Pesti Napló – 1900-05-16 / 133. szám

— A bácskai korhely vége. Hires vidék Bácska vidéke sok egyéb közt arról is, hogy ott teremnek a legszivósabb ivók s a legvadabb verekedők. Ennek a fajtának egyik diszpéldánya volt Tomosev Miklós, kinek most öngyilkossága hirét jelentik Szántova községből. Nagy ivótornáiról s bámulatot keltő tivornyáiról valóságos legendák keringtek a Bácska-vidéken. Mondanunk sem kell, hogy tovább tartott a szomjusága, mint a pénze. Vagyona fogytán aztán ugy elégitette ki ivókedvét, hogy kiszedte a pincéből a boltozat tégláit és eladta. Mikor ennek az árát elitta, áruba bocsátotta a háza összes ajtait és ablakait, nemkülömben a kapuit. A szomjuság azonban még mindig gyötörte a bácskai Falstaff hatalmas torkát, eladta hát a ház zsindelyfedelét, s mikor ötletből is, eladható tárgyból is, mindenből kifogyott, a szenvedelme bün revitte. Betörést követett el, ezért aztán a csendőrök üzőbe vették. Tomosev persze menekült, üldözői mindenütt nyomában voltak. Igy ért a Dunához, a nagy folyamon átuszott, de mikor látta, hogy a csendőrök csónakon követik, a tulsó parton felkötötte magát egy fára. Mire üldözői odaértek, meghalt.