Jegenyefák nem nőnek az égig

Hőn szeretett miniszterelnökünk hovatovább kriptokormányfővé redukálta magát, sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmárként iszkol a sajtó elől, és általában véve mindazok elől, akik nem tudják pecsétes papírral igazolni, hogy híveinek egyre fogyatkozó táborához tartoznak, legalábbis máma még. Hogy holnap mi lesz, az nem tudható, sejtéseink viszont lehetnek, sőt vannak is. Részletesebb magyarázatért forduljunk bizalommal a Dankó Rádióhoz, ott mély bölcsességeket hallhatunk. „Akinek a lelke beteg és a szíve vérzik, / Igyon meg vagy öt-hat litert reggeltől éjfélig. / Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit, / Hogy jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig”, és így tovább. Lehangoló szöveg, vénülő diktátorok nemigen szokták megszeretni, pedig aktuális és a helyes irányba mutat.

Fájront van, vagy legalábbis közeledik, és ezt az első számú érintett is tudja, csak most még nem akarja elhinni. Megértjük őt, a helyében mi se akarnánk, eleinte a Titanic utasai se igazán vonzódtak ahhoz a gondolathoz, hogy az Atlanti-óceán jeges vizébe ugorjanak, de végül mégis azok jártak jobban, akik idejekorán elszánták magukat. Kormányzó urunk erre most még képtelennek látszik, így aztán titokban kampányol, ami persze fából vaskarika, noha vannak előzményei. Kortársaim még emlékezhetnek vénülő falusi papokra, akik szentbeszédeikben bujaságuk miatt kárhoztatták a padokban szunyókáló öregasszonyokat, kormányzó urunk kampányhadjárata rájuk emlékeztet, és valószínűleg annyira hatékony is. Evvel együtt van rá esély, hogy így is győzni fog. Igaz, hogy napról napra antipatikusabb, elképesztő bárgyúságokkal áll elő és saját zsebre dolgozik, de hát a többi se sokkal jobb, legalábbis szerintünk. Ezt legalább megszoktuk, ha őt választjuk, tudjuk, mit veszünk, noha persze a véleményünk megvan róla. Köpni kell, pfű! Köpni kell, pfű! Köpni kell, pfű! Köpni kell, pfű!, ahogy ezt az A. E. Bizottság feledhetetlen műremekében hallottuk valamikor, aztán a megfelelő helyre ikszelünk.

Óvatos és fölöttébb visszafogott derűlátásunk oka lehet egyebek között az a körülmény, hogy kormányzó urunk velünk ellentétben fölöttébb kicsinyhitű, és erre remélhetőleg minden oka megvan. Péter aposztata felbukkanásának és kénkőszagú mesterkedéseinek a fényében a Párt mostanra kénytelen volt belátni, hogy neki ezen a legelőn kövér fű egy darabig nem fog nőni, helyesebb tehát, ha bölcsen visszavonul. Nem elbujdosik, hanem a távollétével bünteti a kegyeire méltatlan aljanépet mindaddig, amíg az magához nem tér. Kormányzó urunk tapintatos megfogalmazása szerint, „az utat tévesztetteket visszavezetni a helyes útra egy szép feladat, de ez nem része a mostani kampánynak, nem ez a feladatunk”. Legyen szabad kívülállóként megjegyeznem, hogy ily esetben egy bibliai idézet lett volna helyénvalóbb: „…mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem (…), és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem” (4Móz. 14. 22–23.). Ez bizony csakugyan sanszos, mármint az, hogy a kicsinyhitűek és a hitehagyottak nem látják meg az ígéret földjét, már csak azért se, mert az a valóságban nem is létezik, de ha netán mégis létezne, akkor már jó ideje Lőrinc barátot gazdagítaná. De van itt egy másik apróság is, amivel a politika iránt érdeklődők régóta tisztában vannak, vagy ha mégse, akkor Orbán most volt szíves őket felvilágosítani. „Nekünk most senkit nem kell megtéríteni, nekünk a saját híveinkkel kell beszélni” – mondta kampánybeszédében szent életű miniszterelnökünk, majd hozzátette: „és ha a saját híveinket elvisszük, akkor ennek a választásnak a részvételi sajátosságai miatt az fényesen elegendő egy nagy győzelemhez”. Más szóval, lejt a pálya, vagyis egyenlő esélyekről szó sincs, az igazak győzelme bele van kódolva a rendszerbe, onnan kitörölni nem lehet, hacsak gondosan le nem rakjuk a gépet az érkező vonat elé. Kissé radikális megoldás, ám használni szokott.

Hogy utána mi lesz, azt nem tudni, sejtéseink viszont lehetnek, már csak azért is, mert kormányzó urunk gondolkodásmódja könnyen kiismerhető. Mindenekelőtt le kell kapni a tíz körméről az egész sajtót, pontosabban a sajtónak azt a részét, amely széles tömegekhez szól, és gondosan megszűrni, hogy azok a széles tömegek milyen hírekhez jussanak. Vagyis meg kell vásárolni a Euronewst, a bővizű és mindenki által becsben tartott hírforrást, majd azt kell művelni vele, amit a kormányzó urunk bűntársai ily esetekben művelni szoktak. És lőn, a hírtelevíziót egy Pedro Vargas Santos David portugál üzletember cége vásárolta meg 2022-ben, de persze elég lejjebb mennünk két lépcsőfokkal, és máris Balásy Gyula sajtócézárnál vagyunk, bár ő is csak szem a láncban. A kiszivárgott dokumentumok szerint a Euronews felvásárlásával a befektetőknek nagyratörő tervei voltak. Saját megfogalmazásuk szerint a vízió „az EU legbefolyásosabb és leginformatívabb médiumának létrehozása, Brüsszel elszámoltathatóságának és számonkérhetőségének missziójával”. Együttműködéseket akarnak kialakítani „top európai egyetemekkel, a baloldali eszmék és elfogultság/egyoldalúság enyhítése érdekében”, arról pedig sejteni véljük, mit jelent. Egyébiránt állítólag a befektetés állami részét intéző szereplők nem is titkolták, hogy ez az ügylet politikai okokból volt fontos, közelebbről pedig azért, mert túl sok kritika éri Magyarországot külföldön, és ezért javítani kell az országimázst.

Az a gondolat, hogy ha legjobbjaink a mostaninál kevesebbet lopnának-rabolnának, akkor az országimázs sohasem látott sebességű javulásnak indulna, értelemszerűen eszükbe se jut. Ez amúgy érthető, kormányzó urunk mostanra belátta, hogy mi valójában nem érdemeljük meg őt, méltóbb szerepre vágyik, ő már nem ennek a koszos kis országnak az ura szeretne lenni, hanem a kontinensé. „Nagy közös csata előtt állunk, Brüsszel tömeges illegális migrációt szabadít ránk, genderpropagandával mérgezi a gyermekeinket, sorsára hagyja a vidéket, és rombolja a hagyományos családokat. Ezt mi nem hagyhatjuk” – írta a minap spanyol harcostársainak címezve. ¡Vete a la mierda!, gondolja erről az épeszű spanyol, és undorral néz a semmibe.