444.hu, 2024. május 31.
UJ PÉTER
196.1.1. Menni kell választani hamarost.
Választási lázban ég az ország.
Választási lázálomban.
A háború Gyurcsányt hoz, a Gyurcsány halál, Karácsony egyenlő Gyurcsány, Magyar egyenlő Karácsony, a baloldal kibelezi a gyerekeidet, Magyar Péter baloldal, Gyurcsány kisebb-egyenlő Gyurcsány, a háború háborút okoz, a baloldal egyenlő szarkupac, Karácsony atombombát dobna minden óvodára, Gyurcsány egyenlő Hasfelmetsző Jack egyenlő Karácsony egyenlő Soros egyenlő bubópestis.
196.1.2. Ha kicsit tétován is, ha kicsit félgőzzel is, de működget az állampárt felfoghatatlan kiterjedésű hatalomtermelő gépezete, a fantasztikusan kreatív és sokféle módszerrel eltulajdonított, átmosott, visszacsorgatott, megmészárosozott, odagarancsizott pénzünkből.
Mi fizetünk ezért a cirkuszért, bizony. Megérdemeljük.
196.1.3. A sokszor megállapítottan autokratikus, leválthatatlan, a demokrácia intézményeit felszámolós vagy kiüresítő, a lehető legtöbb hatalmat egyetlen személy kezébe átumbuldáló rendszer valahogy minden választás előtt össze tud hozni egy kis pezsgést. Ügyes.
Pont annyit, hogy az emberek többsége megint elhiggye, hogy van a szavazatának értéke, hogy lehetséges politikai akaratának érvényesítése.
Pedig valójában nem. Vagy nem így.
196.1.4. A szakirodalom azt írja, hogy az ilyen rendszerekben a választás nem a politikai akarat kinyilvánításának eszköze, hanem a hatalom megerősítésének rituáléja, illetve óriási közvéleménykutatás, amin a rendszer a lehető legpontosabb lemérheti a közhangulatot. (Hogy megtehesse a megfelelő lépéseket. Hatalma megtartása érdekében, természetesen.)
196.1.5. Valamiért az emberek még mindig hajlamosak elhinni azt a nyilvánvaló blődséget (Du bist zehr Blöd!), hogy ha valahol választás van, ott demokrácia is van. Ott van esély leváltani a hatalmat.
Pedig a demokrácia (a nyugati típusú, vagy ha úgy tetszik: liberáis demokrácia) intézményei közül a (szabad és egyenlő esélyeket biztosító) választás csak egy. Ráadásul olyan intézmény, amely csak akkor képes betölteni szereplét, ha más intézmények is működnek, és a hatalommegosztás érvényesül.
És azt szerintem senki nem merné mondani, hogy ma Magyarországon ilyesmik érvényesülnének.
196.1.6. De végül mégis, ezek a furfangos választási autokráciák, mint a mienk, mindig el tudják érni, hogy ilyenkor, választás előtt, mindenki abban legyen érdekelt, hogy úgy tegyen, mintha a választás demokratikus választás volna, mintha volna valódi tét, mintha lehetségessé válhatna általa valami.
A Patyomkin-demokrácia legnagyobb, legélethűbb díszletdarabját bámuljuk, és bizonygatjuk egymásnak, hogy valódi.
És még azt se lehet mondani, hogy akkor ne menjen senki szavazni vagy ilyesmi, mert annak sem látszik értelme.
Itt még jöhetne néhány bekezdés a magyar önkormányzati rendszer fölszámolásáról, kongó ürességéről. De nem jön.
196.1.7. Elég ha a lényegre figyelünk: a háború Gyurcsányt hoz, a Gyurcsány halál, Karácsony egyenlő Gyurcsány, Magyar egyenlő Karácsony, a baloldal kibelezi a gyerekeidet, Magyar Péter baloldal, Gyurcsány kisebb-egyenlő Gyurcsány, a háború háborút okoz, a baloldal egyenlő szarkupac, Karácsony atombombát dobna minden óvodára, Gyurcsány egyenlő Hasfelmetsző Jack egyenlő Karácsony egyenlő Soros egyenlő bubópestis.
196.2. Sikereinket jelzi az elnéptelenedő vidék
196.2.1. Orbánék világszerte irigyelt, évszázados távlatban egyedülálló gazdasági sikerekről zengtek öndicshimnuszokat, miközben Románia leelőzött, Bulgária lassan utolér.
Éveken át reggeltől estig migránsoztak, a bevándorlásellenességet tették politikai identitásuk középpontjává, Európa védőbástyájává nevezték ki magukat. Hiszterizáltak, démonizáltak, kerítést építettek. Kilenc évnyi szakadatlan migránsellenes küzdelem után azt látjuk Budapest és nagyobb vidéki városok utcáin, hogy sokkal, de sokkal több afrikai és ázsiai jön szembe, mint kilenc éve. Európainak kinéző ételfutárt már alig látni. Éttermekben magyar mosogatót? Sok helyen a felszolgáló sem tud magyarul. Hogy lehetséges ez a világ legetnikaihomogénebb, legbevándorlásellenesebb politikai rendszerében?
Demográfiai fordulatról deliráltak, folyton a világon egyedülálló családtámogatásokkal dicsekedtek, és az lett a vége, hogy gyorsabban fogy az ország lakossága, mint valaha. Hasonló adottságú, családtámogatási propagandától mentes és – nem mellesleg– tizennégy év alatt két-három kormányváltáson átesett országokban jobb népesedési adatokat találunk.
Vidéki értékekről, a vidéki Magyarország fontosságáról fecsegtek folyton, a legvárosibb politikusaik is versenytvidékieskedtek, disznóvágásszezonban minden kormánypárti képviselőnek kötelező volt legalább egy tányér hagymás vérrel fotózkodni. A vidék közbe jobban leszakadt a fővárostól és az így-úgy még lépést tartani tartani képes észak-nyugati régió városaitól, mint valaha. Kelet-Magyarország kiürül.
196.2.2. A vidékfejlesztésből EU-forrásból térkövezett főtér, néhány fölösleges elkerülőút, kihasználhatatlan stadion, sportcsarnok, esetleg a kastélyprogramba bekerült, lehetőleg Orbán családhoz közeli tulajdonba került szálloda lett. Meg adómentes pálinkafőzés. (Amíg Brüsszel azt is el nem vette.)
196.2.3. A legszomorúbb és leglátványosabb példája a kudarcsorozatnak a Tokaj-Hegyalja. A világszenzációnak hirdetett, burgundia és champagne szintjére álmodott borvidéket a rendszerváltás óta legalább féltucatszor próbálták megmenti, fejleszteni, befuttatni. De ennyi projekt, ennyi pénz még sosem került a környékre, mint az elmúlt évtizedben. Csak az Orbán-kormányok alatt háromszor futottak neki a nagy Tokaj-fejlesztésnek. Közben a politikai elit szépen be is kebelezte a leghíresebb, de még így is eladhatatlan magyar borvidék jelentős részét. Az Orbán család már a kilencvenes évek óta birtokos itt különféle tulajdoni konstrukciókban.
196.2.4. A sokmilliárdos fejlesztési programok, turisztikai és marketingprojektek miegyebek vége? A vidék két legfontosabb települése, az egyetlen nagyobb város, Sárospatak, illetve a borvidék központja, Tokaj a leggyorsabban néptelenedő magyar települések között van. A lakosság elvándorlása sosem a virágzó gazdaság jele. Pedig Sárospatak még egyetemet is kapott.
196.3. Éljen soká a Liga! [nyugdíjas streetpunk]
196.3.1. A következő klipecskén az Anti-Nowhere League zenekar látható. A fölvétel múlt héten készült, Londonban, Charlie Harper (a UK Subs énekese) születésnapján. Nyolcvanadik!
Nick „Animal” Culmer, az Anti-Nowhere itt hallható, és igen erőteljesnek tűnő énekese egyébként nem sokkal fiatalabb Harpernél, hetven fölöttire saccolom, mert azt tudjuk róla, hogy részt vett már az első, 1967-es nagy skinheadzavargásban. Ahhoz képest hihetetlen formát mutat ezen a május 25-i felvételen.
Az ANL 1979-ben alakult, az angol punk második, utcai prosztó hullámához (UK 82) sorolódik, az Exploited, a GBH és a Discharge mellé, de valahogy mindig kívülálló maradt. És még annyira sem futott be soha, mint az említettek. A punkoknak túl motoros, a skinheadeknek túl blues, a metálosoknak túl punk volt. Animal frontember egyébként zord természetéről volt híres, amit köszönhet annak a körülmények, hogy meglehetősen hányatott körülmények között, leginkább motoros bandák környékén, erőszakos bűncselekmények rendszeres és aktív résztvevőjeként nőtt föl, saját bevallása szerint a zenélés mentette meg a komolyabb bűnözői karriertől és a hosszú börtönbüntetésektől. 87-ben föloszlatta a zenekart, és építőmunkásként dolgozott, mivel a zenélésből sosem tudott megélni. Mára komoly építővállalkozása és nagy londoni háza van, hobbiként újra zenélget. A vállalkozás anyagi megerősítésében és az Anti-Nowhere League újraindításában is nagy szerepe volt a Metallicának, amely a sikerei csúcsán, ‘90-91-ben koncertrepertoárjának fix darabjává, sőt, ha jól emlékszem, állandó kezdőszámává tette a So What című Anti-Nowhere-dalt.
Nekem persze örök kedvencem a zenekar, mert a Long Live The League című, 1985-ös válogatásalbum ott volt az első punklemezek között, amikhez hozzáférhettem. (Egy barátom átmásolta kazettára. Meg is van valahol a pincében, emlékszem a betűtípusra is, amivel ráírtam a címet a kazettaborítóra.)