Litera, 2024. június 15.
DARVASI LÁSZLÓ
Bizonyos emberek, bizonyos terek, bizonyos élethelyzetek garanciát, de legalábbis valami föltételt jelentenek a gyöngéd, semmiképpen sem látványos derűre. Mondom még egyszer, arra, hogy érdemes. – Darvasi László kapta ebben az évben az Írók Boltja Üveggolyó-díját. Az író köszönőbeszédét olvashatják.
Kedves Barátaim!
Amikor a tudomásomra jutott, hogy megkapom ezt a díjat, nyomban az volt az érzésem, és ez az érzés két-három hét elteltével sem változott, hogy én ezt nem érdemlem meg. Viszont az is igaz, hogy a díjak többségének örül az ember, sőt, sokat is tesz azért, hogy megkapja, például telefonálgat, drámai hangú leveleket ír, melyekben beszámol a sanyarú testi, lelki, szellemi helyzetéről, példának hozza föl a rettenetes feleségét vagy a még rettenetesebb férjét, az elviselhetetlen szomszédot, a bolond népet, és amikor elnyeri végül, boldog, mint a kantáros óvodás. Bocsássatok meg nekem, én az Üveggolyó-díjtól nem lettem boldog vagy elégedett, inkább zavart érzek, és folyamatosan az jár az eszemben, hogyan tehetném jóvá ezt a számomra mégis csak roppant kedvező igazságtalanságot.
No persze, tudnék smúzolni. Ki lehetne fejteni, hogy ez itt az ország első számú könyvesboltja. Mert hát az, persze. Kétségtelenül. Több is, mint könyvesbolt, mert otthon is, szellemi műhely is, igazi óvóhely a magyar háborús helyzetben, meg randevúhely is, szerintem elképesztő dolgok történtek hátul a raktárban, de erről most nem szeretnék beszámolni. Táncoltam itt uszkve harminc évvel ezelőtt, téli este volt, nézett be a Mikulás az Andrássyról, én meg az ablakban riszáltam magam, Abba.
Hogyan tudok én tehát megfelelni ennek a díjnak. Üveggolyó. Van is, meg nincs is. Régen elvették a Pásztorok. Vissza lehet-e igényelni. Hát megkaptam, akkor vissza.
Gyakrabban fogok ide járni?
Többet írok?
Több könyvet veszek kollégáktól, akiknek aztán üzenek, hogy tetszett vagy nem tetszett, amit írt?
Ha az ország legfontosabb könyvesboltja díjat ad neked, kérlek szépen, ne sopánkodj. Értettem. Inkább elmondom elsőnek Dettit. Vannak emberek, akikkel, ha összefutok, egymásba botlunk, véletlenül találkozunk a pokolajtó vagy a szakadékszínház aulájában, akkor valami csöndes, nehezen körülírható örömet érzek, és ez az öröm kicsit hasonlít a hithez, hogy érdemes. Érdemes írni, fogalmazni, kitalálni, elképzelni, fantáziálni, imádkozni vagy káromolni, történetekbe bonyolódni, mindegy, ez így már sok is, mindenesetre azt akartam mondani, hogy bizonyos emberek láttán öröm fog el, és biztonság. Bizonyos emberek, bizonyos terek, bizonyos élethelyzetek garanciát, de legalábbis valami föltételt jelentenek a gyöngéd, semmiképpen sem látványos derűre. Mondom még egyszer, arra, hogy érdemes. Amikor például a Detti nevű embert, aki sokáig felelt ezért a boltért, meglátom, akkor jó lesz nekem. De csak úgy privátban, kis melegség a lélek szegletében, kihúzza magát egy gyomvirág, szia, virágos kert. Nem tudom, ő hogyan van ezzel, végtére is nem érdekes. Vallomásomat megtettem. És így vagyok a Janóval is, akivel rögtön ott tudjuk folytatni az eszmecserét, ahol egy hónapja, fél éve abbahagytuk, család, foci, család, foci, foci, foci, és passzé.
Az Írók Boltjában rettenetes mennyiségű könyv van. Ez azért elég ijesztő is tud lenni. Bírni a mindent, ami ugyan tényleg minden, de sosem elég. Hú, apukám, hazavihetnéd az eget, pedig csak egy felhőt akarsz, azt ott, kérem szépen, írta Magyary Ágnes, az a címe, hogy Az örök székely. Mert nevetni szeretnék, ha már ilyen egy világban kell pakolgatni a háborús ládákat. Ami könyv nincsen a plafonig érő polcon, itt megrendelik neked. Az Írók Boltjában egyáltalán nem az író a fontos, mint minden valamire való könyvesboltban, hanem az olvasó. Az Írók Boltjába szervez kritika esteket az ÉS-kvartett sorozatába Károlyi Csaba, és ha bejövök ide, biztosan találkozom Mészáros Sanyival, aki az irodalom alázatos szolgája, és tényleg.
Megnéztem a YouTube-on, hogy készül az üveggolyó.
Tanulságos kisfilm, öt perc, megtudtam, hogy már egy Kleopátra nevű kislány is játszott vele, de nem is az lényeg. Hanem, hogy miből készül. Az üveggolyó semmiség. Amiből készül, az a minden. Üvegtörmelékből csinálják. Abban a törmelékben van Dionüszosz boros palackja, Nárcisz vagy a gonosz mostoha tükre, Csáth morfiumfiolája, Závada Pali visszapillantója, Ottlik napszemüvege, a pokol ablaka, amit kitörve naponta megmenekül valaki.
Köszönöm nektek,
és főhajtás,
és hajrá szó,
hajrá mondat,
hajrá irodalom.
Darvasi László