hvg.hu, 2024. január 17.
RÉVÉSZ SÁNDOR
A „politikai elemzőket” manapság nem nehéz meglepni. Gyurcsány Ferencnek az Indexben megjelent cikkével egészen könnyen sikerült. Azt olvasom a Népszavában (2024. január 13.), hogy „Politikai elemzők számára is meglepetést okozott a DK elnöke azzal, hogy a pártja által bejelentett szociáldemokrata fordulat után elővette a Fidesztől ismert, mára azonban süllyesztőbe került ‘polgári Magyarország’ kifejezést.”
Rövid az elemzők emlékezete.
A „polgári Magyarország” jelszava nem a Fidesztől ismert, hanem mindenkitől. A polgári Magyarország első, részletesen kifejtett koncepciója az SZDSZ „kék könyvében”, a Rendszerváltás programjában jelent meg 1989 tavaszán.
„…következetesen küzdöttünk a kisember méltóságának a helyreállításáért, a kereszténység évezredes erkölcsi normáinak érvényesüléséért, a földművesek, a gazdálkodók, a vállalkozók, egyszóval népünk jogainak maradéktalan biztosításáért, nemzetünk felemelkedéséért, a polgári Magyarországért.” Ez pedig a Kisgazdapárt lapjában jelent meg (Kis Újság, 1990 ápr. 26.).
Az Antall József vezette koalícióról ezt írta egy MDF-es káder: „A három párt elvi és ideológiai alapja közös. Mindhárom párt feladata a nép szolgálata. A polgári Magyarország a cél, keresztény-nemzeti szellemben.” (Határszél, 1991. febr. 22.) Ez akkor bevett formula volt.
Az MDF és az SZDSZ között ingázó Bilecz Endre MDF-es képviselőként írta az Antall Józsefet búcsúztató nekrológjában: „Antall József felfogása szerint a népi mozgalom a kereszténydemokrata-keresztényszociális, a nemzeti liberális és a népi-kisgazda irányzatok közös vállalkozása egy demokratikus polgári Magyarország megteremtésére.” (Pesti Hírlap, 1993 dec. 18.)
„Szövetséget a polgári Magyarországért” – ezzel a címmel számolt be a Magyar Nemzet 1992. május 18-án az MSZP szegedi kongresszusáról. Vitányi Iván, az MSZP választmányának akkori elnöke a polgári Magyarország közös jövőképére hivatkozva propagálta kitartóan éveken át a szocialisták és a szabad demokraták összefogását.
Amikor a Fidesz 1994-ben azzal zárta a választási felhívását, hogy „Teremtsük meg együtt a modern, polgári Magyarországot!” (Magyar Hírlap, 1994. április 2.), akkor nem bevezette, hanem kisajátította, mindenki mástól elvitatta a polgári Magyarország megteremtésének szándékát és képességét. „A választások eredményeképpen a polgári kormányzás esélyei rendkívül csekélyek maradnak. (…) az általunk hirdetett program az, amely a polgári Magyarország számára valóban elfogadható jövőt jelentett volna, akkor az ilyen párt számára egyetlen alternatíva maradt: az, hogy ellenzékből ezt a szabadelvű alternatívát életben tartsa.” Ezt nyilatkozta Orbán Viktor a Fidesz csúfos választási veresége után. (168 óra, 1994. május 10.)
A következő időszakban Orbán Viktor és tábora számára kormányzásának és a kormányzott társadalmi rendszer milyenségétől függetlenül mindenki a polgári társadalom ellensége volt, akivel a Fidesz szembenállt, miközben az első Orbán-kormány 1998 és 2002 között igyekezett a polgári társadalom normáitól annyira elszakadni, amennyire a körülmények és kötelezettségek (az EU felé vezető úton) engedték.
A Fidesz az Orbán-kormány bukása után 2003-ban Fidesz – Magyar Polgári Szövetségre változtatta a nevét. A magyar sajtó csaknem egészét átfogó Arcanum adatbázisában a Fidesz nevéhez kapcsolva a „Magyar Polgári Szövetség” 2003 és 2006 között évente átlagosan 1897-szer, 2007 és 2010 között átlagosan 384-szer, a 2011 és 2022 közötti 12 évben átlagosan évente 81-szer jelent meg. Tizenkét év alatt összesen feleannyiszor, mint 2003 és 2006 között egyetlen esztendőben. Korábban a választási években még az átlagosnál jóval többször bukkant fel az Orbán-párt „polgári” neve, 2014-ben 270-szer, 2018-ban 131-szer. De 2022-ben már mindössze 14-szer. Ritkábban, mint bármelyik évben 2003 óta.
Így alakult a Fidesz viszonya a polgári jelzőhöz – a saját hivatalos nevéhez.
A 2010-es választási programjában, a Nemzeti ügyek politikája címűben azonban tartalmilag még polgári Magyarországot ígért, ha ezt a kifejezést már háttérbe is tolták: „Olyan Magyarország jövőképét érdemes felrajzolni, amely az élet meghatározó területein már a nyugat-európai működés jeleit mutatja. (…) A nyugat-európai társadalmaknál a lelki és fizikai egészség, valamint a folymatosan növekvő várható életkor természetes, ezt kell itthon is elérni. (…) Kitartunk a demokrácia és a jogállamiság eszméje mellett. A Fidesz 1988-ban éppen azért alakult, hogy… a magyarok is valódi demokráciában éljenek, s élvezhessék a nyugat-európai államokban látott szabadságot és jólétet.”
Ez volt az utolsó érintkezési pont a Fidesz és a polgári Magyarország között.
A keleti despotizmusokhoz kötődő Fidesz első számú céltáblája lett a polgári társadalmak világa, a polgári pártok politikája.
Nincs annál kevésbé váratlan és meglepő dolog, mint hogy egy ellenzéki párt a polgári Magyarország helyreállításának és kiteljesítésének a programját állítja a Fidesszel szemben, és megpróbál visszatalálni ahhoz a konszenzushoz, amely a polgári Magyarország igenlésében a rendszerváltás utáni években megnyilvánult.
Egy társadalom annál polgáribb, minél inkább megvalósul benne az állampolgári emancipáció.
A korábbi társadalmak kiváltságos rétegei elveszítik kiváltságaikat, a páriákból, proletárokból pedig a parasztpolgárosodás, a munkáspolgárosodás útján polgárok lesznek, akik a munkaerejüket méltányos feltételekkel és választási lehetőségekkel értékesíthetik. Az állampolgár annál inkább polgár, minél inkább ura a saját életének, minél szuverénebb egyéni létében és közösségeiben. Egy társadalom annál polgáribb, minél nagyobb az állampolgár szuverenitása – a kormányozhatóság határáig – a hatóságokkal szemben, és minél kisebb a hatóságok szuverenitása az állampolgárokkal szemben.
Gyurcsány meglehetősen alkalmatlan irományban vezette elő a polgári Magyarország eszméjét. Hosszú, fárasztó és rossz helyen (Index…) megjelent cikke igen kevéssé alkalmas tömegek megmozgatására. Mielőtt a DK vezére a polgári Magyarországgal előjönne, még egy sor fölösleges és ellentmondásos állítással untatja az olvasót a kereszténység és a nemzet témakörében, Fidesz-módra hozzákötve a nemzet fogalmát az államéhoz, amiből súlyos következmények adódnak.
Tartani lehet attól, hogy ez így csak az elemzőket izgatja fel, akik között olyanok is vannak, akik nem tudják, miként lehet összeegyeztetni a szociáldemokrata irányt a polgárival, holott erre a magyar szociáldemokraták jobbjai, akik valóban demokraták voltak, már a múlt század elején rájöttek.
De ha a polgári Magyarország eszméjére ráépül egy hatékony kommunikációs stratégia, akkor már nem is lesz különösebben érdekes, hogy milyen cikk vezette be ezt a dolgot.
Csak hát ennek a jelszónak és kommunikációs stratégiának nem egy párthoz, hanem egy polgári ellenzéki platformhoz kellene kötődnie. A cikknek az a zárómondata, hogy: „Ma a szociáldemokratáké a fő felelősség, hogy közösen megteremtsük a polgári Magyarországot.” Naivabb olvasatban ez csupán a közvéleménykutatásokban legerősebbnek mutatkozó párt felhívása egy polgári ellenzéki tömb kialakítására. Kiábrándultabb olvasatban pedig ez egy kisajátítási kísérlet. De hát egy ideát csak akkor lehet kisajátítani, ha hagyják, akik magukának érzik.
A szerző újságíró, a HVG rendszeres szerzője