Budapesti Hírlap – 1930-11-04 / 251. szám

Parasztlázítás a regőcei kerületben

Nyugtalanító hírek érkeznek a regőcei kerületből, ahol most Láng János kereszténypárti képviselő lemondása folytán a képviselőválasztási korteskedések folynak. Két jelölt áll egymással szemközt. Wild József, aki már a nemzetgyűlésnek is tagja volt, kereszténypárti programmal és Mojzes János dr., akinek a politikai hovatartozandóságát a legutóbbi napokig sűrű homály födte. Eleinte azt akarták elhitetni, hogy Mojzes a Gaal Gaston-féle frakciónak a jelöltje és hírejárt, hogy támogatására Gaal Gaston is lemegy a kerületbe. Ennek a hírnek a valótlansága csakhamar kiderült abból, hogy Mojzes támogatására nem Gaal Gaston, hanem Dénes István volt nemzetgyűlési képviselő jelent meg a helyszínen. Már pedig elképzelhetetlen, hogy Gaal Gaston olyan jelölttel vállaljon közösséget, akit Dénes István támogat. Mint emlékezetes ugyanis, a nemzetgyűlésen éppen Gaal Gaston volt az, aki többízben leleplezte részben Dénes Istvánnak a mezőgazdasági proletariátus körében kifejtett féktelen és veszélyes izgatását, másrészben, mint magánembernek a viselt dolgait. Ez azonban nem akadályozta meg abban Dénes Istvánt, hogy mandátumát elveszítvén, említett politikai tevékenységét továbbra is folytassa vidéken a mezőgazdasági lakosság legalsóbb rétegében.

A regőcei kerületből erről a tevékenységéről most több oldalról kaptunk jelentést, — az egyiket alább közöljük:

A kerületben mind az utolsó percig, amíg Dénes István ott meg nem jelent, a választási előkészületek a legnagyobb rendben folytak és bár mind a két jelöltnek komoly tábora volt, sem a rendet, sem a lakosság békéjét semmi nem zavarta meg. Ez a helyzet nyomban megváltozott, mihelyt Dénes István oda betette a lábát és hozzálátott, hogy a lakosság nyugalmát valósággal feldulja. Egyik izgató beszédet a másik után mondja és pedig kétségtelen sikerrel, amennyiben sikernek lehet nevezni azt, ha valaki ezekben az inséges nehéz időkben az agrárnépesség legalsóbb rétegeit bujtja fel az állami rend, a társadalom biztossága és a vagyonosabb osztályok ellen. Könnyű elképzelni, hogy az a szikra, amit a Dénes Istvánhoz hasonló agitátorok ennek a népességnek a körében felszítanak, futótűzként terjed tovább és a legkomolyabb veszedelemmel fenyeget. A kerület közönsége a legnagyobb megdöbbenéssel és aggodalommal figyeli ezeket a tüneteket, amelyek a szomorú emlékű forradalmi időkre emlékeztetnek.

A fentebb említett egyik tudósításunk a következőket mondja:

„…Wild József hivatalos jelölt a Keresztény Szociális Gazdasági Párt programmjával lép fel, ellenfele Mojzes János dr., akinek progrommja az utolsó percig ismeretlen volt. Úgy ő, mint a kerület közönsége a legkülönfélébb információkat terjesztették pártállásáról, de a kerület népe általában azt hitte, hogy Mojzes valamelyik nagy országgyűlési párthoz óhajt csatlakozni. A kerület meggondolt és nyugodt polgárai a legnagyobb meglepetéssel olvasták Mojzes plakátjain, hogy Mojzes a Dénes István-féle paraszt-agrárpárt programmjával lép fel.

Az ajánlások benyújtásának határideje szombaton délben lejárt. A hivatalos jelöltnek 4200, míg Mojzesnek 2300 ajánlása volt. A kerület közvéleménye Wild József mellett van, annak ellenére, hogy vasárnap — Dénes Istvánnak a kerületben való megjelenése — óta a kerület nincstelen parasztjai között olyan izgatás folyik, hogy a hangulat egyenesen forradalmi lett. Dénes István beszédeiben a legvadabb módon támadja a kormányt, a közigazgatást és az egész úri osztályt. Az egyik beszédében a következőket mondja: — Ha a paraszt elmegy adót fizetni a jegyzőhöz, a jegyző nem mondja meg neki, mennyi az adója, hanem megkérdezi tőle, mennyi pénzt hoztál, elveszi az egész pénzt, nyugtát ad és azt mondja, majd elszámolunk. Ennél a szónál, hogy „elszámolunk“, Dénes István jellegzetes mozdulattal a zsebére üt.

Másutt úrgyűlöletet szít: — Látjátok, testvéreim, — tiveletek is így tesznek az urak, pénzt vesznek ki belőletek, mindenfélét ígérnek nektek és a végén semmit sem tartanak meg és nem lesz ennek vége addig, amíg a torkukra nem ugortok és el nem intézitek őket!

Ilyen és hasonló beszédek következménye az lett, hogy a kerület békéje, amely eddig a legnagyobb mértékben biztosítva volt, teljesen felborult.

Mindebből látható, hogy a választási küzdelem már nem két politikai nézet harca, hanem az alkotmányos rend és a biztonság harca az anrachiával és felfordulással szemben.“