Élet és Irodalom,
XVIII. évfolyam, 40. szám, 2024. október 4.
VÁNCSA ISTVÁN
Lapzártánk után látogat Budapestre Tineke Strik, az Európai Parlament sorsüldözött előadója, aki balszerencséjére a magyarországi jogállamiság helyzetével foglalkozik. Nem szívesen cserélnénk vele, az ő helyzete olyan lehet, mint az angyalok alkolhol- és drogfogyasztási szokásait vizsgáló teológusé, olyasvalamit kéne komolyan vennie, ha csak színleg is, ami köztudomásúlag nem létezik. Neki viszont babrálnia kell vele, sőt e tárgyban még utazgatnia is, de nem a Nagy-korallzátonyhoz ám, vagy a Machu Picchura, Alborebellóba vagy más, normálisnak tekinthető helyre, hanem a magyar fővárosba, ahová manapság senki épeszű emberi lény nem kívánkozik.
Orbánt látni és meghalni, ez aránylag kevés embertársunk bakancslistáján szerepel, noha a produkció nem indult rosszul, sőt. Mi különösen pechesek vagyunk, hőn szeretett kormányfőnk mostani expozéját végighallgatni ugyanis nem volt szerencsénk, csak kósza mondat-, sőt szótöredékeket csíptünk belőle el, a többit majd felvételről, illetve leiratról lesz szerencsénk élvezhetni. Az is jó lesz, sőt felemelő, de az abszolút szinkronicitás élményével nem vetekedhet. Sebaj. Most cseppenként és morzsánként fogjuk a legfőbb tanítás ambróziáját és nektárját csipegetni és szürcsölgetni, örök érvényű, időtlen drágaságok ezek, ízlelgetésük folyamán lelkünk jól érezhetően nemesedni, elménk pedig fényleni fog.
Legalábbis egy darabig.
Aztán sötét.
„Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, csak egyszer volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk a ’48-ból, így nem engedünk ’56-ból sem.” – Hogy ezt ki mondta és mikor, azt nyilván fölösleges ideírnunk, mindemellett biztos, ami biztos, álljon csak itt. Orbán Viktor egyetemi hallgató, a Fidesz alapító tagja mondta Nagy Imre és mártírtársai temetésén a Műcsarnok előtti ravatalnál. Most viszont ugyanezen személy politikai igazgatója vélekedik akként, hogy az orosz elnyomás alatt élő ukránok stratégiája elhibázott, „ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert 56-ban az lett, ami lett”. Nem átmeneti elmezavarról van szó, hanem koncepcióról, de hát ezt tudjuk valamennyien, más kérdés, hogy még most se akarjuk elhinni, pedig itt volna az ideje.
Egyébiránt a fönt említett Tineke Strik feladata, hogy az EP demokratikus többségéhez tartozó képviselők egy csoportjával nyomon kövesse az Orbán-kormánynak a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat érintő rémtetteit, az erről szóló parlamenti véleményeket és állásfoglalásokat pedig akkurátusan kidolgozza. Megközelítésmódja egyértelmű. „Fel kell ismernünk, hogy a veszély nemcsak kívülről, hanem belülről is fenyeget bennünket. Orbán Viktor trójai faló az Európai Unióban, akivel hosszú ideig túlságosan elnézőek voltunk. De egyre jobban elszigeteli magát, ma már annyira irritálja a tagállamokat is, hogy azok remélhetőleg megtörik a csendet” – véli a hivatalból optimista Tineke Strik, aki bizonyára nap nap után csalódni szokott. Most is ez következik, egyebek között Tineke Strik slendrián gondolkodásmódja miatt is, ezt abból gondolom, hogy aki az Orbán mint trójai faló képletet kidolgozta, attól világformáló koncepciókat aligha várhatunk.
Miniszterelnökünk világszerte párját ritkító politikai karrierjét illetően persze mutogathatnánk erre is, arra is, de jobb, ha nem tesszük, ugyanis nincs hozzá jogunk. Orbánból a mi hathatós közreműködésünk révén vált a kontinens politikai szörnyetege, ezt immár Európa népei is látni kezdik, ezért van az, hogy Bécs, Párizs, Róma utcáin járva úgy néznek ránk, ahogy. Undorodva néznek, és ezt sérelmezni minekünk sajnos nincs jogunk, egyet kell értenünk velük, sőt az volna helyénvaló, ha le-leköpnénk a tükröt, amellyel szemben állunk, utána pedig gondosan letörölnénk, mert leköpködött tükröket szerte a világban mégse hagyhatunk magunk után. Helyesnek helyes volna ugyan, de valamiképp mégiscsak ildomtalan, jó hírünket pedig a legkevésbé se öregbítené, sőt. A fönt említett Tineke Strik egyik célja persze épp az lenne, hogy az Európai Parlament által 2018-ban elindított hetes cikkelyes eljárásban végre mutatkozzék valamifajta haladás, viszont az a procedúra nem az EP-ben, hanem az éppen az általunk elnökölt Európai Tanácsban fog végbemenni. Értsd: Orbán és bandája dönti el, hogy Magyarországon az uniós értékek súlyosan és rendszerszinten sérülnek-e. Méltatlan személyemben a nyájas olvasó most bizonyára csalódni fog, de akkor is bevallom, hogy szerintem Orbán és bandája nemleges döntést hozand, vagyis akképpen foglal állást, hogy nem, Magyarországon semmifajta uniós érték nem sérül, hanem ezzel szemben maximális védelmet élvez és kedvére szaporodik, mint szántók szélén, tarlókon, parlagokon az oly szépséges pipacsvirág.