Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 28. szám, 2024. július 12.
VÁNCSA ISTVÁN
Az európai légiforgalomban tapasztalható késésekért a magyarok felelősek, mondja Daniel Liebhart, az osztrák vida nevű szakszervezet légiközlekedési osztályának vezetője az rtl.hu szerint. Szerinte az Európában megszaporodott késések egyik fő oka a HungaroControl, közelebbről pedig az ott dolgozó repülésirányítók túlzott leterheltsége, ezért a magyar EU-elnökség kezdete alkalmából arra kéri a magyar kormányt, hogy biztosítson jobb munkakörülményeket a HungaroControl irányítóinak, ugyanis a magyar dolgozók túlterheltsége az európai légtérben bekövetkező késésekre is hatással van. E tárgyban kompetens szakértők szerint pedig nemcsak a menetrendszerűségre van hatással, hanem a repülésbiztonságra is, abba pedig, hogy ez közelebbről mit jelenthet, belegondolni se jó. Egyébiránt a HungaroControl repülésbiztonsági mutatói nemzetközi összehasonlításban elismertek, ami pedig a menetrendszerűséget illeti, a cég az elmúlt tíz évben, legalábbis a saját bevallása szerint, egyetlen másodperc késést sem okozott.
Támogatjuk magyar kollégáinkat, és felszólítjuk a magyar kormányt, hogy ne állítson további akadályokat a társadalmi párbeszéd útjába, mondja Liebhart, aki maga is irányítóként dolgozik az AustroControlnál, s ebből fakadóan fogalma sincs, hogyan lehetne a Magyarországon regnáló hatalmasságokat úgy megszólítani, hogy a közlemény az értelmükig eljusson. Talán ha valaki elmagyarázná nekik, hogy a légifolyosókon aligha lehet a rajtuk elhaladó notabilitások elé vörös bársonyszőnyeget teríteni, a kizsigerelt repirányító pedig akkor is kizsigerelt repirányító, ha épp külügyminiszterünk gépét terelgeti, vagy ha főméltóságú kormányzó urunk légi járművének maximális biztonságáról gondoskodik. Ez eddig még sikerült, a jövő azonban bizonytalan, sőt egyre bizonytalanabb, bár nem feltétlenül úgy és azért, ahogy azt mások néha gondolják. Mindenesetre Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter máris megtalálta a bölcsek kövét, amennyiben a HungaroControl vezetőjét a szőnyeg szélére állítja, és tőle intézkedési tervet követel. Ez a módszer, amióta én az eszemet tudom, mindig bevált, hogy messzire ne menjek, bő fél évszázaddal ezelőtt a Ferihegyi repülőtér üzemi lapjánál kezdtem az újságírást, így már akkor módomban állt megtapasztalni, hogy bármifajta anomália bukkan is elő, egy tuti megoldás mindig akad. Ráhúzni valakire a vizes lepedőt, majd visszaküldeni a helyére, ahol ő behívja valamelyik beosztottját, jól lebarmolja, az pedig új vizes lepedőt és lepedőérett alkalmazottat keres. Ez így megy tovább, amíg az udvari segédmunkások szintjéig el nem jutunk, ott viszont abba lehet hagyni, hiszen a munkaidő közben úgyis letelt.
Bonyolítja viszont a helyzetet, hogy esetünkben pikáns hatásköri túllépéssel van szerencsénk találkozhatni, amennyiben a szőnyeg szélére állító miniszter és a szőnyeg szélére állított munkahelyi vezető nem ugyanahhoz a tárcához tartozik. Nagy Mártonnak a vállalat (és általában a légiirányítás) működéséhez semmi köze: a HungaroControl anyavállalata a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó N7 Holding Zrt., amelynek tulajdonosi joggyakorlója a honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Ha a kormányon belül valakinek, akkor neki volna jogköre a HungaroControl működésébe beleszólni, nem pedig Nagy Mártonnak, aki a saját legelőjéről most nagyon messzire elbitangolt, hiszen valójában Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter birtokain garázdálkodik. Nagy Mártonnak elvileg pénze van, Szalay-Bobrovniczky Kristófnak pedig elvileg hadserege. Olyan, amilyen, de mégiscsak hadsereg. Vagyis a HungaroControl vezetője a nemzetgazdasági miniszternek nyugodt lélekkel beinthetett volna, menjen be hozzád az, akinek két anyja volt, eb ura fakó, Ugocsa non coronat, egyébiránt pedig rúgjál ki, ha tudsz.
Ami pedig a menetrendszerűséget illeti, az a mostani állapotában az ötven évvel ezelőttihez képest csakugyan nincs túl jó állapotban, más kérdés, hogy ez a két korszak egymással nehezen hasonlítható össze. Ha már a repirányítás szóba került, fél évszázaddal ezelőtt csaknem üres, tiszta égbolt borult fölénk, forgalom szinte semmi, repülőgéppel közlekedni majdhogynem csodaszámba ment, vagy legalábbis hajlamosak volnánk így gondolni, a számok azonban mást mutatnak. Ami változott, az inkább az igény maga, ami aztán vagy teljesül, vagy nem.
Légi forgalom, kényelem, pontosság, menetrendszerűség meg a hasonlók dolgában az aktuális földi paradicsom Norvégia. Tavaly decemberi adatok szerint a norvég légitársaság több mint nyolcvanszázalékos kihasználtság mellett 99,9 százalékos menetrendszerűséget produkált, ami konkrétan azt jelenti, hogy az előző havi csaknem tízezer járatuk mindegyike pontosan indult és pontosan érkezett. Ebbe bele lehet őrülni, mondta egy magyar hölgyismerősöm, szemében furcsa fények lobogtak, majd elrohant.