Mondo cane

Elegáns hölgy és úr egy roppant elegáns étteremben, hogy közelebbről hol, arra már nem emlékszem, de mindegy is. Amit leírok, az egy Mondo cane, azaz Kutyavilág című, önmagát dokumentaristának álcázó film egyik fölöttébb hatásos jelenete. Az elegáns hölgy ajkához közelíti a villát, amelyen néhány grillezett (nyilván vaslapon sütött) hangyát lesz módunk megcsodálni, majd közeliben látjuk a szétnyíló eperajkat, a gyöngyházszínű fogsort és a hangyaevő szépség ragyogó szemét, amelyből forró szerelem és még inkább a hamarosan felvehető gázsi okozta gyönyör sugárzik oly intenzíven, hogy a roppanós hangyákat már-már a néző is megkívánja. A film amúgy egy bizonyos Gualtiero Jacopetti munkája, ő rendezte, ő írta a forgatókönyvet, ő volt a vágó, és természetesen a producer is. Bemutatójára az 1962-es cannes-i fesztiválon került sor, fogadtatása kedvező volt, Arany Pálma díjra jelölték, ám azt végül nem kapta meg.

Mindez egy aktuális újságcikkel kapcsolatosan jut az eszembe, az anyag az Euractivon jelent meg, címében az áll, hogy uniós miniszterek vitatkoznak Magyarország vegetáriánus, rovaralapú élelmiszerekkel kapcsolatos álláspontja miatt (EU ministers clash over Hungary’s stance on vegetarian, insect-based food), mely utóbbi természetesen az orbáni néphülyítés egyik példaszerű megjelenési formája, annak viszont elsőrangú. Lelki szemeivel az újságolvasó már látja is az európai népek hagyományos gasztronómiai kultúrái ellen támadó hangyák, pókok, büdösbogarak és más efféle teremtmények regimentjeit, amint elfoglalják a sertéshizlaldákat, a marhalegelőket, a baromfiudvarokat és az élelmiszerboltokat, utóbbiakból a magyar szalámit, a csabai kolbászt, a frankfurtert, a pármait, de még a szarvasgombás borjúmájast is kihajigálják, noha nálunk olyan valójában nem is kapható. Európa népei mindeközben üveges szemmel merednek maguk elé, és az öngyilkosság gondolatával kacérkodnak. Hacsak meg nem jelenik előttük egy halovány reménysugár, amely valójában nem is olyan halovány, és kiváltképp nem egyszálbélű, inkább nagyon is termetes, asztalán húsos szalonna, foszlós kenyér, vörösbor és más effélék, jobbjában Toldiként markol egy szalámirudat,  amelyet rezzenetlenül kitartván mutatja az utat a szebb jövő és a még szebb magyar múlt felé, ahová a kontinens népeit vezetni szándékozik.

A világméretű élelmiszerhiányról tudomást sem vesz, ahogy a világ se vesz róla tudomást, egyszerűen azért, mert a tegnapi hír nem hír, az élelmiszerhiány fogalmával pedig oly régóta ismerkedünk, hogy már a könyökünkön se jön ki, ugyanis az utolsó cseppje is réges-rég kijött. Másfelől pedig azért se kívánunk foglalkozni vele, mert rémhírekkel régóta tele van a padlás. Vegyük például Lester Brownt, a környezetvédelemmel foglalkozó tudósok legismertebbikét, akinek a fenntartható fejlődés fogalmát köszönhetjük, és aki nemcsak diagnózissal szolgál a Föld környezetvédelmi problémáiról, hanem a saját legjobb tudomása szerint terápiával is. 1965-ös indiai látogatása során például felismerte, hogy az országot hamarosan éhínség fogja sújtani, figyelmeztette erre a veszélyre az Egyesült Államok mezőgazdasági miniszterét, így aztán India hatalmas élelmiszersegélyben részesült, és ezáltal milliók menekültek meg az éhhaláltól. Megjegyzendő, hogy erről a tényről a világot maga Lester Brown tudósította az  egyik művében (Breaking New Ground. A Personal History, WW Norton, New York, London, 2013, 80–94. oldal), evvel együtt amit ír, amellett szó nélkül elmenni nem okos dolog.

Még akkor se, ha tudjuk, hogy próféciáinak jelentős része nem vált be, ez ugyanis azért van, mert a próféciák egyetlen rokonszenves vonása az, hogy ritkán szoktak beválni, úgy is mondhatnánk, szinte soha. Lester Brown legfontosabb munkája (Plan B 3.0. Mobilizing to Save Civilisation, W W Norton, New York, London, 2008) avval kezdődik, hogy földünk különféle jégtakarói hamarosan elolvadnak, és ennek következtében egyelőre hatszázmillió menekültre lehet számítani. Szerencsére a jégtakarók nem olvadtak el, és a hatszázmillió potenciális menekült is otthon maradt, ez azonban nem azt jelenti, hogy szerzőnk hülyeségeket beszél, noha tehetné, hanem csak azt, hogy a glóbusz egy kaotikus rendszert alkot, azaz kis túlzással bármi bármikor bárhol bekövetkezhet. Lester Brown úgy vélte, hogy a környezeti katasztrófa csakis akkor kerülhető el, ha a szén-dioxid-kibocsátás 2020-ig nyolcvan százalékkal csökken. Mit ad Isten, a szén-dioxid-felhasználás nem csökkent, hanem növekedett, evvel együtt a környezeti katasztrófa se állt elő, vagy ha mégis, akkor leginkább a tévésorozatokra emlékeztető formátumban. Elkezdődik valami, eleinte mindenki arról beszél, később egyre kevésbé, evvel együtt megszokjuk, beépül a mindennapjainkba, aztán jön egy másik, egy harmadik, de megbarátkozunk azokkal is. Az emberi lény rugalmas, együtt tud élni az Etnával is, meg a Vezúvval is, ezek ugyan füstölnek, pöfögnek, sőt néha lángokat okádnak, de hozzák a turistát, üzletet lehet rájuk bazírozni. Kleine Fische, gute Fische, és evvel máris visszatértünk a kiindulópontunkhoz, ami a föntebbieknél, ha ez egyáltalán lehetséges, még rosszabbul hangzik. A legfrissebb globális élelmiszerválság-jelentés (2023 Global Report on Food Crises) szerint a tavalyi év folyamán ötvenkilenc országban csaknem háromszázmillió ember éhezett, ami az előző évhez képest huszonnégymilliós növekedést jelent. Tehát a helyzet nem javul, hanem romlik, éspedig az egyre éleződő konfliktusok miatt. Dicső fajunk nem bír megférni önmagával a földgolyón, és ne legyenek illúzióink, soha nem is fog megférni. Hogy miért, az nem kérdés, tessék elővenni a Bibliát, ne csak hivatkozzunk rá, időnként olvasgassuk is, érdekes történetek vannak benne, némelyik emellé igen tanulságos. „És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt”, legalábbis ez áll a Bibliában.

Még csak négyen voltak a földön, Ádám, Éva, Káin, Ábel, de már nem fértek meg egymással, és ezt a problémát bunkóval gondolták lerendezni, miből gondolhatnánk, hogy ez valaha is másképpen lesz? Semmiből.

A történet úgy ér véget, ahogy elkezdődött.

Káin újra elindul, megkeresi Ábelt, és agyonüti.