A nagy tűzijátékra mindig számítunk

Nem olyan régen, ahogy erről ezeken a hasábokon már szó esett, a Nézőpont Intézet politológusa egy rendezvényen elújságolta: javasolják, hogy a „transzparencia jegyében, az állampolgárok, az olvasók tájékoztatása érdekében” vezessenek be önbevallási kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy ki, mikor, honnan és milyen célból fogad el külföldi támogatásokat. Ez is egy megoldás. Meg az is, hogy az állam meg a kormánypárt szálljon ki a sajtóból, mert ott semmi keresnivalója. A politológus erről az eshetőségről nem beszélt. Előadást tartott viszont a konferencián a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője. Azt taglalta, hogy a nemzeti szuverenitás támadás alatt áll Magyarországon és más országokban is. Sőt, „amikor a magyar szuverenitásvédelmi törvényt és hivatalt támadják, akkor valójában a magyar szuverenitás áll a támadás középpontjában – jelentette ki –: azonosítani kell azokat a szereplőket, akik ellenfelei a magyar szuverenitásnak”. Ami nagyjából azt jelenti, amit a kormányfő jóformán naponta mond: amikor a magyar kormányt támadják, a magyar népet támadják. Ami természetesen nem igaz. Arról is szó esett ezeken a hasábokon, hogy Láncziék hamarosan úgynevezett dezinformációs narratívaelemzést hoznak nyilvánosságra, amelyben bemutatják, milyen, a magyar érdekekkel szemben álló politikai értelmezések jelennek meg Magyarországon. Vagyis: hogyan verik át a magyar népet. De most, mindenek­előtt, biztos, ami biztos, a Hivatal „egyedi – átfogó jellegű – vizsgálatot indított” a Transparency, később az Átlátszó ellen.

Nem sokkal előtte, hogy Kovács államtitkár bejelentése szerint valószínűleg a világ legnagyobb tűzijátékát rendezzük, egy másik fideszes aktivista és jogász bejelentette, hogy harcba indul a Wokebusters, a kormány azonnal bevethető hadteste. Az ellenség az ötletgazda Alapjogokért Központ szerint a „woke ideológia, ami egyfajta új kommunizmus, és trendi globalista kiadásban támadja Istent, hazát és családot (…) céljuk egy posztkeresztény, posztnemzeti és a biológia törvényein is túllépő világfalu létrehozása” – jellemezte vélt ellenségüket az Alapjogokért Intézet vezetője, aki az ilyen-olyan erők ármánykodása miatt fejüket felütő veszélyes jelenségekre is figyelmeztetett. Ennek az embernek pillanatnyilag rendfokozata, váll-lapja nincsen, de beszédmódja, helyzetelemzésének dinamikája és szókészlete azonnal tiszti állományba emelné, ha történetesen belépne a hadseregbe. Ahol amúgy máris olyan tiszt- és tábornokállomány várná, mint a kormányfő, aki Európát – de alighanem az egész világot – egy ideje katonai terepasztalnak tekinti, időnként rápillant, és stratégiai gondolatai csillapíthatatlanul szárnyalnak a Kaukázustól a Brit-szigetekig meg vissza. Az európai civilizációs értékek nála már régen nem számítanak, koponyájában ezek helyett ilyen-olyan érdekszövetségek rajzolódnak ki, állnak össze, majd esnek szét, politikai víziója nincs egyéb, mint a hatalom erős markolása. Politikájának értékrendszerét újabb választási győzelme után a „régi vágású kereszténydemokráciaként” összegezte, aminek tartalmát nem is próbálta meghatározni. Ilyen alighanem nincs is. Találgatni lehet: fejében valószínűleg a klérus és az állam két háború közötti összeborulása jelenti a kereszténydemokráciát, de ha mégsem, akkor a régi vágást bizonyosan. A kormányban és környékén lassan mindenki a katonai nyelvnek valamiféle álpátoszos változatát beszéli. A határra nem határőröket vezényelnek, hanem élőerőt, nem gépkocsikat, hanem technikát, nem házakat látnak, hanem a bázist. Ez az a korosztály, amelyik nyugdíj felé korosodva egyre jóízűbb csámcsogással emlegeti a fiatal korban ízlelt harcászati szakszavakat, megannyi idősödő hárijános.

De ha nem harcászkodnak, abban sincs sok köszönet. Itt van mindjárt Kövér László. Az Országgyűlés elnöke Sátoraljaújhelyen, a Rákóczi Szövetség Összmagyar Egyetemista Táborában tartott ünnepi előadást, elmondása szerint statisztikailag igazolható, hogy száz évre visszamenőleg nem volt olyan tíz egybefüggő éve az országnak, mint amilyen a 2012 és 2022 közötti évtized, amely szinte minden téren sikereket hozott hazánknak. 

Őszintén szólva, nem tudom, az ünnep mitől indítja efféle, valóságtól elrugaszkodott futamokra a kormány főembereit, de emlékeztetnék, hogy Orbán miniszterelnök ilyen alkalommal beszélt az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés 101. évfordulóján, amikor ezt mondta: „(…) és ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát. Remélhetjük, hogy a mi nemzedékünk, a negyedik trianoni nemzedék még beteljesíti küldetését, és egészen a győzelem kapujáig fogja vinni Magyarországot. De a döntő ütközetet az utánunk következő, az ötödik trianoni nemzedéknek kell megvívnia. A végső lépéseket nekik kell megtenniük.” Máig nem tisztázott, mit akart ezzel mondani.

Amit Kövér mond, az pedig tényszerűen téves: „az évtized mindenféle területen, a kulturális élet tekintetében, a védelempolitikában és a nemzetpolitikában olyan sikereket hozott, amelyekre vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon messze találhatók példák a magyar történelemben” – mutatott rá Kövér László. Ezt mondja, miközben pontosan tudja, hogy a kulturális életben mindent ural a lojálisok protekcionizmusa, nemzetközileg elszigetelődtünk, már régen nem értékalapú külpolitikát folytatunk, hanem napi érdekek szerint csapódunk ide-oda. Amit Kövér jó érzékkel kihagyott a felsorolásból, az az egészségügy, amire viszont a kormányszóvivő tért ki a világ legnagyobb tűzijátéka előtt két nappal, amennyiben kifejtette, hogy Gyurcsány idejében mennyivel rosszabb volt a hazai egészségügy. Ez már szakmai körökben is kiverte a biztosítékot. Kunetz Zsombor szerint „a 2000-es években időben létrejöhettek olyan valódi fejlesztések, mint az addig Magyarországon ismeretlen motoros mentés, vagy a légimentés gyökereiben újult meg, meg még teret kapott egy csomó egyéb újdonság, és nem hívták fejlesztésnek a rendelő kifestését”. Ha úgy tetszik, Kunetz bejegyzése tekinthető dezinformációs nar­ra­tí­vaelemzésnek, még ha csak tényekről van is szó. Ha nem hiszi is Boros Bánktól Lánczin keresztül Szánthóig az egész kommunikációs hadtest, ebben a sajtó meg a független szakemberek mindig erősebbek lesznek, mint az ötvenes évek polszemináriumait idéző narratívaelemzések.