Célegyenesben

A hatalom butít, a korlátlan hatalom pedig a józan észnek a nyomait is eltakarítja. Vagy legalábbis így vélik sokan azok közül, akiknek hatalomból morzsányi se jutott, a hírek pedig őket látszanak igazolni. Mint ismeretes, Hans Reisch, az ausztriai SPAR vezérigazgatója azt találta mondani a Lebensmittel Zeitung című osztrák élelmiszeripari szaklap munkatársának, hogy a szomszédban pöffeszkedő rablóvezér einstandolni akarta a SPAR magyarországi leányvállalatának egyik darabkáját avval a céllal, hogy pereputtyának egyik tagját örvendeztesse meg vele, ezért aztán cégük vagyonának egy részét Svájcba deponálták, a különadók miatt pedig az Európai Bizottsághoz fordultak.

Vezérünk tehát ott tart mentálisan, hogy már azt se tudja, kicsoda ő és hol él, önmagát szakrális királyi hatalommal felruházott egyeduralkodónak, országát végtelenbe nyúló, felmérhetetlen kiterjedésű füves pusztának képzeli, amelyben egyetlen törvény létezik, az ő akarata, és semmi más. Kívánságait egyszerűen felfogható, praktikus formában szokta kinyilvánítani, közülük a legfontosabb az úgynevezett különadó, ami a fejőgép financiális megfelelője, máshol nem igazán ismerik, a pusztában viszont kiterjedten alkalmazzák, és büszkék rá. Okkal, hiszen látjuk, amint fut Bécs felé Hans Reisch, a gyáva, ahogy futottak az elődei is, vezérünk pedig mind kevélyebben pöffeszkedik a puszta közepén, amely napról napra kietlenebb, lepusztultabb és sivárabb, ám az ő ízlésének így is megfelel.

Sajátosan változó mentális állapotának pedig kiváltképp.

„Európa népei ma Brüsszeltől féltik a szabadságukat. Épp úgy, mint Petőfiék idejében. Olyat akarnak ránk kényszeríteni, amire nem áll rá a magyarok keze. Ami idegen a magyar élettől. Háborúba préselnek, migránsokat akarnak ránk sózni, át akarják nevelni a gyerekeinket”, mondja ő, a hallgató pedig nem hisz a fülének. Aztán elolvassa a szöveget nyomtatásban, akkor pedig a szemének nem hisz. Normális ember ilyeneket nem mond, még csak nem is gondol, sőt nem is álmodik, abban az egyébként erősen ellenjavallott esetben sem, ha a szokásosnál is nagyobb mennyiségű töménnyel iparkodott volt álomba ringatni önmagát.

Európa népei Brüsszeltől féltik a szabadságukat.

Honfitársaink jó részének élnek ismerősei különféle európai országokban, meg lehet őket kérdezni, mennyire féltik az ottaniak a szabadságukat Brüsszeltől, hülyének fognak nézni minket, de annyi baj legyen. Ennél elvileg hatékonyabb módszer volna Európa jobb bárjait, borozóit és sörözőit látogatni sorra, és az ottani vendégeknek tenni fel ugyanezeket a kérdéseket, sajnos azonban ez esetben a pultos részegnek nézne minket, s így pár perccel később már a taknyunkon csúsznánk az intézményből kifelé.

Nehéz a dolga annak, aki a közvélemény pontos megismerésére tör.

Nézzük tovább vezérünk március tizenötödikei beszédének leiratát.

„Épp úgy, mint Petőfiék idejében.”

Vagyis Európa népei Petőfiék idején is Brüsszeltől féltették a szabadságukat.

Erre csak azt lehet mondani, hogy ajándékozzon valaki egy történelmi atlaszt ennek a jámbornak, de átadáskor lapozza is fel neki, mert lehet, hogy ő maga arra se képes, bökjön rá az Európa a Szent Szövetség korában 1815–1849 című oldalpárra, hagyjon neki némi időt, hogy nézegesse, és utána kérdezze meg, hogy is van ez. Miképpen lehetséges, hogy a zömmel aprócska országokból álló Európa népei nem az oroszoktól, a Habsburg vagy az oszmán birodalomtól féltették a szabadságukat, hanem egy nyugat-európai kisvárostól, amiből tizenkettő egy tucat.

Mindenkinek elment az esze?

Valószínűleg, a következő mondat ugyanis azt mondja: „Olyat akarnak ránk kényszeríteni, amire nem áll rá a magyarok keze.”

Amennyiben még mindig ragaszkodunk ahhoz, hogy ennek a szövegnek valamelyes értelmet tulajdonítsunk, akkor azt kell feltételeznünk, hogy amit ránk akarnak kényszeríteni, az csakis valamifajta munka lehet. Nekem Vermeer csipkeverő nője jut az eszembe, Vermeer ugyan holland, nem pedig belga, de sag schon, ez is Benelux, az is Benelux, a csipkeverésről pedig Németh Szilárdra asszociálok, az ő keze a csipkeverésre csakugyan nem állna rá, meg egyébként is van baja szegénynek e napokban elég.

„Háborúba préselnek, migránsokat akarnak ránk sózni, át akarják nevelni a gyerekeinket”, folytatódik Európa bűnlajstroma, mi pedig már képesek vagyunk arra, hogy e szókat külső segítség nélkül is helyesen értelmezzük. Brüsszel présel minket háborúba, Brüsszel sózza ránk a migránsokat, Brüsszel nevelné át a gyerekeinket, világos ez, mint a Nap. Illetve annyira azért talán mégse. A soproni idősek otthonában thai ápolónők dolgoznak, a csepeli mosodában thai munkavállalók, az áldott magyar földön thai vendégmunkások hullatják verejtéküket, a debreceni gyárakban, a BMW-nél, a CATL-nél dettó, a bánhidai katolikus templomot a Fülöp-szigetekről való vendégmunkások szokták megtölteni, és így tovább. Nem Brüsszel szervezte őket ide, nem is Brüsszelen át érkeztek, hanem egyenest hazulról. Vagyis a helyzet komoly, nem csoda hát, hogy a Hivatalos Értesítőben megjelent a nemzetgazdasági miniszter közleménye azokról a foglalkozásokról is, amelyekben harmadik országbeli munkavállaló vendégmunkás-tartózkodási engedéllyel Magyarországon nem foglalkoztatható. A lista élén a következő foglalkozások állnak: (1) törvényhozó, miniszter, államtitkár, (2) helyi önkormányzat választott vezetője, (3) egyházi vezető.

El kell foglalnunk Brüsszelt.

Bölcs vezérünk szónoki teljesítménye itt már pszichopatológiai magasságokba emelkedett. Most Brüsszelig fogunk menetelni, és mi magunk fogjuk megcsinálni a változást az Európai Unióban, közölte országgal-világgal, ha tehát eddig nem lettek volna kételyeink az ő mentális állapotát illetően, akkor mostantól fogva bőven lehetnek.

Csakhogy ily esetekben a kétely önmagában véve a semminél is kevesebb.

Létezik egy tervszerű megelőző karbantartás (TMK) szókkal jelzett komplex tevékenységegyüttes, célja a gépi berendezések használhatóságának folyamatos fenntartása. Ami viszont meglepő lehet, vezetői TMK-szolgáltatás is van, lásd a https://megtarto-vezeto.hu/vezetoi-tmk/ webhelyen, ezt azon közép- és nagyvállalatoknak ajánlják, amelyeknél a vezető munkatársak mentális állapotának fitten tartása sarkalatos kérdés. Ahol evvel nem törődnek, ott a főnökök lassacskán becsavarodnak, egyik a másik után, végül pedig oda jut a cég, ahová országunk is eljutott. Csak nézzünk ki az ablakon, és minden világos lesz.

Visszaút innen már nincs, de mért is volna. Ez a létezés magyar minősége, ez az, amit ő akart, mi pedig őt akartuk, a kör bezárult. Az ég legyen irgalmas velünk.