Óriások és törpék

„Most, 2022-ben a gazdasági bajok oka az orosz–ukrán háborúra adott válasz, vagyis a háborús szankciók és az azok miatt sokszorosára emelkedő energiaárak – olvasható a miniszterelnök Facebook-oldalán, majd így folytatódik: – Az energiaárak drasztikus növekedését egyértelműen a szankciók okozták. Így az energiaárak drasztikus növekedéséért nem a gazdaság, hanem a politika, egészen pontosan a brüsszeli politikai döntések a felelősek. (…) Mi, Európa törpék vagyunk, Oroszország pedig óriás. Most látok először olyat, hogy a törpe vet ki szankciót egy óriásra.”

Ez a törpe–óriás hasonlat nemrégiben jött elő, de rövid idő alatt, ahogy újabban mondani szokás, nagyot ment. A miniszterelnök politikai igazgatója néhány napja, a Somogy megyei Kötcsére érkezvén a Polgári Piknik elnevezésű rendezvénynek helyet adó Dobozy-kúria előtt újságírók egész hadának magyarázta: „Ha körülnézünk a világban, azt látjuk, hogy a szankciók nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a háború nem ért véget. A helyzet ennek ellenkezője – fejtegette a politikai igazgató: – Oroszország energetikai értelemben óriás, Európa pedig törpe.” Így fogalmazott. Abszurd elképzelésnek tartotta, hogy az energetika területén működőképesen lehet bevezetni szankciókat Oroszország ellen, a szakirodalom szerint ugyanis „szankciókat egy nagy szereplő vezet be egy kis szereplővel szemben”.

Fogadjuk el, hogy valóban létezik szankciós szakirodalom, és ennek egy alapállítása, hogy szankciót „csakis nagy szereplő vezethet be kis szereplővel szemben”. Megismételtem az állítást, mert annyira abszurd, de legalábbis felszínes, hogy magára valamit adó kormányzati vezető nem enged meg ilyet. Mi az a kicsi, meg mi az a nagy? Ilyen fogalmat többnyire a pornóiparban használnak, ott helye lehet efféle megkülönböztetésnek, de semmiképp olyan politikai helyzetben, amikor a szankció alá vont ország ténylegesen nagy energetikai háttere nem feltétlenül a kisebb energetikai potenciállal áll szemben, a helyzet nyilvánvalóan bonyolultabb. Ezt a bonyolult helyzetet úgy értékelni, hogy kicsi és nagy, óriás meg törpe, enyhén szólva is elnagyolt. Túllépve azon a morális problémán, hogy miközben Orbán azt magyarázta, Európa nem lőheti tüdőn magát a szankciókkal, az ő ujja is ott volt az elsütő billentyűn, amikor meghúzták. Ma már azt sem lehet egészen pontosan tudni, hogy Putyinnak játszotta a jó fiút Európával szemben, vagy fordítva. Ahogy látom, körülbelül annyit ért a közgazdasághoz, mint mondjuk én, és ez nem sok, különösen egy kormányfő esetében, de a baj ennél nagyobb: ugyan milyen meggondolások mellett hirdeti az orosz energia elleni szankciók elhibázott voltát. Összeadott, kivont, gyököt vont, és az jött ki neki, hogy a szankciók elhibázottak, mert szerinte az unió élete nehezedik, Oroszország pedig „nem kényszerült térdre”? Oroszország tartalékai nyilvánvalóan a végtelenhez közelítenek, már ami az energiahelyzetét illeti. De a világ úgy alakult, hogy az orosz ipar mára nem tud működni a többségében a nyugati világban kifejlesztett és gyártott csúcstechnológia nélkül. Ezek tények, és ezek figyelembevételekor már nem óriás meg törpe áll szemben egymással – ez a gondolat egyébként annyira szimpla, hogy leírni is nehéz. Oroszországgal szemben 2014 tavasza, a Krím félsziget annektálása óta vannak érvényben nyugati szankciók, amelyeket 2022. február 24., az Ukrajna elleni háború kezdete után több hullámban kiterjesztettek és szigorítottak. A szankciók nemcsak a korlátozásokat elszenvedő, hanem az azokat kivető országokra is nyilván hátrányosak – írja Losoncz Miklós egy korábbi cikkében. Bizonyos tovagyűrűző hatásokon, például a globális ellátási láncok zavarain, a nemzetközi nagyvállalatok reakcióin és a világpiaci árak alakulásán keresztül harmadik országokat is kedvezőtlenül érintenek. Az eddigi tapasztalatok alapján Oroszországot jóval nagyobb mértékben sújtják a szankciók, mint azok nemkívánt mellékhatásai a Nyugatot. A szankciók jelentős része hosszabb idő alatt fejti ki hatását, ennek nyomán romlanak az orosz gazdaság közép- és hosszú távú fejlődésének feltételei.

És miközben a hazai politikai vezetőség gyököt von és mérleget készít, természetesen van a szankcióknak morális tartalmuk: ez a szolidaritás. A külügy naponta önelégülten jelenti a Magyarországra menekültek számát, a többi ország katonai segítséget nyújt Ukrajnának. Orbán ezt nem teszi, helyette a határszélen bölcselkedik és stratégiai nyugalmat hirdet. Úgy oldható meg az összes baj – magyarázza –, ha a két hadban álló fél békét köt. Hogy ez persze mennyire lehetetlen, ő maga tudja a legjobban, ennél többet viszont nem képes letenni az asztalra. Azt is pontosan tudja, hogy Oroszország többek között épp az általa exportált energia árából finanszírozza a háborúját, már amíg vesznek tőle. Tény azonban, hogy az unió 40-ről 9 százalékra csökkentette az orosz gázimport arányát, és ezt a piacot Oroszország aligha szerzi vissza. A Világbank ez évre és jövőre 10 százalékos visszaesést jósol az oroszoknak, az eurózónának viszont idén nincs visszaesése, jövőre is 2,2 százalékos. De mindezeknél sokkal egyszerűbb törpékről és óriásokról értekezni.