444.hu, 2024. február 29.
UJ PÉTER
183.0.0. Kettő darab dísz klémert kényszeresen minden eshetőség esetére előrebocsátanák:
183.0.1. Ádegy proprimo először: Tudván tudjuk, hogy Őfősztrítfájtersága, Orbán alputyinisszimusz uram igen kedveli a triggerolgatás módszerét, mint afféle (mifféle is lehetne?) hatalomtechnikai májndtrikket („tik nemezeket a málenkíj robotokat keresitek”), ti. a liberális (nem orbánista) nyulak bokorból történő rendszeresen ugrasztását mindenféle gumicsontokkal. (Ekkora kébzavarra talán már Rogán Tóniék is fölfigyelnek, merik kimérni, és ajánlanak egy akármit origutt.) Magyarán (Péterén): időrül időre bedob (Őalputyinisszimuszsága) valami szokásosnál is nagyobb otrombaságot (f.k.a.: böszmeság), hogy kiborítsa ellentáborát, az ellenértelmiságot, az obligált módon kialakuló vad rikácsolás közepette pedig nyugodt mosollyal autokratizál tovább.
183.0.2. Ád zwei proprimo másodszor: Ki gondolná még hogy lehet itt akármilyenebb lenni? Ki gondolná még, hogy megbotránkozásra érdemes, hogy úristen, mik ki nem mondhatók, ez is meg még sokkal ezebb, sőt a legezebb? Kevertfajúság meg megannyi miegymás után. Hogy létezik még a felhábrító ökörségnek legfelső fokánál is följebb (persze: lejjebb)? Tehát lehet-e még fölháborodni akármin? És főleg: minek?
Amikor a tökéletesen gátlástalan összevisszabeszélés, a valóssággal semmilyen relációba nem hozható hablaty mindennél erősebb (és még annál is egyre erősebb) politikai fegyver Bicskétől Michiganig.
A választ, testvér, elfújta a szél.
183.1. Ellölüla chauviniszta
183.1.1. No, dehát ez a Navalnij-ügyi alakítás azért mégiscsak erős volt megen. Hogy aszongya a Rendszergazda: föl nem állnak. Hiszen miért is állnának egy igazi szabadsághősnek, bezzeg, ha volna kéznél egy, teszem azt, pedobűnsegéd, vagy legalább kriptonacionalista wanna-be háborús bűnös, elítélt nemzetközi bajkeverő, tán tömeggyilkosságok elkövetői körével összefüggésbe hozható nyilasoid militáns, fajelméleti fejtegető irodalmár, szabadkőműves-üldöző lunatikus, manifeszt terrortevékeny uszító, rasszista nótákat fújó futballhulligán vagy más hasonló kultúrhérosz, akkor lenne föl-vigyázz!, sőt, országszerte emlékművek, -pontok és -parkok, múzeumok, turulszobrok, emléktúra, lovaghorogkereszt, kegyelem, miegymás.
Ámdehanem a legnagyobbabb, mint mindig, most is a pocakos tábornok körmönfont (májndtrikk!) magyarázata volt, amit persze fülig érő belső vigyorral vezetett elő, fejben büszkén kitűzve a cinizmus-Everest legcsúcsabb peakjára az újabb zászlócskát: hogy hát azért nem köll fölállniuk Navajnij meggyilkolásának tiszteletére, mert az elhunyt SO-VI-NI-SZTA politikus volt, és annak nem jár tisztelet.
Hát itt azért a nem-orbánista néző/hallgató helyből dob egy (két, három) besenyőpistát. (Lisztjavittó szer?! LISZTJAVITTÓ???! TÉÉÉRfogatNŐVELLŐ???!)
183.1.2. Hogy hogy hogy tetszett a v. tábornok úrnak mondani? Misiniszta? És ugyan mér pont ő lenne az egyetlen chauviniszta, ha szabad közérdekű megérdeklődni, akivel problematizálni tetszik? Amikor naponta tetszik chauviniszta dolgokat mondani, chauviniszta politikusokat ajnározni, chauviniszta írókat tananyagba hegesztetni, etécéetécé etécé i tak dalse, egyáltalán sovénkodni éjt napallá téve?!
183.1.3. Jó, hát én se vártam, hogy azt tessen mondani, hogy hát most pont a Főputyinisszmusz alfeléből legaktuálisabban kipattanván, gondosan megigazítva alakilag a zubbony szarpaszományait, éppen ezzel láttuk legjobbnak demonstrálni végtelen készségességünket… Hanem.
De so soviniszta…?
183.1.4. Mert még egyszer: világos, nagyon is világos, már amennyi világos ebben a sötétben (demokráciában meghal a dárknesz) lehetséges, hogy túl vagyunk már azon, hogy számonkérhető vagy akárcsak bármennyire releváns legyen egy-egy állítás valóság- (vagy legalább: baromságmentesség-) tartalma ebben a posztposztmodern, poszttrúsz, posztépeszű, posztprosztó neopolitikában, dehát tényleg, hát kapkodjunk már a fejünkhöz (besenyőpistabácsing): a Navalnij most tényleg attól lett soviniszta, hogy támogatta annak idején erősen verbálisan az oroszok grúziai offenzíváját? (Később bocsánatot kért, és elismerte, hogy hülyeséget beszélt.) No dehát, csókolom a kiskezit tekintetes alputynisszimusz uram, hát mégis kinek tetszettett indítani azt a háborút? Hát Putyin elvtársnak tetszett, nem?! De. Akkor ő nem chauviniszta, tessék mondani?
Nem, nyilván, hanem: megbízható partner.
(Aki annyira rendes velünk, hogy a világpiaci árnál drágábban adja nekünk – és csak nekünk! – a gázt.)
183.1.5. Viszont akkor már, ha lehetne kérni, legalább mostantól tessék a főméltóságú úrnak komolyan venni fentebbi kijelentését: soviniszta politikusoknak tényleg ne járjon tisztelet a magyar Országgyűlésben. Esetleg maguk a soviniszta (ért. szótár: túlzóan hazafiaskodó) politikusok se járjanak be egyáltalán.
Határozatképtelenség ide vagy oda.
183.2. A Dumb és Dumber-védelem
183.2.1. Akkor már, ha parlamentezésre vetemedtünk: volt még egy nagy Orbán-alakítás hétfőn, a klasszikus Csubakka- vagy már inkább Dumb és Dumber-védelem, amit előszeretettel alkalmaz alkalmatlan és fölkészületlen ellenfeleivel szemben.
Azt bírta bedobni, amikor az ellenzék K. Endre és V. János bűncselekményeit meg persze a legyelmi körülményeket firtatta, hogy: „Tehát a pedofil bűncselekményt elkövető gyermekotthon-igazgatót önök először kinevezték, utána 20 évig otthagyták, majd a ’10-es kormányváltást követően mi börtönbe zártuk. Ez az alaphelyzet.” (Ennél bővebben adta elő, persze, de az állítás ennyi.
183.2.2. A technika nagyon hasonlít a három évvel ezelőtti Mol-hazugságéra, amikor a Mol-részvények orbánosított egyetemi alapítványokra ruházása miatt reklamált óvatosan az ellenzék (konkrétan az LMP), Orbán erre bemondta, hogy hát az ellenzék volt azt, amelyik korábban, még kormányon eladta a Mol 25 százalékát „egy Szurgutnyeftyegaz nevű cégnek”, és neki, mármint Orbánnak kellett Moszkvába utazni 2010-ben, hogy visszavásárolja. (Ő személyesen, persze.) A 37-es hírlevélben szépen kifejtegettem ezt annak idején: a Mol 25 százalékos tulajdonrészét nem a kormány, nem Gyurcsány, nem Medgyessy, de nem is Horn Gyula adta el az oroszoknak, hanem az OMV osztrák olajvállalat, merthogy korábban az övé volt. (Az OMV meg egyébként még az első Orbán-kormány idején vette meg, ha jól emlékszem.) Dehát ki emlékszik ilyesmire? A parlamenti ellenzékben persze nem állt rendelkezésre ilyen mély tárgyi tudás, Orbán kockázat nélkül hazudhatott a képükbe.
183.2.3. Kábé ilyen ez az eset is. Mi az, hogy „önök” nevezték ki? Mi zártuk be? Normálisan működő országokban nem a kormány nevez ki gyerekotthonvezetőket, és nem is a kormány ítéli el a pedofil bűnözőket. Sőt, nem is a kormányfő ad kegyelmet nekik. Független intézmények intézik az ilyesmit. Úgynevezett szociális ellátórendszer és úgynevezett független igazságszolgáltatás (tetszenek még emlékezni?). Azt a rendszert pedig, ahol egy komplett kistérség (vagy nagytérség) szinte minden fontos intézményének szinte minden fontos vezetője kötődik így-úgy a Nagy Vezérhez magához, a kedves családjához ill. sleppjéhez, ahol milliárdokért stadion épül a falusi hétvégi ház mellett, ahol az ország leggazdagabb embere is a szomszédból van kinevezve, ahol jóformán minden fontosabb pozícióba politikai vagy perszonális csókos, uram-bátyám valaki kerül, és rendszersen kézivezérlődik, szóval ezt a neomikszáthoid feudalokleptokráciát meg éppen az Erős Ember Úrnak tetszett kiépíteni, szakszerű megnevezése: orbánizmus. Az ilyen rendszerekben lehetséges az például, hogy valamelyik valamilyen szinten uram-bátyám valaki, aki történetesen elítélt bűnöző, megpróbál kijárni egy kis kegyelmet, ha már ilyen jó kapcsolatai vannak. És ez az a rendszer, ahol államelnök, miniszter nem gondolkodhat, nem mérlegelhet, annyi a dolga, hogy írja az alát. Aztán, ha kell, vigye a balhét el.
Utána meg hazudozzon gátlástalanul, mindenki összevissza.
Kérem, szavazzanak.
183.3. Helyreig.: y
183.3.1. Újságíróiskola, első lecke: nevet nem írunk le rosszul. Inkább rákérdezünk. Nevet elírni ciki, a legalapvetőbb szakmai hiba. Na, persze, hogy elírtam legutóbb Pottyondy Edinát. I-s Pottyondinak.
Ahogy szoktam, elég rossz állapotban fejeztem be a hírlevelet, hajnal négy körül, fél ötkor, mint rendesen, kivittem a kukát (csüt. reggel jön a szemetes), megetettem a macskákat, aztán lefeküdtem, és fél tízkor arra ébredtem – nem vicc, tényleg!! – hogy úristen, Pottyondy az ipszilon! Én meg kiküldtem i-vel.
A legnagyobb magyar Youtube-politológus szíves elnézését kérem.
(Névileg eléggé formán kívül vagyok: nemrég, a granolás podcastban a főhős, Kráml Dávid nevét is elírtam. Szomi.)
183.4. A krautrock katonái egyre kevesebben lesznek
183.4.1. A legutóbbi hírlevélben gyászlájkvadászat céljából elsirattam Dexter Romwebert, és mellesleg megemlítettem, hogy a korszakos krautrockkerok sámánénekesét, a furcsa japán hippit, Damo Suzukit ugrottam. Azért most hallgassunk egy kis CAN-t, sosem árt, persze a kezdeti évekből, még Suzukival. Egyébként a felvétel 1970-es, Suzuki abban az évben került a zenekarba. (Holger Czukay basszgitáros és Jaki Liebezeit dobos látták Köln utcáin zenélgetni, és bevették.) A japán énekes csak 1973-ig maradt a CAN tagja. A zenekar 1968-as alapítói közül már csak Irmin Schmidt billenytűs él.