Csak józanul!

Jöhet a civil köztársasági elnöki előválasztás is – mondta az Info Rádiónak a Civil Választási Bizottság elnöke, ami első hallásra jól hangzik. Van benne dinamika, kezdeményezőkészség, erő és lendület. Magyar György fejében már össze is állt a menetrend, eszerint fölösleges várni az ellenzéki pártokra: hamarosan elkezdődhetnek az előkészületek, majd pedig bárki online tehet javaslatot az új államfő személyére. Így költsége sem lenne annak, ha az emberek saját maguk jelölnék és választanák ki az államfőt. Első körben jöjjenek a javaslatok, utána pedig egy úgynevezett preferenciális szavazást kell kiírni, lehetőleg 2022 márciusára, ami – meglátása szerint – addig le is bonyolódhat. Magyar György hozzátette, tisztában vannak azzal, hogy a jelenlegi kormánytöbbség kezében a döntés, de szerinte mégis fel kellene mutatni egy alternatív jelöltet is. Úgy vélik, az ellenzék összetartásának tovább kell erősödnie, ezért készen kell állniuk arra, hogy ha lehetőség kínálkozik jelölni a köztársasági elnöki posztra, akkor ezzel ne legyenek elkésve.

Nem szeretnék okoskodni, de azért második hallásra már nem annyira egyértelműen jó ötlet az újabb előválasztás. Részben, mert a köztársaságielnök-előválasztás legföljebb fölmutat ellenzéki javaslatot, ép ésszel végiggondolva, a választás nem nyerhető. Elnököt ugyanis a parlament választ, és kizárható, hogy a mostani összetételben nem a saját jelöltjüket választják. Ez pedig akkor is vereség lesz, ha az ellenzék a remélhetően addig is erősödő kormánykritikus hang bátorításában jobb, a köznek szimpatikusabb jelöltet képes bemutatni. Sajnos, a tíz év alatt közömbössé vált tömegek – ne legyen igazam – ebben is csak vereséget látnak majd, ami egy hónappal a parlamenti választások előtt hangulatilag biztosan rossz. Magyar György maga is szimbolikusnak nevezte a jelölést, hogy a polgárok által kiválasztott személy a nemzet egységét jelképezze „egy párt kedvezményezettjével szemben”.

További nehézség és a félreértések tárháza, hogy a tavaszi parlamenti választások egy hosszabb időszakban egybeesnek majd az ellenzék elnök-előválasztásával, ami súlyos kavarodást okozhat. Nyilván kampányolnak majd az elnökjelölti elnökjelöltek, ugyanabban az időben, amikor a parlamenti jelöltek is, a választópolgár mást sem lát majd, mint szószékeket, a szószékeken beszélő fejeket, akik lánglelkű beszédeket mondanak saját megválasztásuk érdekében. Mindez egy olyan országban történik, ahol – ez tény, és nem lekezelés – tízből hét ember nem biztos, hogy tudja, mi a különbség a köztársasági elnök és a miniszterelnök között. Régebben talán tudta, de miután az elmúlt tíz évben a Fidesz–KDNP szörnyűséges és népbutító hatalmi berendezkedésének, politikai struktúrájának alapja az ország egészére kivetített kollégiumi hálószoba volt, ilyen ismeretek iránt a köznép nem érdeklődik. Ebben a politikai sekélyben egy időben rendezni két választást nagy rizikó.

Annál is inkább, mert egy látványos előválasztáson van túl az ellenzék. 2006 után először sikerült rendezni a sorokat, tömegek figyelmét a közéletre irányítani, és jól láthatóan megzavarni a hangerőben nem gyengült, de politikailag megtunyult, kreativitásban erőtlenedő kormánypártot, amely már arra sem fordít energiát, hogy napi szinten próbáljon szembenézni az ellenzéki hanggal. Az nem komoly, hogy a kampányplakáton áthúzzák Karácsony nevét, és Márki-Zayt írnak helyette, a parlamentben pedig extrém erővel cölöpözik le a legfőbb ügyészt, a ma még ki sem talált médiahatósági elnököt meg a többi fontos hivatal vezetőjét. Ez lett mára az egykori friss gondolkodású, demokratikus Fidesz-fiatalságból. Nemrégiben világlapok is beszámoltak egy török emberről, aki a közelmúltban annyira berúgott, hogy mind a mai napig reménytelenül keresi saját magát, és bár mindenhol nézte már, nem találja. De ő legalább keresi, ellentétben a rendszerváltás ismert hálószobatársaival, akik ilyenre már kísérletet sem tesznek, helyette, történjen bármi is, képtelen ideológiai magyarázatokat gyártanak.

Ilyen helyzetben talán azt kellene erősíteni, ami már megvan: az első magyarországi (ellenzéki) előválasztás két fordulójában az elmúlt hetekben összesen mintegy nyolcszázötvenezer ember adta le a szavazatát, ez több mint biztató. A választásokig hátralévő időt arra kellene használni, hogy a választási listára kerülő jelöltek és a lista mögött álló pártok éljenek a kedvező helyzettel. Erre sokkal nagyobb szükség lenne, mint egy újabb frontot nyitni, aminek a sikere legalábbis kétséges. Áder János ötéves mandátuma 2022. március 13-án jár le, így az azt megelőző harminc-hatvan napban kell az Országgyűlésnek megválasztania az új államfőt, nagyjából abban az időben, amikor a parlamenti választás kampányfinisbe érkezik. Akkor, amikor az ellenzék figyelme majd megoszlik, mert közben elnökjelöltet is előválaszt. Ennyi ereje valószínűleg nincsen.