A kormányfő lovat vált

Kötcse, szeptember eleje, bekötőút. Ismert arcok vonulnak, minden évben ugyanaz a színjáték: hogy kik érkeznek éppen. Jönnek befelé, először az úgynevezett vezető politikusok mindenféle testőrökkel, ilyen-olyan asszisztenciával, majd a második vonal, a minisztériumok alfigurái hitvesekkel, barátnőkkel, aztán a színezék: a magyar rock veteránjai, felvonulói élőképfigurák, a kormány hűséges újságírói.

Idén némiképp más a helyzet. Változott a szitu: az érkező miniszterelnök a korábbiaktól eltérően most megállt az újságírók előtt és kérdésekre válaszolt. Ez – mármint hogy Orbán Viktor emberszámba vette az érkezését Kötcsén váró kollégákat – vezető hír. A rögtönzött sajtótájékoztatón, amelyben egyetlen kérdésre sem válaszolt érdemben, legújabb mániáját, a gazdasági semlegességet emlegette, ezzel indokolva a kínai gigahitelt, de katari és tokiói hitelt is említett. Vagyis továbbra sem óhajt a kormány eleget tenni az unió értékalapú kötelezvényeinek, inkább hitelt vesz fel úgyszólván bárkitől, aki szembejön, de ami rosszabb, az uniósnál kedvezőtlenebb feltételekkel. Az a lényeg, hogy ne Brüsszeltől. Azt is mondta, hogy kínai infokommunikációs technológiát fogunk használni, ha az jobb a nyugatinál – mint ismert, ezzel szemben Németország, a visegrádi országok és mások is leválnának a kínai 5G-technológiáról. Mindezek tetejében, és nyilván a gazdasági semlegesség jegyében, Orbán töretlenül hisz a paksi projektben: 2032-re teszi az energetikai függetlenséget.

Szót ejtett Matolcsy György jegybanki elnök utóbbi és korábbi bírálatairól. Mint tudható Orbán ez ügybeni nyilatkozataiból, a bankelnök kritikus gondolatai mind sértettségéből fakadnak, hogy jővőre lejáró mandátumára nem ő Orbán jelöltje. Még ez is lehet. Az pedig biztos, hogy a mára kialakult gazdasági helyzetért Matolcsy is felelős, különösen gazdasági miniszteri tevékenységének idejéből. Most a jegybankelnök bírálatára a válasz annyi, hogy mondhat bármit, jövő tavasszal úgyis lejár a mandátuma, azt meg, ahogy politikai tanácsadója mondotta a Nemzeti Bank pillanatnyi és nyilvánvalóan jövőbeni alkotmányos helyzetét is érzékeltetve, a kormány „guggolva is kibírja”. Ami azt illeti, ebben az országban vagyunk néhány millióan, akik szintén ugyanezt remélik: hogy guggolva is kibírjuk. De ez most mellékes.

Ami a kötcsei bevonulást illeti, a színező szekció a legimpozánsabb. Tódulnak a vezető rockzenészektől a politikai porondmestereken keresztül a színészekig bezárólag. Utóbbiak érkezésén tükröződik a mindenkori politikai helyzet. A hazugság és a megjátszás kirakodóvására. Ha szárnyal a gazdaság, akkor lazán, ruganyos léptekkel vonul a színezék. Ha viszont az infláció magas, dúl a háború, influenszerek és Magyar Péter okvetetlenkednek az utcán, a társaság gondterhelten, földre vetett tekintettel vonul. Nem szólnak, hónuk alatt mappák, a mappákban az egész világegyetem. Két vagy három éve Nagy Feró vezető rockzenész szólt ki a kritikus tömeghez: „Ha nem lenne demokrácia, nem lehetnél itt, te barom!” E tekintetben nem változik a világ, emlékezzünk: 1988-ban Bányász Rezső, a Tájékoztatási Hivatal akkori vezetője azt kérdezte egy Bős–Nagymaros-ügyben hepciáskodó újságírótól, ha föltehet ilyen kérdést, akkor vajon miért mondja, hogy nincs szólásszabadság.

Néhány éve a politikai igazgató azt mondta ugyanilyen kötcsei alkalommal, hogy a szankciós politika nem vált be, nem kényszerítette térdre Oroszországot, viszont Európát egyre inkább. Másfelől a magyar kormány kitart amellett, hogy az alacsony keresetűeket, a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat meg kell védeni. A V4-es együttműködést stabilnak látja, az EU-s pénzekkel kapcsolatos tárgyalásokon pedig sikerült leválasztani az ideológiai különbségeket.

Ezeken az állításokon, bizony, fogott az idő. Oroszországot a szankciók elvágták a nemzetközi bankrendszertől, devizatartalékainak elérhető részét befagyasztották, a világ nagy cégei átmenetileg beszüntetik oroszországi működésüket. Nyilván vannak még tartalékok.

„A magyar kormány kitart amellett, hogy az alacsony keresetűeket, a nagycsaládosokat és a nyugdíjasokat meg kell védeni” – mondta a politikai igazgató, és ez úgy hangzik, mintha a kormány jótékony elhatározása lenne, pedig dehogy: ezek a feladatok a kormányzás tényéből adódóak. A nagycsaládosok, a nyugdíjasok és az elesettek megvédése nem kormányzati kegyosztás, hanem a kormányzás lényegéből fakad. Más kérdés, hogy amíg ömlött az uniós pénz, és nem volt háború, addig nem kellett ezzel foglalkozni, mert olyan tömegű pénz érkezett, hogy jutott is, maradt is.

Hogy pedig a V4-es együttműködés mennyire stabil, és az EU-s pénzekkel kapcsolatos tárgyalásokon miként sikerült leválasztani az ideológiai különbségeket, az a napnál is világosabb. Egy-egy elejtett bizalomfelmutató mondat ellenére az orosz–ukrán háború felszínre hozott olyan súlyos nézeteltéréseket, amelyek nem egyszerűen szerencsétlen tényezők szerencsétlen együttállása miatt jöttek elő, hanem alapvető értékkülönbségeket jeleznek. Például, hogy a háborúban van agresszor és van megtámadott: ez értékválasztás kérdése. Orbán Viktor a világ szégyenére lassan két éve ugyanazt a szerencsétlen, agyonstrapált gondolatot képes ismételgetni, miszerint nem engedhetjük, hogy Magyarország fizesse meg a háború árát, majd azzal zárja, hogy fölhívja a figyelmet az úgynevezett stratégiai nyugalomra. Az a remény, hogy a visegrádi országok magyar primátusú erőkoncentrációként lépnek fel, szertefoszlott. Orbán most lovat vált, és az uniós stratégiai célt, a balkáni bővítést szajkózva más országokkal erőlteti ugyanezt – önös megfontolásokkal. Többek között Szerbiával, Észak-Macedóniával, Montenegróval.

Emberei mindeközben szakadatlan szajkózzák, hogy az unió visszaél a hatalmával. „A magyar baloldalnak is azt kéne segítenie, hogy az ország megkapja a forrásokat, de ennek pont az ellenkezőjén dolgoznak” – mondja a Fidesz frakcióvezetője. Hogy a magyar baloldal mit szeretne, azt ilyen pontosan nem tudnám megfogalmazni, mint a frakcióvezető, de nagy dilemma, hogy mi a rosszabb: ha az ország megkapja a pénzeket, és ez életben tartja ezt a romlott és kártékony rezsimet, vagy ha nem kapunk pénzt, csőd szélére kerül az ország, és eladósodik. Lehet választani.