A kormány egyeztet

Az augusztus végi egyeztetés után most már végre az összes magyar pedagógus megtudhatta, mennyire volt komolyan vehető a kormány által beígért fizetésemelés: Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár augusztus 30-án fogadta a Pedagógusok Szakszervezete és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete képviselőit. A megbeszélésen arról volt szíves tájékoztatni a szakszervezetek delegáltjait, hogy miután a kormány az augusztus 10-i tárgyalás óta nem kapott választ az Európai Bizottságtól, pillanatnyilag nem áll rendelkezésre a pedagógusok fizetésemelésére fordítandó pénz. Vagyis amíg a haldokló Nyugat nem fizet, nincs lóvé. Ez természetesen nem ilyen egyszerű, de azt valószínűleg egyetlen ember sem hiszi a kormányban, hogy az uniós pénzből lehetne finanszírozni a teljes tanítói-tanári kar fizetésemelését, mégpedig huzamosan, vagy akár középtávon. Mindezek ismeretében az államtitkár a tárgyalás elhalasztására tett javaslatot. Ennyiben foglalható össze a kormány.hu keddi cikke.

Nyáron másról sem lehetett hallani, mint hogy a helyreállítási alapról való megegyezés már csak az Európai Bizottságon múlik. Erről tájékoztatott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter július elején. Nagyjából ezzel egy időben Szijjártó külügyminiszter a C5 közép-európai kezdeményezésre létrehozott tanácskozáson úgy nyilatkozott a helyreállítási pénzekről, „az aggodalmaikra adott válaszaink náluk vannak, és ha ezek után sem mennek bele, hogy hozzájussunk a forrásokhoz, akkor egyértelműen leleplezik magukat, és kiderül a politikai zsarolás velünk szemben. Szóval most Brüsszel térfelén pattog a labda.” Navracsics Tibor, a kormány új brüsszeli fegyvere kijelentette, technikai szinten jól állunk, ugyanis nagyon közel van egymáshoz az Európai Bizottság és a magyar kormány álláspontja.

Aztán a rendelkezésre álló utolsó napon, augusztus 22-én a magyar kormány elküldte a jogállami mechanizmussal kapcsolatos válaszlevelét az Európai Bizottságnak, de az államtitkár már augusztus 30-án, vagyis nyolc nappal a benyújtást követően fájdalmasan fölpanaszolja, hogy még mindig nem érkezett válasz a kormány beadványára. De végül is mit képzelt az államtitkár? Hogy az Európai Bizottságban gyorsan átfutják a beadványt, és máris jön a pénz?

Különösen annak ismeretében furcsák ezek a magabiztos kijelentések, hogy tekintélyes európai politikusok mindeközben folyamatosan azt nyilatkozták, a beadvány pozitív értékelése egyáltalán nem biztos. Ahogy történt is: mind a mai napig bizonytalan, kap-e a kormány pénzt, és ha igen, mennyit. A tárcát képviselő államtitkár már az egyeztetés legelején közölte a szakszervezet delegáltjaival, hogy pillanatnyilag arra vonatkozóan sincs kormányzati döntés, hogy a központi költségvetésből átcsoportosítsanak a közoktatásban béremelésre, kifizessék az eddig ki nem fizetett túlórákat, csökkentsék a munkaterhet. Hogy a gazdaság szárnyalása idején a pedagógusok miért maradtak ki mindenből, arra nincs magyarázatuk. Marad helyette a már tíz éve ismert Brüsszelre mutogatás meg a baloldal hibáztatása, mondván, a magyar és az európai baloldal azon dolgozik, hogy ne lehessen pedagógus-béremelés Magyarországon. Ennyi maradt a kormánynak, meg a fenyegetés: az államtitkár az egyeztetésen biztos, ami biztos, átadta írásban is rögzített álláspontját a polgári engedetlenségről, melyben leszögezte: a polgári engedetlenség a hatályos jogban nem ismert tiltakozási eszköz, amellyel az azt szervező pedagógusok arra „tanítják” diákjaikat, hogy mérlegeljék, milyen iskolai előírásokat kell betartaniuk, és milyeneket nem. Vagyis a polgári engedetlenség az államtitkár számára jogilag nem ismert tiltakozási eszköz, de ha nem ismeri, akkor miért nem fordul miniszterelnökéhez, Orbánhoz, aki az emlékezetes, Parlament előtti kordonbontást szervezte, és aki szétszerelés közben az Indexnek azt mondta: „alkotmányos jogainkat korlátozzák, mégiscsak volt itt egy rendszerváltás”. Sőt, megszólalt Szájer József, a Fidesz jogi ideológusa is: „Vártunk, türelmesek voltunk, de mindennek van határa. Elérkezett az a pont, amikor, ha másnak nem, a képviselőknek példát kell mutatni demokráciavédelemből” – mondta az egykori EP-képviselő, sokáig a párt erős embere, és bejelentette, hogy polgári engedetlenségi akció keretében bontják le a kordont. Ezt tehát Maruzsa nem ismeri, vagy nem akar emlékezni rá. Helyette arra kérte a szakszervezeti vezetőket, hogy a jogszabályellenes magatartást, a tanulók erkölcsi értékrendjét negatívan befolyásoló, törvénytelen kezdeményezést ne támogassák. Ennyit képes mondani a kormány, továbbá abban bíznak a magyar oktatás felelős vezetői, hogy amint az egyeztetéssel megbízott államtitkár egy nyári tárgyaláson kifejtette, „most, hogy ilyen rosszul megy a gazdaság, nehezebben fognak tudni elhelyezkedni azok a pedagógusok, akik fel akarnak mondani. Ezért aztán majd meggondolják, hogy felmondanak-e.” Hogy akkor valamit a pedagógusi perspektíváról is.