Ne válasszunk magunknak elnököt!

Az ellenzéki pártok közvetlen elnökválasztást akarnak. Egységesen. Ha már valamit egységesen akarnak, akarhatnának valami értelmesebbet is.

Mire jó egyáltalán egy elnök? Dísznek biztos jó, ha valaki szereti díszeket, de ahhoz nem kell választás. Dísznek legjobb egy alkotmányos monarchia, aki nem választáson nyeri a koronáját, hanem az öröklési rend szerint kapja.

Remekül elvannak díszelnökként működő díszkirállyal érett demokratikus országok szerte Európában. Nekünk is lehetne ilyen, de mi elvesztettük hozzá a történelmi kontinuitást. Díszelnököt viszont nem lehet választani, mert minden választásnak politikai tartalma van, s a választással együtt a díszelnöknek is lenne politikai tartalma, és akkor már nem lenne dísz.

A díszelnöknek van egyedül esélye rá, hogy kifejezze az állam egységét, mivel nem hordoz semmilyen politikai tartalmat.

Politikai tartalomban nincs egység. Semmilyen nemzetben, semmilyen állampolgári közösségben. Azt csak hazudni lehet a pluralizmus, a demokrácia tagadása végett.

Az Alaptörvényben kevés dolog maradt meg a Magyar Köztársaság demokratikus alkotmányából, de az igen, hogy a köztársasági elnök „kifejezi a nemzet egységét”. Némelyek most is úgy követelték az államfő lemondását, hogy aki pedofil bűncselekmények részeseit kegyelemben részesíti, az nem fejezheti ki a nemzet egységét. Miért, a kegyelmi döntés előtt kifejezte? Volt valaha olyan államfő, akire ezt rá lehetett fogni? Arról most ne beszéljünk, hogy a nemzet nem egy országban él, az országban nem egy nemzet él, tehát nincs is elnök, aki a nemzet egészének elnöke lehetne.

Maradjunk az állampolgári közösségnél és a pártállam utáni korszaknál: nem volt egyetlen elnök sem, akinek lett volna akár csak egyetlen érdemi, önálló döntése, amellyel az állampolgári közösség egésze egyetértett volna.

Egy államfőnek, akárcsak egy kormányfőnek, van tábora és ellenzéke. Akkor is, ha az Országgyűlés választja, akkor is, ha közvetlenül a választópolgárok. A Köztársaság Alkotmánya megpróbált úgy tenni, mintha ez nem így lenne, ezért határozta meg főszabályként, hogy a köztársasági elnököt kétharmaddal kell megválasztani – ha lehet. De csak akkor lehet, ha a kormányzó többség kétharmados, vagy az elnökválasztásra alkalmi nagykoalíció jön létre, miként 1990-ben az MDF–SZDSZ-paktummal. Annak az eredménye is az lett, hogy az elnök, Göncz Árpád az érdemi (amúgy fontos és helyes) döntéseivel a lehető legnagyobb mértékben megosztotta a politikai közösséget.

Göncz Árpád volt az egyetlen elnök, akinek megválasztásával a legfőbb kormánypárt és a legfőbb ellenzéki párt egyetértett. És abból is mi lett? Szinte alkotmányos válság!

Lehet elnöki rendszert bevezetni, amelyben az elnök kormányozza az országot. Ilyen elnököt természetesen közvetlenül kell választani, de ebben az esetben ugyanúgy a politikai erőviszonyok döntik el, hogy merre kormányozzák az országot, mint a mostani rendszerben. Elnöki rendszert egyébként sem akar senki az ellenzékben, ezzel tehát nem kell foglalkoznunk.

Ha nincs elnöki rendszer, és az elnök nem díszelnök, nem bokréta az állam kalapján, akkor mi lehet még?

Lehet politikacsinálási lehetőségekkel rendelkező középerős elnök, aki valamilyen mértékben szintén kormányosa az országnak, mint a kormányfő, és akkor az országnak két kormányosa van. Ha egy irányba kormányozzák az országot, akkor az egyik felesleges, csak ballaszt az államgépezetben, ha ellenkező irányba kormányoznak, akkor az ország kormányozhatatlanná válik. De legalábbis az ellentétes törekvések jelentős részben kioltják egymást.

Milyen lenne az ideális helyzet, amilyen persze nincs, de ami felé haladni érdemes? Olyan, amelyben egy szabad és tisztességes választáson elnyert felhatalmazással kormányozzák az országot, azzal a programmal, amellyel a választásokat megnyerték, akkora ciklusban, amekkorában arról a programról kiderülhet, hogy hová vezet, és a választópolgár dönthet, hogy akar-e arra tovább haladni vagy sem.

Egy ilyen helyzetben milyen funkciója lehet egy államfőnek – a reprezentáción és szükség esetén a politikai mediáción, feszültségkezelésen kívül?

Fontos eleme lehet a fékek és ellensúlyok rendszerének! Annak a rendszernek, amely biztosítja, hogy a kormány a demokrácia és a jogállam keretein belül működjék, és megmaradjanak a szabad és tisztességes választások esélyei.

Vannak elnöki rendszerek, vannak díszelnöki-díszkirályi rendszerek, amelyekben a fékek és ellensúlyok rendszerében nincs elnök, mert az államfő annál több vagy kevesebb. Úgy is fenn lehet tartani a demokratikus jogállamot. Franciaországban, Nagy Britanniában, a németalföldi és skandináv királyságokban ez egész jól megy.

Fogadjuk el, hogy nálunk azonban elkelne egy ilyen demokráciafelügyelő, éjjeliőr elnök.

Mi van akkor, ha egy ilyen elnököt a parlament választ? Akkor kormánypárti elnök lesz. És csak akkor fog a kormánytöbbség az ő fékezésére és korlátozására kész elnököt választani a saját soraiból, ha nagyon elkötelezett híve a demokratikus jogállamnak. Erre nem alapozhatunk. Ellenben a kormánypárti elnökből menten ellenzéki elnök lesz, ha kibukik alóla a kormány. És akkor már lehet számítani arra, hogy betölti fékező és korlátozó szerepét. Esetleg a szabotázsig és az obstrukcióig is elmehet, ha nem szabják elég szűkre a jogkörét.

Mi van akkor, ha egy ilyen elnököt közvetlenül választanak? Akkor vagy a kormánytöbbség nyeri az elnökválasztást, vagy az ellenzék. Ám ha az ellenzék elnökválasztást tud nyerni, akkor kormányt is tud buktatni. Ha ezt nem, akkor azt sem. Ha irreálisak a választás feltételei az országgyűlési választásokon, mint egy évtizede nálunk, akkor irreálisak az elnökválasztás feltételei is.

Ha belép egy választott ellenzéki elnök, akkor betöltheti fékező és korlátozó funkcióját, amíg ellenzéki. Azzal a reménnyel felel meg ennek a feladatának, hogy az övéi jutnak majd kormányra. Ha viszont az övéi kerülnek kormányra, akkor már erre éppúgy nincs garancia, mint a parlament által választott elnök esetében. Göncz Árpád is felhagyott a demokratikus normák védelmével, amikor az övéi kormányoztak.

Akkor mi a különbség? Az a különbség, hogy elnökválasztási kampányt nem lehet folytatni politikai tartalom nélkül.

A demokratikus jogállam normáinak védelme minden egyéb politikai programelem nélkül nem versenyképes. De nincs is olyan párt vagy bármilyen politikai közösség, amely elindít egy jelöltet, finanszírozza a kampányát úgy, hogy az a jelölt ne képviseljen semmit az irányvonalából, a politikai értékeiből, törekvéseiből csak a demokrácia általános normáit. Vagyis a közvetlen elnökválasztással politikai tartalmat választanak, és a megválasztott elnöktől elvárják, hogy ezt képviselje.

A közvetlenül választott elnök tehát nem lehet éjjeliőr elnök, nem lehet díszelnök, csak a kormányzást megosztó vagy azt megerősítő elnök lehet. Olyan pedig nem kell.

Révész Sándor a HVG rendszeres szerzője.