hvg.hu, 2024. május 15.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Már ha létezik politikai pedofília. Sokak szerint létezik. Olvasok egy cikket (címlaposat!), miszerint a vizsgált jelöltek 41 százaléka gyerekekkel kampányol. Tehát „politikai pedofil”.
Amikor még létezett, és többé kevésbé önmaga volt a Szabad Demokraták Szövetsége, dr. Szolnoki Andrea szabad demokrata doktornő (Isten nyugosztalja!) volt a politikai pedofil akkori lakóhelyünkön, a József Attila lakótelepen. Kampány idején programot szervezett gyerekeknek: ehető gyurmával (gyurmarcipánnal) lehetett gyurmázni. Vittem a lányaimat, akik lelkesen gyurmarcipánoztak. Fogalmam sincs, készültek-e képek, s ha igen, hol és mikor jelentek meg. Mindegy, a rendezvény nyilvánvalóan arra szolgált, hogy hasson a gyerekek boldogításán keresztül a felnőttekre.
A lányaim lelkének biztosan nem ártott, hogy „politikai pedofília áldozatai” lettek. Szépen felnőttek, kiváló anyukákká váltak. Megkockáztatom, a többi jelen lévő gyerek sem szenvedett a kampányba bevont gyurmarcipántól lelki sérülést. Valószínűleg senki, aki hasonló módon lett „áldozat”.
Ezt vessük össze azzal a mély traumával, amely a valódi pedofília valódi áldozatainak életét végigkíséri!
A „politikai pedofília” kifejezés olyan súlyos, érzéketlen és politikailag motivált bagatellizálása a pedofil bűncselekményeknek, ami ellen azok áldozatainak és az őket képviselő szervezeteknek kellene legelőször tiltakozniuk!
De még igazából politikai hasznot sem lehet belőle húzni, mert minden oldalra lehet vele mutogatni. Legfeljebb mindenki arra néz, amerre az ő oldaláról mutogatnak. De akinek van oldala, annak már nem kell kampányolni.
A Hírmondó 18 című közéleti magazin, amelyet kerületünk minden postaládájába bedobálnak, Szaniszló Sándor polgármesterre mutogat, hogy az közpénzen plakátoltatja ki magát kerületszerte, és ezt már a kampány előtt is elkezdte. Ez tényleg így van, és valóban elítélendő. Pestszentimre központjában akkora Szaniszló bámul le a közösségi ház faláról, hogy tán Gyálig is ellát.
Na, de a Hírmondó 18 sem pártpénzből, kampánypénzből kampányol. Egy polgári egyesület álcájában, egy országos lapháló szemeként követi a kormánypárt vonalát és érdekét. Az ellenzék szemében a szálkára a kormánypárt szemében lévő gerendából mutogatnak. Ami a közpénzből való kampányolást illeti.
A „politikai pedofília” esetében nincs ekkora különbség az ellenzék szálkája és a kormánypártok gerendája között, de azért van. Kicsit vastagabb szálka ott, kicsit vékonyabb itt, de persze rendes ellenzéki újság és újságíró az ellenzék szálkáira is rámutat.
Csak az a kérdés, szálka-e az a szálka. Attól, hogy mélyen elítélendő „politikai pedofíliának” nevezni, még lehetne elítélendő maga a dolog.
Én a választási kampányok semmilyen elemét nem szeretem, ami nem a választás tárgyáról, jelen esetben az Európai Unióról, az önkormányzatok ügyeiről, az önkormányzatok helyzetét és Magyarország uniós helyzetét meghatározó politikai tényezőkről szól. Nem érdekel, hogy néz ki a jelölt, milyen a felesége, vannak-e gyerekei, miként tud különböző közegekben smúzolni. De tudomásul veszem, hogy a kampányok nem korlátozódnak erre, és a jelöltek mindenféle dologgal próbálkoznak, aminek a kampány politikai tartalmához nincs köze.
Szerveznek mindenféle programot a kampányban, ezekről hírt adnak, ezeket láthatóvá teszik. Ezek keretében igyekeznek boldogítani felnőttet, szülőt, nagyszülőt, tehát gyereket is, mivel a gyerek boldogságától boldog a szülő és nagyszülő.
Ez így normális. Ezt önmagában tiltani nem is helyes, nem is életszerű. Vizslatni, nincsenek-e felismerhető gyerekek kampányfotókon, -videókon, hülyeség. Ahol a jelöltek 41 százalékát rajta lehet kapni, ott a rajta kapásnak nincs jelentősége. Némelyek már azt is „politikai pedofíliának” tartják, ha a jelölt a saját gyerekével lép a közönség és a kamerák elé. Nonszensz!
Egyetlen tilalomnak kellene érvényt szerezni, de annak annál szigorúbban: gyerekek intézményi erővel, hatalmi erővel való kampánycélú, egyáltalán politikai célú mozgatása, felhasználása szigorúan tilos.
Ez indokolja a kampányok és politikai rendezvények kitiltását gyerekek nevelését szolgáló intézményekből. Már az is nagy dolog lenne, ha ennek a tilalomnak érvényt lehetne szerezni.
Révész Sándor a HVG rendszeres szerzője.