Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 38. szám, 2024. szeptember 20.
KOVÁCS ZOLTÁN
Ebben az országban olyanok élhetnének boldogan és kiegyensúlyozottan, akik semmin se tudnak csodálkozni. Akik egyre nagyobb beletörődéssel nézik, mi folyik itt. Tekintetüket néha megjártatják azon, ami a szemük láttára, világos nappal történt: hogy egyik napról a másikra eltűnik egy testes balatoni partszakasz, hiányoznak a hegyek tegnap még megszokott ormai, mert helyüket napjaink úgynevezett nagyvállalkozói beépítették. A Várnegyedet belakják az újkori elvtársak, akik föntről csodálnak hidat, tűzijátékot, és néha letekintenek a város helótáira. Valakik megvettek egy hőerőművet az államtól, amit aztán az állam drágábban visszavásárolt. Közben a hőerőmű néhány hónapos szakszerűtlen működtetése elszennyezett két hegyi patakot, és kipusztította a környező élővilágot. Vagy ennek a fordítottja: kőbányát is vettek már pártközeli cégek pénzén, de aztán olcsón eladták egy rokonnak (lásd még készpénztranszfer). Amire Simicska Lajosnak annyi megjegyzése volt korábbi elvtársai körében, akik közül amúgy többen ma is ott virítanak az állami vezetés magas pontjain, esetleg böcsületben megőszült fejjel igazgatnak fontos testületet: hogy pediglen mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni (1993, a Fidesz kihelyezett frakcióértekezletének immár kilazult hangulatú záróaktusa a somogyaszalói éjszakában). Aztán a szemek lassan megszoknak mindent, nem csodálkozik itt már senki.
Nyilván, unalmas már az egész bányaügy, de 1993 óta, vagyis több mint harminc éve pereg ez a film: az „etikailag kifogásolható, de jogszerűnek tekinthető készpénztranszferrel” pártpénzből privatizálták a gánti kőbányát, hogy később olcsóbban eladják Orbán Viktor apjának. A gánti kőbánya (Dolomit Kft.) működése időről időre fölkelti az emberek igazságérzetét, különösen akkor, amikor ilyen-olyan szerződések alapján beszállító lesz valamilyen különösen jövedelmező melóban. Most például, amint a 444.hu által megismert iratokból megtudható, a Belgrád–Budapest vasútvonalhoz szükséges tetemes mennyiségű kő leszállítása van soron. Az nem derült ki, hogy a teljes projekt során összesen mennyi építőanyagot szállítottak már a gánti bányából, és ezért mennyi pénzt kapott az Orbán család cége – erről az érintett cégtől próbáltak információt szerezni, de válasz nem érkezett. A lap által megismert dokumentumok egyikéből annyi derül ki, hogy a kínai kivitelező bruttó 1 milliárd forintos szerződést tervezett kötni „minimum 100 ezer tonna” gánti zúzottkő szállítására. A Dolomit Kft.-ben az Orbán család több tagja is feltűnik: a miniszterelnök apja, idősebb Orbán Győző a cég többségi tulajdonosa és ügyvezetője, és szintén ügyvezetőként dolgozik a vállalatnál Orbán Viktor testvére, ifj. Orbán Győző és az ő fia, Orbán Viktor unokaöccse, Orbán Dávid is. Sok-sok Orbán.
A család bányacége nem először kap alvállalkozóként megrendelést: korábban a Direkt36 tárta fel, hogy a gánti bányából szállítottak építőanyagokat az ország különböző pontjain uniós forrásból zajló csatornázási munkákhoz, valamint út- és vasútépítésekhez, korábban a dunaújvárosi acélműhöz. Eleinte még tekintettel voltak olyan formaságokra, hogy a gánti bánya mint alvállalkozó vegyen részt, ne pedig fővállalkozóként, később a Direkt36 írása szerint már nem. Orbán apja tíz év alatt több mint 10 milliárd forintnyi osztalékot vett ki a bányabizniszből.
Ilyenkor rendre elhangzik a parlamentben valamilyen kérdés a Dolomit Kft. nagyértékű üzleteire vonatkozóan, mire rendre érkezik a kormányfői válasz is: üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Amikor képtelen válaszolni, mindig eljátssza a tudatlant. Amikor annak idején megkérdezték, miért hívták vissza Szemerkényi Réka washingtoni nagykövetet, úgy válaszolt: nőügyekkel nem foglalkozik. Amikor arról kérdezték, mit szól Magyar Péter vádjaihoz, miszerint hangfelvételekkel tudja bizonyítani, hogy Rogánék belenyúltak a Völner–Schadl-ügy nyomozati irataiba, azt mondta: „Én kormányzati ügyekkel foglalkozom. Tévésorozatokkal nem foglalkozom.” Az Orbán-féle társasággal egyébként nagyon is szimpatizáló Szabad György annak idején „hivatalából fakadó erkölcsi többletigényről” beszélt. Ismerve Orbánék hivatalgyakorlását, mi sem áll tőlük távolabb, mint az erkölcsi többletigény.Semmi sem számít már, csak a hatalom erős birtoklása és a szerzés végtelen számú módozata. Lassan gyakorlattá válik, hogy amikor az unió ilyen esetek kivizsgálását kéri, akkor a magyar kormány inkább lemond a támogatásról. Hogyan fordulhat elő, hogy a Fidesz egyik főembere saját koros anyját vonja be ilyen pályázati kavarásokba? Egyébként is, milyen gyerek az ilyen? Vagy miután az Elios-ügyhöz köthető pályázat is védhetetlenné válik, a kormány lemond a pénzről, fizessen a polgár. Ennyit az erkölcsi többletigényről.