212. Árvizelők

212.1. Így nyittasd a tározódat

212.1.1. Kedd kora délutánutt a nemzet (magyarság) egy emberként – vállt vállnak vetve, kart karba öltve, kéz a kézben, fej fej mellett, orr orr alatt, szájról szájra, szív küldi szívnek, szemet szemért etc. – körmét rágva, szájszélét harapdálva tapadt a Fészbúk képernyőjére, másodpercenként refresselgetve a miniszterelnök (oppardonbocsánatelnézést: Elnök Úr! Elnök Úr!) Hivatalos Közösségi Oldalát, vajon megszületetett-e már a döntés a Lajta főmeder és a balparti csatorna közötti szükségtározó megnyitásáról?

Néhány perccel kettő után az ország (nemzet) megkönnyebbülten sóhajthatott föl: engedélyezte! Engedélyezte! A miniszterelnök, Orbán Viktor személyesen engedélyezte az árapasztó tározó megnyitását. Ezt tőle magától tudjuk, ő jelentette be, ott, hivatalos közösségi micsodáján, írásban, videóban, mindenben.

Feszült órák után a megkönnyebbülés pillanatai, halivúdi filmbe (Dumb és Dumber 8. – Még dumbabb a Dumbered) illő másodosztályú plasztikkatarzis, gyermeküket boldogan zokogva magukhoz ölelő anyák, szemük sarkából könnycseppet törölgető, zord férfiak összeborulása, megmenekült a nemzet (a magyarság), a nép, megmentette a Rátermett Vezető. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha valami alkalmatlan, mondjuk BALOLDALI gengszter ül éppen a miniszterelnöki székben, amikor jön az árvíz!

Persze ilyesmibe belegondolni sem lehet. Mégcsak játszani sem szabad a gondolattal. De most, a rendkívüli helyzetre, a hármas vészhelyzetre (migrációs vészhelyzet 2015 óta, háborús vészhelyzet 2022 óta, plusz árvizes mostan), szupervészhelyzetre – tudnak-e vajon szuperponálódni a vészhelyzetek? – tekintettel tekintsünk el az eltekintendőktől, és hipotetikusan mi lett volna ha, hogy mondjuk a Gyurcsánytakarodj bitorol éppen? Hát megdöglünk mind, az biztos. Kilöveti a szemünket. De hogy a szükségtározót nem nyittatja meg a Lajta főmeder és balparti csatorna között, az zicher.

212.2. Tetőzés: kegyetlen színház

212.2.1. Úgy 2000-ig vagy 2001-ig, nem emlékszem, már pontosan, melyik tiszai árvíz volt a vízválasztó (amely mérföldkőhöz érkezve átlépte a Rubikot), de talán inkább 2000, Szolnok, igen, mindegy is, szóval addig az árvizeket minden további nélkül képes volt kezelni a magyar vízügy és a kiépített árvízvédelmi rendszer, szükség esetén egy kis erősítéssel, lakossági vagy honvédségi homokzsákpakolgatással, gátmagasításokkal, ilyenekkel. A tizenkilencedik századtól (ha úgy vesszük, Vásárhelyi Páltól) a mindenkori magyar állam nagy gondot fordított az árvízvédelemre és a folyóvizek szabályozására, jól működő vízügyi rendszer kiépítésére, vízépítő mérnökök, vízügyi szakemberek hadseregét képezte és alkalmazta. Nem, nem azért, mert különleges kapcsolat volna a magyarság és az árvízvédelmi rendszerek között, vagy mert mi genetikusan vízépítő nép volnánk, hanem mert az ország adottságai ezt kívánták, egy medencében élünk, mint tudjuk, kis országunk nem csak lángoktól, de még inkább vizektől ölelt, és a magyar állam a tizenkilencedik század közepére jutott el arra az anyagi, technikai nívóra, hogy nekifogjon a nagy melónak. (Hollandia mondjuk évszázadokkal korábban.)

Na, szóval tizenkilencedik század közepétől, kábé 150 éven át épült és működött a rendszer, voltak persze gikszerek vagy néha elégtelennek bizonyult a gátmagasság meg ilyesmi, de az 1878-as miskolci (körülbelül négyszáz halott, több mint kétezer ház összedőlt) és az 1879-es szegedi (151 halott, több mint ötezer ház dőlt romba) árvizek óta a komoly bajtól mindig sikerült megmenti az országot.

212.2.2. Aztán jött 2000, és jött a Tisza, leginkább Szolnoknál, az akkor első ciklusos Orbán Viktor pedig talált a szekrényében egy pár gumicsizmát. A következményeket látjuk. Azóta árvíz miniszterelnök nélkül nem mehet le, sőt, ma már nem is számíthat komoly politikai tényezőnek az, akiről nem készül több tucat gumicsizmás, esőkabátos, homokzsákos, motorcsónakos, terepjárós (etc.) videó, fotó.

212.2.3. A 2013-as dunai árvíz már az autokratiánus, végtelen médiabüdzsével, háttérszakértők tucatjaival dolgozó Orbánt hozta, itt már nemcsak sima híradóképek voltak a Kedves Vezető bátorító, gumicsizmás terepszemléjéről, de megjelent az aktívan irányító, ide-oda mutogatót, néhány sebtében megtanult szakkifejezést is határozottan csattogtató, az országot személyes közreműködésével mentő Ultrakompetens Irányító.

212.2.3.1. Kis kitérő: a 2013-as árvíz idején közölte Anarki kolléga hiánypótló árvízfotókurzusát, és ekkor forgatta (#neverforgat) a nagyszerű Ács–Plankó–Botos hiphopduó a nehezen felejthető Gordonboard-videót (#árvízkodás), aminek a slusszpoénja ma már alig érthető, de mindegy is, a háromhatvanfrontgordon örök.

212.2.4. És itt vagyunk ma, 2024-ben, 850 centis budapesti Dunánál, és szájtátva, leesett állal, vállt vállnak vetve, fej fej mellett, kart karba öltve bámulunk, mint nyurgaponty parlamenti mélygarázsra (tessenek figyelni a szofisztikált képzavart!, ennek még lesz jelentősége): teljes pompájában bontakozik kifele fészbúkunk előtt a posztposztmodern, metaszürrealista, velejéig hazug, nyilvánvalóan haszontalan, gátlástalan lájkvadász, önmaga paródiájába forduló média-kamupolitika, kegyetlen színház, Théâtre de la Cruauté, Antonin Artaud rendezte Gálvölgyi-show.

212.2.5. Hogy Magyar Pétertől Gyurcsányig mindenki versenyt szorgoskodik, vagy hogy már a harmadvonalas celebekig, mondjuk Zámbó Krisztiánig is elér a gumicsizmában homokzsákkal fotózkodás kényszere, mindegy is ahhoz képest, hogy mit megy a műfajalapító, az árvízi kamufontoskodás Leonardója és Mozartja: ő már direkte szakmailag is dominálja a pályát, szükségtározót nyittat, utasítja a szakembereket, hogy legyenek éberek, és ahogy ő szokta, akár a felcsúti focicsapatról, akár az olimpiai kajak-kenu-válogatottról van szó, utánozhatatlan kompetenciával osztogatja a szaktanácsokat: Szoszó balfutóban felhúzza a mobilgátat, a Gyurcsó centerhalfból följön a buzgárokra. És aztán szinte óránként hirdethet győzelmet, ezt megvédtük, azt megcsináltuk, zászló, zászló, bicepsz, szivecske. Ezt imádja igazán.

Dehát, ebben a kegyetlen színházban élünk, amiben nem is csak nézők vagyunk, sajnos, hanem nyomorult statisztikák és nézők 2 in 1, dehát erre van a igény, ezt akarjuk hinni, úgy tűnik, ez az irreleváns horrorbohócműsor az életünk, az árvizet meg persze intézik a vízügyesek, azzal nem lesz gond.

Magyarország megcsinálja. Magyarországot megcsinálták.

212. 3. A Hét Millennial Képzavara/értelmetlensége/nyelvi sutasága Award Goes to… Orbán Balázs & The Meghazudtolt Angolnák

212.3.1. „Magyar Péter angolnákat meghazudtoló módon igyekszik kibújni a vita alól” – szkazál Orbán Balázs, a kormányfő mögött álló agytröszt és nagystratéga, nem tartva eléggé szem előtt a régi déldakota közmondást: soha ne hazudtolj meg egy angolnát!

212.3.2. Runner up: „Új lélektani határt ért el a vízszint Budapestnél” – Portfolio.