Kissé erőteljes

Kormánykörökben lelkesen állapították meg, hogy „a magyarok megkapják a pénzüket”, mert lényeges kérdésekben hamarosan megállapodunk az unióval. Ez szokásosan homályos és bizonytalan tartalmú kormányzati mondat, voltaképpen nem jelent semmit: nem négy pontról van szó, hanem egy rossz és antidemokratikus, korrupciótól fulladozó, vazallusi struktúra teljes felszámolásáról. Így ez még akkor sem valós, ha az igazságügyi miniszter maga is elhiszi. Július 8-án ugyanis Varga Judit Facebook-oldalán arról tájékoztatott, hogy Magyarország készen áll a megállapodásra, „elfogadtuk a Bizottság javaslatait négy fontos területen is”, és fölsorolta a négy fontos területet, úgymint:

A nemzeti közbeszerzéseknél 15 százalék alá mérsékeljük az egy ajánlattevős közbeszerzések arányát.

A kormány által kezdeményezett jogalkotást megelőzően időt biztosítunk a társadalmi konzultációra, és vállaltuk, hogy a speciális, rendkívüli gyors jogalkotási lehetőségek arányát csökkentjük.

Továbbá elfogadtuk a Bizottság azon javaslatát, hogy a korrupciós büntetőügyekben az ügyészség döntésével szemben legyen helye bírósági jogorvoslatnak. Mindezeken túl elfogadtuk, hogy Magyarországnak az európai uniós források egy jelentős részét arra kell fordítania, hogy a lehető legnagyobb energiafüggetlenséget érjük el.

A bejegyzés közvetve tehát arról szól, hogy a közélet némely kérdésében kísérletet teszünk a normális és jogszerű kormányzásra. Ezt eddig nem tartottuk fontosnak, mert egészen a legutóbbi időkig dőlt az uniós pénz, és amíg ez így történt, nem számított semmi egyéb. Másként ezt aligha lehet értékelni, hiszen kormányzatunk, élén a miniszterelnökkel, pontosan tudta, hogy abnormális állapot, hogy a közbeszerzések túlnyomó részét megbízhatósági és csakis pergyanús minősítésekkel körülírható társaság nyerte, és az is nehezen indokolható, miért nem lehet nálunk korrupciós büntetőügyekben hozott ügyészségi döntéssel szemben bírósághoz fordulni.

Mostantól majd lehet! – jelentette ki az igazságügyi miniszter, de azért várjuk ki a majdani megállapodások végrehajtását: azért azt még majd el kell hálni. Hanem a legjobb az a pont, amelyikben a magyar kormány vállalja, hogy az általa kezdeményezett jogalkotást megelőzően időt biztosít a társadalmi konzultációra, és vállalja, hogy a speciális, rendkívüli gyors jogalkotási lehetőségek arányát csökkenti. Ezt ígéri az uniónak, ami körülbelül úgy hangzik, mint amikor valaki megfogadja, hogy nem köpköd a villamoson. Vagy legalábbis a köpködés mennyiségét a lehetőségek figyelembevételével csökkenteni törekszik. De ez a vállalás amúgy meg érthetetlen is, hiszen az uniós csatlakozáskor aláírtuk azt a fejezetet, amelyik a jogalkotásról szól, amúgy pedig a hatályos magyar jog része is, úgy hangzik, hogy a 2010. évi CXXXI. törvény a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről. Minek ezt mint új megállapodási pontot külön kiemelni, kérdezhetnénk, ha nem tudnánk arról, hogy mi folyik a hazai jogszabályalkotásban, különösen, ami a törvényalkotást illeti. A törvény mindjárt az elején hitet tesz, hogy „a jó kormányzás keretében a társadalom legszélesebb rétegeinek be kell kapcsolódniuk a jogszabályok előkészítésébe, elősegítve ezzel a közjó érdekében a jogi szabályozás sokoldalú megalapozását. A társadalmi egyeztetés során biztosítani kell – írja a törvény –, hogy a véleményezési folyamatban a véleményeknek a lehető legszélesebb köre jelenjen meg. A jogszabályok előkészítése során biztosítani kell az egyeztetések átláthatóságát, azok minél teljesebb körű nyilvánosságát. A társadalmi egyeztetés során az abban részt vevők kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.” Erről szól a törvény 2010-ből, ezt ismétli most a magyar engedmény. Ezek közül eddig tehát egyet sem tartott be a kormány.

Július 11-én, egészen pontosan három nappal azután, hogy az igazságügyi miniszter hitet tett a törvényalkotás előtti egyeztetés fontosságáról, a kormány nem egészen huszonnégy órán belül keresztülverte a parlamenten azt a törvényt, amelyik reális számítások szerint több százezer kisadózó életét írja át, jelentősen szűkítve ezzel az eddig így adózók körét, ráadásul az érintetteknek év közben kell alkalmazkodniuk az új adószabályokhoz. A tárca szerint az új szabályozásra azért van szükség, mert a beérkező adatok és a kamarai visszajelzések alapján egyes munkaadók katás jogviszonyba kényszerítették munkavállalóikat, ezzel az államkasszát, a munkavállalókat és a tisztességes adózókat is megkárosították. (Kérdés: kik azok az egyesek? A katás vállalkozók jelentős része állami cégek felé számláz.)

De tegyük föl, hogy ez így van, és sok a katás vállalkozói visszaélés. Csakhogy ez az adójogszabály 2012 óta él, tíz éve hatályos, és ez esetben most nem is a rendelkezés tartalmáról, hanem megváltoztatásának olyan módjáról van szó, amit, mint föntebb olvashattuk, a kormány is kifogásolhatónak, sőt megszüntetendőnek tart. Olyannyira, hogy a rossz és törvénysértő gyakorlat megváltoztatásának ígéretét beépítette az unióval történő megállapodás keretébe. Mondhatnánk, ennyit ér a kormány szava.

Megszólaltak a kormány emberei, és mint várható volt, megszólalt Parragh László. „Ez nem olyan nagy tiltakozás” – válaszolta a telex.hu-nak Hollik István fideszes képviselő arra a kérdésre, hogy számított-e a kormány ekkora ellenállásra a kata-törvény benyújtása után. Hollik szerint „egy demokráciában nem kell mindenben egyetérteni a kormánnyal, és ennek hangot is adtak az ellenzéki képviselők a parlamentben. Ez azonban nem lehet elegendő indok arra, hogy ne tartsák be a törvényeket vagy másokat szabálysértésre szólítsanak fel” – mondta nyilván a kedd délutánra szerveződött tüntetésre gondolva. A betartandó jogszabályon pedig feltehetően a sztrájkjogról szóló hatályos hazai törvényt említhette, amit csak emlékeztetőül: ugyanúgy, erőszakosan és egyeztetés nélkül fogadott el fideszes kétharmaddal a parlament, mint ahogy további sztrájkjogszűkítéseket tervez most a pedagógusok ellen.

Kedd este lépett színre Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke. Az M1 csatornán ostobaságnak nevezte azokat a kritikákat, miszerint a döntés előtt ne egyeztettek volna a javaslatról. „Simán egyeztettek mindenkivel. Az egy másik kérdés, hogy a különböző álláspontok mennyiben érvényesültek.” A riporter ezen a ponton elfelejtette megkérdezni, kik azok a mindenkik, akikkel egyeztetett a kormány, de aztán az elnök maga utalt rá: „Más az egyeztetés, amikor elmondom, hogy mi a terv, és más a megvalósulás, amikor valójában nem az történik, amit én szeretnék. De ilyen értelemben egyeztetés bőséggel volt.” Vagyis, ezek szerint Parraghgal egyeztettek, aki vállalkozói érdekvédő minőségében az új törvényt a Világgazdaság online kérdésére válaszolva helyeselte: „A tervezet illeszkedik abba az irányba, amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara eredetileg javasolt, ugyanakkor kissé erőteljesre sikerült” – kommentálta. Négyszázötvenezer emberről van szó, ezek érdekeit képviseli Parragh László. Mit tegyen, ha nem velük, hanem a kormánnyal ért egyet?