Így gondozd a Magyarodat

A mérések szerint az ellenzéki szavazótábor ütemesen sündörög át Magyar Péter zászlaja alá, odahagy hűtlenül szocikat, Gyurcsányt, még Magyarország zöld pártját is. Ám a lelkes nyüzsgésen átszűrődnek a kétségek, és ezeket nem elég egyszerűen lesöpörni. Két keresztkérdés szokott felmerülni: Tudjuk-e egyáltalán, mit akarnak ezek?; Hát milyen ember ez a Magyar Péter? Kezdjük az utóbbival.

Az ígéret lényege az, hogy nem fog számítani, milyen ember. Miért, milyen jellem Joe Biden? Angela Merkel milyen ember? Fogalmunk sincs. Tök mindegy, mert egészséges demokráciában nem múlik semmi azon, mi lakik a hivatalnok szívében.

Ez csak az ilyen beteg autokráciákban játszik szerepet, mint a miénk. Normál nyugati felépítményben a miniszterelnök feladatokat old meg, a képességeitől függően. Lakozhat benne akár a sátán maga, ha nem bír megnyilvánulni. Ha bűnt követ el, ugyanúgy törvény előtt felel, mint bárki más. Odáig el sem juthat, hogy főherceggé hizlalja a családtagjait és vesz nekik uniós pénzből egy megyét. Még azelőtt megbukik, hogy az elmélkedő sétányát letérköveznék.

Hogy Orbán Viktor milyen ember, azt épp most írtuk körül. Csakhogy az tényleg számít, hiszen rajta múlik minden – az is, hogy lesz-e iskolájuk a hajléktalan gyerekeknek. Hát nem lesz, mert ő épp durcizik, és gólt akar rúgni. Ilyen ember. És olyan rendszert épített maga köré, ahol az ő személyes sérelmei érvényesülhetnek. És ez terjed, mint a rák: nem barátkozunk a Siemensszel, úgyhogy nincs mozdony, a szegényeket utáljuk és félünk tőlük, úgyhogy egészségügy sincs. Oroszország viszont a normalitás hazája, mert ott őt nem bántják a harácsolásért, sőt elismerik. Ennek az egy embernek a sebei, gyengeségei és bolondériái köré épült a rezsim, és ez az ember ilyen.

Nyilván vannak rajongói Magyar Péternek is. Mindenkinek vannak, aki látszik. De az a tömeg nem a személybe szeretett bele, hanem az esélybe. Nem Magyar Pétert akarják a trónra ültetni. Hanem azt akarják, hogy valaki szedje szét a trónt. És ne létezzen többé az a szerep, amelyben egy ember korlátain, téveszméin és egzotikus férfiszerelmein múlik egy ország sorsa.

Erre pedig jelenleg Magyar Péter a legalkalmasabb, egyszerűen azért, mert sokan gondolják így. Ez a népvándorlás nem igazságos és nem racionális. A rendszerkritikán másfél évtizede dolgoznak az ellenzéki pártok, konkrét szakpolitikákat, javaslatokat tettek az asztalra, lelepleztek, vádoltak, tüntettek. Annyi mindent összehordtak Orbán ellen, hogy Magyar Péter sem tehet mást, mint hogy ezeket tűzi újra műsorra, mivel a lehetőségek száma véges. De tőle elfogadja ezt egy akkora tábor, ami összemérhető a Fideszével, az MSZP-től pedig nem. Szomorú ez az MSZP-nek (ha maradt még ott valaki szomorkodni), viszont elfogadható mindazoknak, akik a szociktól hiába vártak oktatási reformot vagy méltányosabb szociálpolitikát.

Ezzel meg is érkezünk a másik feszítő kérdéshez: mit ígér a Tisza Párt a kormányváltáson kívül, és okos dolog-e aláírni egy elég hiányosan kitöltött csekket?

Először is nyugodjunk meg: nem kell ma aláírni semmit. Nem most vasárnap lesznek a választások, ugyanakkor csaknem másfél millió polgártársunk aláírta már június 9-én. 2026-ig még helyükre kerülnek féldecik és az irányzatok. De nem minden. Lesznek homályos foltok. Egy részük azért, mert semelyik párt sem hirdeti meg a feketelevest, és felesleges támadási felületet sem nyit. Egy csomó meg azért, mert maguk sem tudják még pontosan.

Ám az irányt ki tudjuk számolni, ahogy azt is, merre megy a csillag az égen. Magyar Péter programja a Fidesz leváltása. Azokra épít, akiknek elég volt a Fideszből, Orbánból, Semjén Zsoltból. Akiknek elegük van a síkhülye és mérgező, viszont méregdrága propagandából, az irtózatos és büntetlen családi lopásból, a sárga földig züllesztett közszolgáltatásokból. Azokra, akik nem akarnak ide orosz világot, és értik, miért nem Pszkovba indulnak dolgozni és tanulni a fiatalok.

Ezek egy része már 2010-ben is Orbán ellen szavazott, a többi szép lassan világosodott meg, vagy közben lett nagykorú. Mindenesetre most már látják, hogy a király meztelen. Egyre röhejesebbé válnak az őpucérságát hihetetlen nagy pofával körbeugráló udvaroncok. Az új uraságok, akik mostanra elhitték, hogy tényleg kiváltságok illetik meg őket, hogy velük vitába szállni is Isten ellen való vétek.

Tulajdonképpen elegendő program ennek a neohorthyzmusnak a tagadása. Abból a nemből kirajzolódik az igen, és vele a mandátum. Magyar Pétert a mögé állók azzal bízzák meg, hogy ne kövesse el Orbán mára közismert, zsák­utcás hibáit és bűneit. Hogy bontsa le a rendszert, amiben ilyeneket bárki elkövethet.

Nem lesz más választása, mint megfelelni ennek az elvárásnak. Nincs másik csőcselék, amit puszta hazugságokkal megülhet. A régi viszont ugrásra készen várja, hogy visszavágjon. Szüksége lesz azokra is, akik nem rajongók. Akik vitáznak, cáfolnak, felszisszennek és helyesbítenek, és nem megváltót látnak benne, hanem alkalmazottat. És ez önmagában egészségesebb jövőt jelent.