Élet és Irodalom,
LX. évfolyam, 13. szám, 2016. április 1.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
A legtöbb iszlamista muszlim – írja a múlt heti ÉS-ben Konrád György.
Hm.
Megkérdezett több szociálpszichológust a hvg.hu, hogy miért gyászolják inkább a brüsszeli áldozatokat, mint a törökországiakat (nem beszélve a szíriai, jemeni, líbiai, csádi, szomáliai, nigériai stb. áldozatokról, amelyeket még a kérdező sem említ).
„A rasszizmust, képmutatást kiáltók gyakorlatilag [?] a liberális előítéletek foglyai – mondja Csepeli György [liberális] szociológus [neki nincsenek liberális előítéletei], aki szerint a képlet tényleg pofonegyszerű: a közelebbire érzékenyebbek vagyunk. Brüsszel pedig az európai kultúra centruma [?], mi magyarok ebbe a kultúrába vágyunk Mohács óta, és ide tartozónak érezzük magunkat.”
(Kérdés: akkor miért nem okozott össznemzeti megrendülést a neonáci terroristák által MAGYARORSZÁGON végrehajtott merényletsorozat, amelynek áldozatai cigányok? Magyarország is messze van?)
Eszembe jut Calvin Coolidge, az Egyesült Államok 30. elnöke (1923–1929), aki azt mondta: ha egyre több embert bocsátanak el, abból munkanélküliség lesz. („When more and more people are thrown out of work, unemployment results.”)
Semmi kétség.