Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1930. június 3. – 1930. június 25. – Ülésnapok – 1927-413
Az országgyűlés képviselőházának
413.ülése
1930. évi június hó 25-én, szerdán,
Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt.
–––––––––––––––––––––––
Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — Az 1926. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a kivándorlók hajókon történő felügyeletének egyszerűsítése tárgyában tervezet alakjában elfogadott Nemzetközi Egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — Az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzésére vonatkozólag az 1927. évi V. tc. III. fejezetében foglalt átmeneti rendelkezések érvényességéről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A külföldieknek a magyar korona országai területén lakhatásáról szóló 1903. évi V. tc. egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat: F. Szabó Géza előadó, Kabók Lajos, Györki Imre, Esztergályos János, Meskó Zoltán, Malasits Géza, Rothenstein Mór, Scitovszky Béla belügyminiszter. — Bogyiszló községnek Tolna vármegyébe való átcsatolásáról szóló törvényjavaslat: F. Szabó Géza előadó. — Bajaszentistván községnek Baja törvényhatósági jogu város területéhez való átcsatolásáról szóló törvényjavaslat: F. Szabó Géza előadó, Meskó Zoltán, Láng János, Csizmadia András, Scitovszky Béla belügyminiszter. — A m. kir. belügyminiszter által a Cunard Steam Ship Company Ltd., Société Anonyme de Naviaátion Belge—Americaine (Red Star Line), The Oceanic Steam Navigation Company Ltd. (White Star Line); Cempagnie Générale Transatlantique, Nederlandsch—Amerikaanische Stoomvaart Maatschappij, United States Lines, Hamburg Amerikanische Packetfahrt-Aktiengesellschaft, Navigazione Generale Italiana, Norddeutscher Lloyd, Canadian Pacific Railway Company és a Cosulich Societa Triestina di Navigazione gőzhajóstársaságoknak 1929. évi II. tc. 6. §-a alapján kiadott engedélyek meghosszabbítása iránt, valamint a Lloyd Sabaudo génuai hajóstársaságnak adott engedély bemutatása tárgyában a képviselőház elé terjesztett jelentéseiről szóló bizottsági jelentés: Madarász Elemér előadó. — Napirendi vita az ú. n. Vay Kázmér-féle visszaélések miatt. Felszólaltak: Györki Imre, Vass József, mint a miniszterelnök helyettese, Jánossy Gábor, Farkas István és Csák Károly. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Steuer György — a belügy- és a földmívelésügyi miniszterekhez — Takácsi, Fertőhomok és más községek tűz- és jégkárai tárgyában. A földmívelésügyi miniszter válasza (a belügyminiszter nevében). — Lázár Miklós — az igazságügyminiszterhez — a földbirtokreform során 1922-ben megvett és kifizetett földek telekkönyvi átírása ügyében. Az igazságügyminiszter válasza. — Pakots József — a belügyminiszterhez — a magyar filmgyártás állami megakadályozása tárgyában. A belügyminiszter válasza. — Gál Jenő — a belügyminiszterhez — a belügyminisztériumi építkezésekkel kapcsolatos visszaélések politikai konzekvenciái tárgyában. A belügyminiszter válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése.
–––––––––––––––––––––––
A kormány részéről jelen vannak: Vass József, Scitovszky Béla, Mayer János, Zsitvay Tibor.
–––––––––––––––––––––––
(Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 3 perckor.)
(Az elnöki széket Almásy László foglalja el.)
Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom.
….
Napirend szerint következik Bajaszentistván községnek Baja törvényhatósági jogú város területéhez való átcsatolásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (Irom. 1001, 1005.)
Az előadót illeti a szó.
F. Szabó Géza előadó: Tisztelt Képviselőház! A Bajaszentistván községnek Baja törvényhatósági jogú városhoz való átcsatolásáról szóló törvényjavaslat három szakaszból áll. Az első szakasz kimondja az átcsatolást, a második szakasz a község területének országgyűlési képviselőválasztó kerületi beosztás szempontjából is Baja törvényhatósági jogú városhoz való átcsatolását mondja ki, a szavazókörök új beosztása tekintetében pedig egy különleges intézkedést tartalmaz, amely szerint az 1925: XXVI. tc. 13. §-ának 6. bekezdésében foglalt rendelkezésitől eltérőleg ez az intézkedés azonnal hatályba lép.
Tisztelt Ház! Köztudomású, hogy Bajaszentistván község Baja városával majdnem teljesen össze van épülve, csak egy utca választja el a két területet, így különösen közrendészeti és közbiztonsági szempontból igen különös helyzet áll elő akkor, amikor az utca egyik oldalán lezajló események más hatóság elbírálása alá tartoznak, mint a másik oldalon történőké.
A Bogyiszló községnél előbb felhozott nagy távolságok tekintetében a helyzet itt sem kedvezőbb, mert a vármegyei székhely itt is Budapest, a törvényszék pláne Szekszárdon van, a pénzügyigazgatóság megint Budapesten, a munkáspénztár Kiskunhalason, az iparfelügyelőség, valamint a kereskedelmi és iparkamara Budapesten, a járási székhely Kalocsán, az adóhivatal ismét Kiskunhalason. Mindezen anomáliák orvoslása, szempontjából ez a törvényes rendelkezés nagyon bölcs, helyes és indokolt, annál is inkább, mert ehhez mindkét érdekelt törvényhatóság közönsége hozzájárult és az átcsatolásban egyetért.
A választókerületi beosztás szempontjából való átcsatolás az elmondottak alapján szintén indokolt, s hogy ez azonnal hatályba lép, ez szintén indokolt azért, hogy az időközi választást is ilyen értelemben lehessen megoldani.
Ezen indokok alapján tisztelettel kérem a Házat, hogy méltóztassék az ismertetett törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Helyeslés.)
Elnök: Szólásra következik?
Perlaki György jegyző: Meskó Zoltán!
Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Egészen természetesnek fogja találni a t. Ház, hogy amikor egy olyan község elcsatolásáról van szó, amely községet 14 év óta képviseltem ebben a Képviselőházban, szót kérek s az elcsatolásról megmondom véleményemet.
Körülbelül egy éve annak, hogy az egyik költségvetési vita alkalmával szóvá tettem azt a közigazgatási anomáliát, hogy a Bajával teljesen összeépített Bajaszentistván még mindig Pestmegyéhez tartozik közigazgatásilag. Az igen t. előadó úr nagyon helyesen jegyezte meg, hogy ez a község a saját vármegyeházától 150 kilométerre van, a járás székhelyétől, Kalocsától 60 kilométerre, a pénzügyigazgatóság kirendeltségétől pedig 70 kilométerre fekszik. Mint mondotta, Bajaszentistván adófizető polgára, az az egyszerű munkásember, akinek nem telik arra, hogy állandóan utazgasson hol Kalocsára, hol Budapestre, hol Kecskemétre, hol Kiskunhalasra, ha kiáll az országútra, akkor látja mindazoknak a hivataloknak székhelyét, amelynek elérésére neki 150 kilométert kell megtenni.
Nagyon természetes, hogy a belügyminiszter úr ezt az anomáliát, amelyet én csak anomáliának minősíthetek, mérlegelés tárgyává tette és igen örültem, és örült mindenki, aki a modern közigazgatás híve, aki azon az állásponton van, hogy a községeknek nemcsak kulturális érdekeit, hanem elsősorban gazdasági érdekeit is szem előtt kell tartani, örült annak, amikor az igen t. belügyminiszter úr ezt az állapotot közigazgatási szörnyűségnek bélyegezte, (Úgy van! jobbfelől.) mert ez nem más, mint közigazgatási szörnyűség.
Akkori felszólalásomat és az igen t. belügyminiszter úr kijelentését élénken pertraktálták odalenn magában a községben és magában Baja városában. Nagyon természetes, hogy meglehetős agitáció indult meg az elcsatolás kérdésében. Bajaszentistván község az első időben örömmel fogadta azt a hírt, hogy Pest megyétől elszakadhat, nem azért, mintha az itteni állapotokkal nem lett volna megelégedve a legteljesebb mértékben, hanem csak azért, mert nagyon messze voltak a hivatalok és nagyon nehéz volt a hivatalokat megkeresni. A nézetek azután eltértek abban a tekintetben, hogy Bajaszentistván Bajához vagy Bács megyéhez csatoltassék-e.
Erős agitáció indult meg, a kedélyek napról-napra izgatottabbak lettek, deputációk jöttek, deputációk mentek. Én, mint a kerület képviselője, már a képviselői etika szempontjából is kötelességemnek tartottam, hogy az igen t. belügyminiszter úr úgy azokat, akik Bajához, mint azokat, akik Bács megyéhez akartak csatlakozni, meghallgassa. Azt hiszem, ezzel csak képviselői kötelességemnek tettem eleget. (Helyeslés jobbfelől.) Akkor természetesen nem mondottam meg a magam álláspontját. Ezt kötelességem a Ház színe előtt kijelenteni.
Az agitációnak, amely bizonyos oldalról különösen Baja ellen volt, megvolt az a gyümölcse, hogy azáltal, hogy az adófizetőket megijesztették, hogy ha Bajához fognak csatlakozni, sokkal nagyobb közterheket kell viselniök, növekedett azok száma, akik a Pest megyétől való elszakadás esetén inkább a Bács megyéhez való csatlakozás hívei voltak.
Mint mondottam, mindkét irány képviselői fent jártak küldöttségben. Az igen t. belügyminiszter úr nagybölcsen idehozta most ezt a javaslatot. Örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot azért, mert végre-valahára véget vet ennek a közigazgatási szörnyűségnek és véget vet az izgatásnak, amely Baja városából kiindult, illetőleg Bajaszentistvánon állandóan folyamatban van. Ez az agitáció, amely — mondom — a felszólalásom után azonnal megkezdődött és napról-napra erősebb lett, most elfog ülni és szentül meg vagyok győződve, hogy ez a törvényjavaslat csak üdvös hatással lesz a községre.
Ami magát a javaslatot, különösen annak 2. §-át illeti, természetesnek fogja találni a Ház, hogy ennél a kérdésnél, ennél a szakasznál időzve, bizonyos fájdalom vesz erőt rajtam. Őszinte sajnálkozásomnak kell kifejezést adnom. (Zaj jobbfelől.) Én örülök annak, hogy mennél több választóm van, különösen ha azok reám szavaznak. (Derültség.)
T. Képviselőház! Természetes, hogy bizonyos fájdalommal tölt el ez az elcsatolás. Én ezzel a községgel 14 évi képviselőségem alatt egybe voltam forrva. Kölcsönös szeretet és megbecsülés tartott bennünket együtt. Ez a község volt az, amely 14 éven át egyfolytában, már a régi országgyűlés ideje alatt is, beküldött ebbe a Házba és amely mindig önzetlenül teljesítette honpolgári kötelességét. Ennek a községnek lakossága derék, szorgalmas, istenfélő polgárokból áll (Úgy van! jobbfelől.), akik hazafiasságuknak, nemzeti érzésüknek a szerb megszállás alatt fényes tanubizonyságát adták (Úgy van! jobbfelől.), annak ellenére, hogy ez a község csak részben színmagyar, — lelkileg mindenki az — a nyelvet tekintve, sok a bunyevác, a község egyharmada, azután vannak németek, de mondom, az egész község kivétel nélkül fényesen megállta helyét, kitartott a magyar állameszme mellett. Tartozom ezt kijelenteni, amikor ettől a községtől fájó szívvel kénytelen vagyok búcsút venni. Ez a község megérdemli, hogy t. képviselőtársaim meghallják a számból, hogy milyen hazafiasan, becsületesen viselkedett a megszállás alatt. (Éljenzés és taps jobbfelől.)
Most, hogy ez a község politikailag elszakad tőlem és Baja városához fog tartozni, ebbe a fájdalmas érzésbe egy kis megnyugvás is vegyül azáltal, hogy most a szülővárosomhoz kerül, szülővárosomba lesz beosztva politikailag és közigazgatásilag. Remélem, hogy szülővárosom, Baja város vezetősége által meghozott intézkedések rövidesen el fogják felejtetni azokkal is, akik nem szívesen csatlakoztak Bajához, hogy ellenük dolgoztak, amikor nem Baját választották, hanem máshova akartak csatlakozni.
Ez a község el van maradva — mint ahogy Pest megye déli része mindig el volt hanyagolva — iskola szempontjából; óvodája nincsen, iskolaépülete düledező, az utcái porosak, sárosak. Remélem, hogy Baja város a község csatlakozása után a községnek nemcsak a város címet adja meg, hanem a város jelleget is és mindazokban a jótéteményekben, mindazokban a kulturális jótéteményekben részesíti, amelyek egy várost megilletnek. Remélem, hogy Bajaszentistván áldani fogja azt a napot, amelyen a törvényhozás bölcsesége őt Bajához csatolta.
T. Képviselőház! Még csak egy kérdést legyen szabad megemlítenem, és ez az, hogy Baja város alatt nyolckilométerre fekszik Szeremle község, amely fokozottabb mértékben érzi a távolságokat, mint Bajaszentistván, mert hogy Szeremle községbeli ember Bácsmegye alispánját megláthassa, a főszolgabírónál megjelenhessék, adóját fizethesse, nagy utat kell megtennie, holott Baján minden hivatal mellett el kell mennie, hogy azután költséggel, fáradsággal elérje azt a célt, amelyet el akar érni. Arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy tegye meg a legközelebbi lépést és hozza a Szeremle község átcsatolására vonatkozó javaslatot is a t. Ház elé.
Egyébként a javaslatot őszinte elismeréssel fogadom és azt megszavazom. (Helyeslés jobbfelől.)
Elnök: Szólásra következik?
Perlaki György jegyző: Láng János!
Láng János: T. Képviselőház! Egészen röviden csak elvi alapon akarok hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz. Amikor előre bocsátom, hogy üdvözlöm a belügyminiszter urat, hogy végre elhatározta magát arra, hogy sok megfontolás után Bajaszentistvánt Bajához csatolja, a magam szempontjából végtelenül örülök annak, hogy nem Bács megye fogja megkapni Bajaszentistvánt, mert teherbíróképesség szempontjából ma Csonka-Bácskához tartozik, pedig tudjuk, hogy kétharmad részét jugoszláv impérium alá sorolta a trianoni békeszerződés. Ha azonban itt tartunk, nem mint utóörököse Meskó képviselő úrnak, mert Bajaszentistvánt én fogom örökölni előreláthatólag, de ha már itt vagyunk, Szeremle községről szeretnék beszélni. (Meskó Zoltán: Nem tudom, nem ottfogok-e fellépni. — Derültség.) Szeremle községről Meskó t. képviselőtársam szintén megemlékezett. A helyzet tényleg az, t. miniszter úr, hogy Baja alatt 6—7 kilométernyire fekszik ez a község, az adóhivatala Kiskőrösön van, a főszolgabírája Kalocsán, a pénzügyigazgatósága Kecskeméten, az alispánja pedig Budapesten. Főispánt és alispánt ők sohasem látnak. Ez a helyzet a Duna régifolyásának, a Duna régi medrének változásából állt elő.
Ezt a gondolatot azonban tovább szeretnem fűzni és talán lehetséges nyerni valamit ezen a gondolaton. Méltóztatik bölcsen tudni t. miniszter úr, hogy Bácsborsod határa 25.000 holdat tesz ki. Ebből a 25.000 holdból 5000 hold Katymár község alatt fekszik és lehúzódik egészen a jugoszláv határig. Bácsborsod község egyik utcája az anyaközségtől 12 kilométernyire fekszik egészen bent Katymáron. Szeretném, ha a miniszter úr megfontolás tárgyává tenné, amit mondok, hogy Bácsborsod község egyik utcája 12 kilométernyire fekszik az anyaközségtől bent Katymár községben. 5000 holdja pedig 6—8—12 kilométernyire Katymár alatt fekszik, a jugoszláv határon, tehát az anyaközségtől körülbelül 20—25 kilométernyire.
Most méltóztassék elképzelni, hogy azok a gyerekek, akik ovodába, iskolába járnak, a Katymár község közvetlen közelében fekvő uccából, mindnyájan a katymári iskolát és ovodát veszik igénybe, viszont azonban semmiféle teherhez hozzá nem járulnak. Méltóztassék elképzelni azt az embert, aki Katymáron túl körülbelül 8—10 kilométernyire lakik, ha adót akar fizetni, annak Katymár községen keresztül kell mennie 8—10 kilométert, és körülbelül 10—12 kilométernyire az anyaközségbe kell bemennie. Méltóztassék elképzelni ezt a helyzetet közrendészeti, közegészségügyi szempontból, prevenció szempontjából, nyomozás szempontjából, haláleset, vagy pedig csak egy marhalevél kiállítása szempontjából, micsoda időveszteséget jelent ez annak a gazdának, aki a jugoszláv határon, körülbelül 20 kilométernyire lakik a saját községétől, ellenben a közbeeső községtől alig 6—7 kilométernyire. Hozzátartozik ehhez az, amire az előbb is súlyt helyeztem, a teherbíróképesség megoszlása. Katymár község kétharmadát, körülbelül 5000 holdat, átcsatolták Jugoszláviához, viszont Bácsborsod községnek, 5000 holdja fekszik Katymár község alatt, ezt nem csatolták át. Méltóztassanak a határt úgy elképzelni, — hogy közönségesen fejezem ki magam — hogy az egész cikk-cakkosan halad, egyes birtokokat átcsatol, másokat pedig Magyarországon meghagy. A határ természetesen semmi más, mint egy pár kukoricaszár, vagy egy párnapraforgószár; én magam is jártam kint a határon.
Az én tiszteletteljes kérésem tehát az volna, hogy miután ilyen kérelem fekszik Katymár község részéről az alispán pártolásával a belügyminisztériumban, méltóztassék ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni, már csak azért is, hogy a terhek jobban oszoljanak meg, hogy a teherbíróképesség nagyobb legyen. Katymár község igen sokat produkált az utóbbi 9—10 évben különösen kultúrális és szociális szempontból, de teherbíróképessége annak ellenére, hogy a lakosság semmitől sem irtózik, semmitől sem fázik és minden áldozatot meghoz, végre mégis csak ki fog merülni.
Ugyanilyen a helyzet az énkerületemben Hercegszántón, a mohácsi szigeten. Ez Mihálffy képviselő urat fogja érdekelni, mert el akarok rabolni tőle egy területet. (Meskó Zoltán: Rablás nincs megengedve! — Derültség.) Azt hiszem, szívesen át is engedi. Pacsibaráról van szó. Ez egy puszta, amely a mohácsi szigeten fekszik Mohács várostól 24 kilométernyire. Járhatatlan út választja el az anyaközségtől, Pacsibarának körülbelül 40 tanyája van, az összes lakosok benn laknak Hercegszántón gyermekeikkel együtt, minden fundus instruktusukat onnan viszik ki a pacsibarai pusztára. Akár közigazgatási, akár adózási, akár közegészségügyi szempontból, vagy bármilyen szempontból is veszem, Pacsibara Hercegszántó felé gravitál és nem a 24 kilométernyire levő és járhatatlan utakkal elválasztott Mohács városhoz. Minden józan ész és józan érv a mellett szól, hogy azok birtoka, akiknek gyermekei Hercegszántón járnak iskolába, akik odajárnak templomba, azonban sem iskolaadót nem fizetnek, sem egyházközségi adóhoz hozzá nem járulnak, Hercegszántóhoz csatoltassék át. Nem akarom azokat az érveket itt felsorolni, amelyekről hallottam és amelyekről közvetlen tudomásom is van, mert hiszen ott vagyok, hanem ajánlom ezt a kérdést is a belügyminiszter úr figyelmébe. Ha már megkezdette ezt az igen helyes utat, hogy határkiigazításokat, átcsatolásokat csinál, akkor méltóztassék Pacsibarát is Hercegszántóhoz átcsatolni, mert ezidő szerint Mohács városa kezeli. Méltóztassék ezt is megfontolás tárgyává tenni.
Ugyanilyen esetet mondok még egyet: Nagybaracska esetét. Itt a mohácsi sziget egyrésze a Ferenc-csatorna által el van választva és ez a rész egészen Baracskához tartozik. Az összes bérlők és lakosok, akik ott vannak, összes rokonságukkal, házaikkal, mindenükkel Nagybaracskán vannak; viszont, ha egy marhalevelet kell kiállíttatniok, vagy ha őszszel járhatatlan utakon kell elmenniök adót fizetni, mindent tavaszra halasztanak el. Semmiféle értékesítési lehetőség nincs, például a jószág tekintetében, mert azt is tavaszra kell hagyni, amikor valamiképpen be tudnak menni Mohács-szigetére. Ezt is ajánlom a belügyminiszter úr figyelmébe. Ha a belügyminiszter úr ezt az igen helyes kezdőlépést megtette, akkor ezt a helyes utat folytatnia kell, mert lesz az országban igen sok község, amely erre rászorul. A Ház osztatlan tetszésével fog találkozni, ha a belügyminiszter úr ezeket az anomáliákat megszünteti. Ezt kívántam csak a törvényjavaslathoz hozzáfűzni.