Mint ami a sínek közé esett

Régen volt ilyen izgalmas a vasúti hangosbemondó. Nem ám csak beolvassa, ami mindenkinek rá van írva a jegyére! Csupa váratlan fordulat! Tájékoztatjuk tisztelt utasainkat, hogy a vonat előreláthatóan negyven percet késik, nem húszat, ahogy az imént vicceltünk! A 413-as kocsi a vonat elején, lezárva közlekedik, és utazásra nem vehető igénybe. Ja, hogy eladtunk rá százhúsz helyjegyet? Muhaha! Na most mit csinálsz, pupák? Reklamálsz a pénztárban? Ott megtudod, hogy a vonat indulásáig visszaválthatod a jegyedet, csak hát a vonat ugyebár papíron már negyven perce elindult. Óriási, nem? Nem, nincs jegy máshova, mert tele a vonat. Szóljon a kalauznak, hogy ültesse le valahova! Hogy hova, amikor tele a vonat? Hát ez a poén! De nem az utolsó; még hátravan, hogy a vonat az összesen egy óra késéssel sem fog elmenni a Keletibe, mert ott sajnos elkorhadt a sín egy másik szerelvény alatt.

Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a MÁV szignálja mostantól a Benny Hill-zene lesz.

Öt éve hallgatjuk minden egyes kimaradt BKV-busz kapcsán, hogy Karácsony Gergely mennyire alkalmatlan csődtömeg. Így most még körülírni is nehéz, micsoda Lázár János, tekintettel a nyomdafestékre és a genfi egyezményre. De azért az utazóközönség nekigyürkőzik. Tudja ám az egész vonat a nagyságos úr nevét, és nem nyomdafestékkel írják az égre, hanem azzal, ami még mindig a sínek közé potyog a vagonokból.

Ebből megérthetjük azt is, miért nincs ebben az országban egészségügyi és oktatási miniszter. Magától értetődő lenne, ha Lázár elcsapása után a vasút is a belügyhöz kerülne. Ott jó helyen vannak ezek a dolgok. Mármint amik az úgynevezett emberek szükségleteivel kapcsolatosak. Már az Emmi nevű szemétrakás is arra volt jó, hogy ne legyen személyi felelősük azoknak az ügyeknek, amiket a Fidesz csak továbbrohasztani volt képes. Meg hogy a pedofilok védőszentjének legyen hol fontoskodnia.

A vasút, ahogy az állami egészségügy és az iskola: a pórnép közege. Urakat jachton, magángépen, helikopteren és aranyozott autókban szoktak fotózni, vasúti kocsiban sosem. A János-kórház várójában se fordulnak elő, és a gyerekeik sem állami iskolában izgulnak, hogy vajon a tornatanár fogja-e tanítani a kémiát, vagy egy gépesített lövész. Ezért aztán nem is érdekli őket, milyen belülről egy személyvonat, és mikor ér oda, ahova ezek a prolik mennek. Minek mennek egyáltalán bárhova?

Lázár János egyébként azzal a felkiáltással állította le az összes budapesti vasútfejlesztést, hogy ott rohadjon meg a romlott város, ahol van. A vidék az első, mert ott laknak a parasztok, akik rá szavaznak. A bibi ott van a számításban, hogy a vidékiek is szoktak utazni, viszonylag gyakran Budapestre is, tehát mégsem teljesen mindegy, hogy működik-e a Keleti pályaudvar.

Meg ott, hogy nem lett jobb a közlekedés vidéken sem. Nem is volna könnyű ezt Budapest nélkül megoldani, és ehhez elég egy futó pillantást vetni Magyarország vasúti térképére. Na hogy megy az ember Fehérvárról Győrbe? Hát ja, Budapesten át. Vagy helikopterrel.

Lázár Jánosnak bizonyára eszébe jut mindennap, hogy azért kapta ő ezt a szép feladatot, hogy belebukjon. És jól teszi, ha gondolkodik ezen, hiszen az iskolán és a kórházon is látszik, hogy a közszolgáltatások minősége Orbán Viktornak sohasem volt prioritás. Szokatlan lenne, ha egy kicsit is izgatná a vasút állapota. Vagy ha költeni akarna rá.

Pedig anélkül nem megy. A pálya állapota természetesen tömegkatasztrófát fog okozni hamarosan, de elég a gépparkot végignézni. A MÁV-nak van 700 mozdonya, ebből alig negyven fiatalabb 30 évnél. Ami van, az éjjel-nappal dolgozik, tehát le fog rohadni, a helyére meg beáll a bontószökevény, ami szintén le fog. Egy új mozdony egy­milliárd forint. Honnan lenne erre pénzünk?

Lenne éppen, csak hát van annak jobb helye. A 36-os olimpiát például elhozhatnánk, potom hatezermilliárdért – morfondíroz a miniszterelnök. Ezt a mostanit sajnos nem sikerült, pedig állati jó lett volna kiállni a Keletibe és arcon röhögni a nyugati jampeceket, ahogy keresik a vonatot, ami nem indul!

Vejemuram is nagyon picsogott, hogy a nyakán maradnak az irodaházak, hát csak megvesszük tőle hatszázmilliárdért. Igen, ebből gyakorlatilag az egész mozdonyflottát meg lehetne újítani. És mivel az egészet nem kell, a váltókra is maradna belőle. Hát ez nagyon szorult helyzet. Igazi államférfihoz méltó dilemma. Száz vas­utat, ezeret – vagy hatszázmilliárd marad a családban? Ebben leizzadna Szent István is, az fix. A mi szentünk valószínűleg feldobott egy pénzt. De nem a mozdonyos felére esett, mert még röptében ellopta valamelyik gyerek. Aztán attól meg ellopta a másik, ez ilyen család.

Tisztelt utasaink, betegeink és tanulóink! Tájékoztatjuk önöket, hogy le vannak maguk szarva egyenként és összesen is. A jó kormányzás előreláthatóan kettő, hat, tíz évet késik, ne is várják. Különgéppel, lezárva közlekedik, belföldön nem áll meg. Maguknak az nem vehető igénybe.