Kéz- és lábtörést

Olvasom Koltai Tamás 2015-ben megjelent Micsoda madár című színházi kritikáját (ÉS, 2024/25., jún. 19. ). Az írás Radnai Márk akkori átriumbeli rendezéséről szól, rendesen lehúzza a darabot. Keresem azt a mondatot vagy gondolatsort, ami a rendezőt a kritika olvastán annyira fölbőszítette, hogy levelet írt Koltainak, amit a kritikus közzétett a Facebook-oldalán, így szólt: „Szia Tamás! Valaki egyszer azt mondta rád, kártékony csótány. Szerinted miért? Ha még egyszer meglátlak bármelyik előadásom közelében, egyesével töröm el minden ujjad. Bezony. Szép nyarat! Menj jó messzire!” Nincs benne olyan mondat, ami ilyen indulatokat válthatott ki a szárnyát bontogató rendezőből, igaz: az egész írás arról szólt, ilyen gyenge rendezést kár színpadra engedni. „Az Átrium Film-Színház megnyerő, tudatos és sikeres műhelymunkájának kockázatos részeként kezdő rendezőket igyekszik bevezetni a szakmába, vállalva a bukást is – írja Koltai. – A bukás az előmenetel fontos része, csak nem szabad belőle hamis következtetést levonni. Legutóbb az történt, hogy Radnai Márk lecserélte a Closer című kudarc egyik szereplőjét, mintha nem ő maga, az előadás rendezője lenne egyértelműen felelős a fiaskóért. Másra lőcsölni a szakmai felelősséget, és adminisztratív intézkedést foganatosítani vele szemben etikailag védhetetlen, nem lett volna szabad megengedni. Innen üzenem az egyetemista színésznőnek, hogy ne vegye a szívére, ő csak védtelensége miatt volt a leggyengébb láncszem, de nem őt kellett volna lecserélni.” És így tovább, hasonló szigorral, de emiatt szerették őt olvasói. 1987-től haláláig, 2015-ig dolgozhattam vele az ÉS-nél, voltak ugyan erős megfogalmazásai, de a szigor mindenkivel és minden színházzal szemben benne volt. Amúgy az esethez tartozik, hogy Radnai ezután egy posztot tett közzé az oldalán, ebben azt írta: „A hirtelen felindulásom tárgya nem Koltai Tamás kritikája volt (!), hanem egy a munkáltatómmal zajlott privát telefonbeszélgetés, miszerint én nem tudok rendezni, és jó lenne, ha valaki megtanítana. Ez szerintem nem korrekt. (…) A stílusomért elnézést kérek, utólag is. De már megtettem privát levélben is.”

Az igazi történet azonban nem ez, a főszereplő sem Radnai, hanem Magyar Péter, aki a Tisza Párt elnökeként alelnökké tette Radnai Márkot, és ezzel a kilenc évvel ezelőtti történet ismét életre kelt. Már miért ne kelt volna? A Tisza, történetének egyik fontos szakaszához érve, megszervezi pártját a következő választásokra. Radnait bízza meg, miért háborítja fel Magyart, hogy rákérdeznek újdonsült alelnökének 2015-ös fenyegetésére. Rákérdeztek, ezt válaszolta: „Tudtam, hogy van egy ilyen sztori. Kezdjük az elején tehát. Hogy is volt ez? A hír igaz, de nem Jerevánban, hanem Tbilisziben, nem Moszkvicsokat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak. Jó, tehát 2015-ben volt ez a sztori, nem úgy történt, ahogy azt elmondják. Nagyon nehéz erről beszélni egyébként, mert akinek annak idején ezt írta, akivel a konfliktusa volt, az abban az évben elhunyt. Tehát most kicsit hülyén nézne ki, ha mi azt mondanánk, hogy így és így történt, mert innentől fogva az illető ezt nem tudná cáfolni vagy megerősíteni. Egyet tudok mondani. Hogyha ez így történt volna, és az egész sztori így lenne kerek, akkor nem állt volna a teljes színház és filmszakma Radnai Márk mellé. Ugyanis őt ki akarták nyírni, és nemcsak az az illető, hanem mások is.”

Ez a válasz, meg még hosszan tovább, de ez a lényeg: hogy nincs válasz. Hogy Moszkvicsok meg Jereván. Meg hogy Koltai meghalt, és ez nem így történt, Koltai a háta mögött ki akarta rúgatni Radnait.

Ez vajon nem ugyanaz a szöveg, mint amikor Orbánt kérdezték Pu­tyin­ról: „Ember, most jövök ki a temp­lom­ból.” A Koltai–Radnai-ügy bármi­kor dokumentálható, más kérdés, hogy tényszerűen nem úgy volt, ahogy Magyar állítja: a színházi szakma nem állt ki a rendező mellett, és az ügy érintettjeit meg lehet kérdezni.

A baj azonban ennél súlyosabb. Berobbant a magyar politikai életbe egy ember, aki azzal nyert meg tömegeket, hogy vége ennek az egész Orbán-féle vircsaftnak, minden más lesz. Korrupció nélküli világ, uniós orientáció. Konkrét ügyeket is említett: például, hogy nem ül be az uniós parlamentbe – már rég benn ül. Eleinte nem foglalkozott a sajtóval, ma másról sem beszél, mint arról, hogy a média ugyanúgy viselkedik, mint a rogáni vagy éppen a gyurcsányi propaganda. Kedvenc fordulata „a magukat függetlennek tartó médiumok”. Amikor ezt kimondja, szájával jóízűen csemcseg. Ahogy látom, emlékeztetni nemigen lehet semmire, de mégis megemlítem, hogy amikor az ATV-s kivonulása történt, a magukat függetlennek tartó médiumok egy emberként álltak mellé. Megoldási javaslata, hogy a hatalmi elit mellett a teljes médiaelitet is leváltaná. (Ő maradna az összes újságíró?)

Hajlok rá mégis, hogy elfogadjam, ez az ember Magyarországnak visszaadta a reményt. Lehet itt változás, hozhatja akár ő is. Jó lenne ezt hinni, de ha lehet,  szálljon le a sajtóról, ott semmi keresnivalója.