168. Tankreceptek lemaradásra

168.0. A Magyar Szuverenitás dicsőségoszlopai

168.0.1. Bevezetésképp idéznák, elég fasza szöveg, és majdnem tíz éve íródott:

„Hölgyeim és uraim! Kedves polgártársak! Elvtársaim! Osztálytársaim! Sorsosaim! Cimborák! Azt kérdezik itt tőlem, a magyar emberektől, kinek állítanának ők nekem szobrot? A kérdésre egyértelmű igennel felelek. Mert az igen legyen újra igen, a nem pedig újra nem.

A magyar emberek 2010-ben egyszer már igen-t mondtak rám, a szuverenitásra, és ezt a döntésüket 2014-ben egy ünnepélyes újabb igen-nel örökre megpecsételték. Most pedig egyemberként mondanak igen-t − mert három a magyar igen! − az Államművészeti Akadémia Szobordöntő Széke által kezdeményezett nagynemzeti konzultáción föltett mindkét nemzeti létkérdésre, hogy vajon a Szuverenitásnak vagy inkább a Győzelemnek állítanának-e szobrot nekem.

Ahogy máskor, most sem szeretnék beleszólni a magyar emberek szuverén döntésébe, szuverénül fejet hajtok előtte. Letérdelek döntésük előtt és velük együtt fogadom, hogy én, a magyar emberek szobrot állítunk az 1944-ben elvesztett és 2010- ben fülkeforradalommal visszaszerzett, azóta pedig nap mint nap újra kivívott és foggal-körömmel − az én fogaimmal és az én körmeimmel − megvédett szuverenitás hatodik esztendejében a Szuverenitásnak − győztes hívei örömére és eltiport ellenségei bánatára.

A világ minden tájáról visszaküldött tizenötmillió kétszázhuszonötezer ötszázharmincegy kérdőívből egy vak tyúk számára is teljes egyértelműséggel kiviláglik, mit akarnak a magyar emberek. A magyar emberek azt akarják, hogy állítsuk föl a Győzedelmes Szuverenitás Oszlopát, méghozzá a pálmaágat tartó Szabadság bálványszobra helyébe, hogy mostantól 3 odafentről, a magasból hirdesse országnak és világnak: ki az úr a magyarok földjén! Bizony mondom néktek, a százszor szent szuverenitás az úr, mióta véget vetett a szabadság undok bálványistene tombolásának. És ez még csak a vég kezdete volt! Mert ahol a Szuverenitás az úr, ott a Szabadság legfeljebb cifra szolga. A szuverén cifra szolgája. Csicskája, hogy érthetőbb legyek. Egy hülye köcsög, hogy még érthetőbb.”

Részlet Szilágyi Ákos: Magyar hermák – A Magyar Szuverenitás dicsőségoszlopai című írásából, amely beszéd formában is elhangzott a Szépírók Társasága és a Beszélő székesfehérvári fórumán, a FUGA központban, 2015. december 4-én. (A fórumot Hóman Bálint szobrának tervezett állításáról rendezték.)

168.1. Tankreceptek és szuverén kommunizmusértelmezés

168.1.1. Ezúttal seem akarok rébuszokban beszélni. Ehelyett inkább zsákbamacskát árulnék. Egyrészt, szeretném önöknek leszögezni, hogy az időjárás tekintetében ádáz körülmények uralkodnak, amely körülményekkel egyébiránt nem vagyok rest fölvenni a harcot réteges felsőruházati öltözködés segítségével, és persze nem arról van itten szó, hogy tizenegy-két fokot november közepén bármilyen vonatkozásban akárcsak horribile dictunak vagy nem tudom, talajtól elrugaszkodottnak éreznák, de a sötétszürke, nyomasztó fellegek és a megfelelően hajlékony tereptárgyakat idegesen rángató szél egyszerre nekem egy kicsit sok kezd lenni a jóból, tehát úgy érzem, ki kell végre mondani, hogy ezzel az időjárással, ebben a formában nem tudok egyetérteni, és azonnal ellenlépéseket látok szükségesnek a legkompetensebb kormányzati szinteken.

168.1.2. Hol van ilyenkor Rogán Antal, hogy mást ne mondjak. (Nem mondok.) Jó, hát ő éppen úgynevezett meghallgatáson volt, hogy bemutassa az ütemtévesztés, arcizomrándulás nélküli hazudozás mesterfogásait. Gondolom, utólag ki is elemezték a fiatalabb kollégákkal, mutogatta büszkén, hogy figyeldfigyeldfigyeld, MOST, amikor mondom, hogy reálértéken nem költünk többet, mint a baloldali kormányok költöttek, REÁLÉRTÉKEN, érted! Mekkora, mi? Ettől kész vannak a csávók, köpninyelni nem tudnak, REÁLÉRTÉKEN, bazmeg, REÁLÉRTÉKEN, azt sem tudod, mi az, számolj utána, köcsög, ha kötekedni akarsz. A hülyének nem esett le, hogy nincs az a reálérték, ami három nagyságrenden belülre tudná hozni az összegeket, ha ezer százalékos infláció lett volna 2010 óta, akkor kábé. REÁLÉRTÉKEN, szedd ki, bazmeg.

168.1.3. No, de akkor Rogán irrealitásba torkollván, Európeéeéeéer Igazságos Jogi Judit szüljön nekem rendet! Hát ő meg a Szuverenitási konferencián szónokolt, a Szuverenitás Tudásközpont rendezvényén a Szuverenitáskert Bazárban, és megmondta, hogy a szuverenitás az részünkről egy über alles, kvázi, mivel szuverén jogunk, és – szörpríz!!! ilyen még nem volt ám! – óriási harcok várhatók a szuverenitásunk védelmében, a befolyásszerzés ellen, mármint, hogy az az államszövetség ne szerezzen befolyást, aminek a tagjai vagyunk, mert egyéb, például orosz vagy kínai befolyásról nem szokott valahogy szó esni ebben a kontextusban. Hogy az exminiszterasszony legmegkapóbb, egyszersmind legízlésesebb költői képét idézzem: „a tankok átfordulnak Lengyelország felől Magyarország irányába…” Ezzel kapcsolatban ugyan a szuverenitás ügye iránt érzéketlen, idegen érdekek mentén önrendelkezés-aláásó hajlamú stilisztagiliszta fölvethetné ugyan, hogy hát Lengyelország mellett közvetlenül nagyon is valódi tankok jönnek-mennek, forgatják dühödten lövegtornyaikat célpontot keresve, ugye, tehát ebben a térségben szerencsésebb volna, ha csak azok tankoznának verbalice, akiknek van erre valódi okuk. Szerencsére Varga Judit nem ilyen gonosz, lövöldözős, gonosz, halálos tankokra gondolt, hanem amolyan gasztrotankokra, mert az idézet így folytatódik, pontosan: „a tankok átfordulnak Lengyelország felől Magyarország irányába, ugyanazt a receptet akarják majd alkalmazni, és csak rajtunk múlik, hogyan tudunk ellenállni ennek”. Tehát ezek a tankok recepteket alkalmazni jönnek. Így azért mindjárt más. Megnyugtató.

168.1.4. (Csak nehogy alkalmazzák nekem véletlenül Recept Tayyip Erdogant, mert akkor terrorállamnak leszünk kénytelenek minősítni Izraelt, és az okozna némi konfúziót – bibit – a Bibi-vonalon, egyébként ő, mármint Recept, különben is elöljárónk a Türk Államok Szervezetében, ahol ugyebár megfigyelőként – miszerint Beobachtungsstelle – vagyunk jelen, hogy megfigyelhessük a többi, hozzánk hasonló nagyon szuverén közép-ázsiai diktatúrát.

168.1.5. Varga Listavezetőné Asszony arra is rámutatott még, hogy Magyarország azért is fölényesen szuverénebb, mint bármelyik Brüsszel, mert minálunk a „nagy flotta minden hajója egy irányba tart”. Megjegyzem, ez a várható gasztronómiai tankcsata szempontjából is igen megnyugtatónak tűnik, hiszen a harckocsik igen korlátozottan alkalmazhatók hajóhad ellen.

168.1.6. Ebben ráadásul, mármint hogy egy-a-flotta-egy-a-zászló van, és egy hajóhadban evezünk a brüsszeli receptalkalmazó tankokkal szemben, egyébként némileg ellentmondásba keveredett a főszuverénnal, aki meg azt fejtegette, hogy éppen Európában van egyformaság, ott mindenki liberális, tehát kommunista, Magyarországon ezzel szemben sokszínű a spaletta, például sötétbarna.

Arra nem tért ki sajnos, hogy ez az izgalmas magyar közéleti zsezsgés, ezek a parázs viták, pezsgő színes hogyishívjákok egyáltalán nem érintik a hatalom kérdését illetve köreit, hiszen az, mármint a hatalom éppen ott van, ahol lennie kell, ahol szuverén országban lennie muszáj, a főszuverénnél, ez az igazi demokrácia, ahol a pezsgő viták után egyvalaki mondja meg, mi legyen, és mindig ő, mert ami Nyugaton van, ez az össze-vissza hatalomváltogatás, hogy ilyen párt, olyan párt, amolyan koalíció meg minden, ez nem demokrácia, hanem, mondta a főszuverén, kommunizmus. Na, akkor már ezt is tetszenek tudni. Lehet javítani a történelemkönyveket meg a mindenféle fogalomtárakat, lexikonokat. Sztálin: demokrácia, Merkel: kommunizmus. Hitler: demokrácia (micsoda pezsgő viták voltak a harmadik birodalomban!), Chruchill: kommunizmus. Remélem, dereng már.

168.2. A lemaradás lényege

168.2.1. Volt még néhány hete, in conreto okt. 23-án szó itten nyolcadikos tankönyvről, a történelemről. Hát olyan, pont, mint amilyennek sejtené az ember így a szuverenitás tizenikszedik évében, pont mint a fenti zseniális gondolatok, a sajátos magyar izé, észjárás, ami olyasmi mint Mohácsutt a busó-.

168.2.2. No, tehát ebben a könyvben van egy értelmezési feladat, ide is koppintom, kordokumentum, néhány évtized múlva gyűjtők fogják röhögve mutogatni egymásnak. Bibó István egyik jelentős, 1949-es tanulmányából, A kelet-európai kisállamok nyomorúságából, és ezt ütközteti egy hasonló kaliberű politikai gondolkodó, Békés Márton A lemaradás előnye című dolgozatának állításaival. A jeles történészskinhead (és jómagam, mint a skinheadkultúra lelkes csodálója, többszörös bomberdzseki es Sherman-ingtulajdonos, aki tavaly ilyenkor pénzt és fáradságot nem kímélve még a Cock Sparrer ötven éves jubileumi koncertéjére is ellátogatott, tényleg nem pejoratíve skinheadezek) kifejti, hogy Magyarország dehogy is van lemaradva a Nyugattól, hülyeség az egész lemaradás, éppenhogy eléjük kerülünk, vagy alájuk, mindegy, valahová, hiszen a fejlődés csupán „a történelem folyamatára rápillantó egyik szemszög normatív ítélete” tulajdonképpen (ezt a szerkezetet pedig a magyar nyelv és -irodalomanyagban is kéne tárgyalni, külön, a szemszög normatív ítéletével, a betyár jó mindenit!).

A nebulók feladata az idézetek alatt leírtak szerint, hogy értelmezzék, milyen bibói tételeket vitat Békés, illetve miért gondolja úgy – mármint Békés – hogy nem helyes lemaradásról beszélni. Erre az utóbbira szeretném itt megadni a helyes (EGYTELEN helyes) megoldást, nehogy bajba tetszenek kerülni a nyolcadikos gyerekkel történelmezve a sorsdöntő középiskolai felvételi előtt. Szóval Békés szerint egész konkrétan és tuti biztosan azért nincsen lemaradás, azért nincs semi értelme lemaradásról beszélni, azért nem vagyunk lemaradva, mert Orbán Viktor a miniszterelnök.

Ez tuti. Mert én olvastam korábban is például a Kommentár című konzervatív folyóiratot (mostanában Békés a főszerkesztő, tizenöt éve még nem ő volt, de már rendszeresen publikált) olvastam már Gyurcsány alatt is, és akkor még nagyon is volt lemaradás, sőt, más se volt, csak lemaradás, állandó, elkeserítő, napról napra fokozódó. A Nyugattól. Igen. Most Orbán van, lemaradás nincs. Egyszerű ez. Na, akkor a további feladatokat is ebben a szellemben kérném.