Tranzit

Lezajlott az idei Tranzit Fesztivál, ami eredeti rendeltetését illetően olyan viták fóruma, ahol kormánypárti politikusok hajlandók vitatkozni ellenzékiekkel. Ez így kimondva-leírva is borzasztóan hangzik, végül is hol élünk, hogy a politikai hatalom pillanatnyi birtokosai részéről különös, hogy vitázni hajlandók politikai ellenfeleikkel, de ez a tény lassan a hazai politikai kultúra alapeleme lett, megbízható parlamenti hírek szerint a képviselők közötti köszönő viszony sem nevezhető általánosan elfogadottnak és követendőnek. Az érdemi politikusi vita már a Tihanyba telepített fesztivál első rendezvényein sem valósult meg, aminek egyszerű oka az volt, hogy a Fidesz jelen lévő politikusai rendszerint nem vitázni érkeztek, hanem pártjuk ideológiai álláspontját mondták fel. Sok-sok beszélő fej, ingujjra vetkőzve, barátságosra lazított nyakkendővel, széktámlára vetett zakóval. Ebből vita nemigen kerekedett, és politikailag az érdeklődők is egyre inkább azonos, kormánypárti körből kerültek ki. Vérszagra jöttek, miként nyírják ki a libsiket meg a komcsikat, ilyenformán megszokottá vált, hogy a kormánypárti politikus üres mondatait megtapsolták, az ellenzéki vitapartnert pedig lehurrogták. Még mielőtt megállapítaná bárki is, hogy ilyen az élet, tegyük hozzá, hogy nem ilyen volt, és nem is mindenütt ilyen. Egy idő után ellenzéki politikus legfeljebb mutatóba maradt.

A fesztivál szervezői idén már ezt írták: „A Tranzit Fesztivál mindig az érdemi viták otthona. Ez idén sem lesz másképp. Azonban – a korábbi évek gyakorlatától eltérően – most nem döntéshozók fognak vitázni, mert az ellenzéki pártok nem vállalták a vitát. Nemet mondott a felkérésre a DK, a Momentum, a Párbeszéd–Zöldek és a Tisza Párt több politikusa is.” (Ez sem egészen így volt, mert a hírek szerint például a Tisza Párt részt vett volna, de frontemberét, Magyar Pétert nem voltak hajlandók a szervezők meghívni. Megjegyzem, egyre inkább érződik, hogy vele egyszerűen félnek kormánypárti emberek akár csak egy levegőt szívni, és ez csakis azt bizonyítja, hogy szó sincs kormánypárti vitakedvről. Lehet Magyart szeretni vagy nem szeretni, egyelőre nincs, aki kormánypárti oldalon hajlandó lenne elébe állni.)

Ennek komoly előzménye, hogy a tusványosi fesztiválon is elég gyér volt az ellenzéki felhozatal, ott például a mindenki kedvére bárhol beugró Mesterházy Attila és Molnár Zsolt képviselte az ellenzéket, és ha az ellenzékhez lehet sorolni, Schiffer András. A Tisza Pártot, a DK-t, a Mi Hazánkat, a Kutyapártot és a Momentumot meg sem hívták. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ellenzéknek minden odavetett lehetőséget meg kell ragadnia, sőt, ellenkezőleg. Hovatovább semmi másra nem használja őket a kormánypárti szervezőség, mint hogy ezeket az áldemokratikus hazugságokat az időnként fel-felbukkanó ellenzékiekkel legitimálják.

Ezek a tihanyi Tranzit-rendezvények egyre inkább Orbán nélküli országértékelésre hasonlítanak. A Fidesz legfelsőbb vezetői baráti plénum előtt az ország egészének üzennek egyre nagyobb képtelenségeket. Áll Rogán a plénum előtt, és néhány év alatt végrehajtandó minimálbér-emelésről beszél, ennek összege négyszázezer forint. Vannak számítások, ezzel nem terhelnék senkit, de ezt a versenyszektorban sokan nem tudják majd kigazdálkodni, ők mehetnek a kukába. Sokan szintén nem tudják kitermelni, de őket majd megmenti az állam. Kiváló szelekciós lehetőség, újszerű beavatkozási forma a piaci viszonyokba. És áll Szijjártó is ugyanott, hetet-havat összehordva üzen a népnek, betűhív idézet következik: „Magyarország a szuverenitáshoz történő ragaszkodással gyakorlatilag a liberális mainstream antitézise lett” – mondta. „Hangsúlyozta, hogy a liberális mainstream a legválogatottabb módszerekkel próbál kiszorítani minden más irányzatot, minden más gondolkodásmódot, ennek érdekében – mint közölte – bevetnek politikai, jogi, gazdasági eszközöket, de legújabban már a »fizikai megsemmisítés« jelensége is előkerült, például a Robert Fico szlovák miniszterelnökkel és Donald Trump amerikai elnökjelölt elleni merényletek esetében.” Mint az köztudott, máig nem tudni, miért akarta a merénylő megölni Trumpot, miért Ficót, kik is voltak ők. Most csak annyi a biztos, hogy egyik merénylő sem a liberális mainstream tagja.

Ami Lánczi Tamásnak, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetőjének a képtelen eszmefuttatásait illeti, annyira nélkülözik a józan gondolkodás kereteit, hogy azokról ugyanezen az oldalon fentebb mint kuriozitásokról külön írásban emlékezünk meg.