni, hogy a szerkesztőség a kormányzat felé rendkívüli empátiát és megértést tanúsít, aminek kifejezett bizonyítéka egyébként éppen az, hogy az egyik legszélsőségesebb propagandacsatornát képesek voltak sajtóorgánumként kezelni. Ettől kezdve már az sem lenne meglepő, ha holnap a Vadhajtások és a Kurucinfo munkatársait köszönthetnénk az ATV műsorvezetői mellett.

Fürjes szerint létezik Magyarországon olyan rossz hagyomány, miszerint csak a baloldalt illeti a szólás szabadsága, és csak a baloldalnak lehet igaza közéleti kérdésekben.

Furcsa ez a mondat, még furcsább, hogy épp Baranyinak címezte (aki nem „baloldali” politikus, hanem tényleg független). 1990 óta ugyanis fel sem merülhet effajta hagyomány. Mérvadó nem-baloldali politikus egyrészt nem vitatta ezt el soha – ezzel szemben az úgynevezett jobboldaliak, elsősorban Fürjes párttársai számos alkalommal fejtették már ki, hogy a baloldal nem képviselheti hitelesen a nemzeti érdekeket.

Sőt, már ott tartunk, hogy az Országgyűlés elnöke rendszeresen egyenlőségjelet tesz az 1919-es kommunisták és a mai baloldal egésze között és Fürjes sem utasította rendre őt ezért a gyalázatos állításáért. Jobban tenné tehát, ha saját portája előtt sepergetne.