444.hu, 2023. november 9.
UJ PÉTER
167.0.0. Kedves éber olvasónk! Elnézést a nyolc órás késésért, annyi történt, hogy éjjel (hajnalban) elkészült a hírlevél, de némileg már álmosan elfelejtettem megnyomni az utolsó gombot. Ez mit sem von le, és mit sem ad hozzá. Az inkonvenienciáért (desztinációnk lokációjának edukációjában) szíves bocsika.
167.1. ∀ (minden)≦Orbán hatalma
167.1.1. Akkor tehát még egyszer: kedves olvasónk! Volna itt a nyakunkon, napról napra nyakunkonabb ez a szuverenitásvédelmi hogyishívják, ami elég szarul néz ki első blikkre (és második népszavára is), de ahogy ismerem itten az akármit, a bármit is (dörgést), lehet ez még rosszabb.
167.1.2. Hogy mi is az a szuverenitás, senki meg nem mondja, talán Jean Bodint lehetne leginkább megkérdezni, mert ő találta ki, de a francia illetőségű illető sajnos – eléggé el nem ítélhető módon – idestova négyszáz évvel (427-tel) ezelőtt el talált halálozni. Így be kell érniük az én magyarázatommal, amit amúgy házilagos ChatGPT-módszerrel (tényleg az még mindig nem derült, hogy a ChatGPT befolyásolja-e a cseh GDP-t?), amolyan gyors SLM-et (Small Language Model) alkotva, majd gondosan szövegelemezve sütöttem ki, (képzavar!) szem előtt tarva Ludwig von Wittgenstein vonatkozó nyelvfilozófiai alaptételét, miszerint a szavaknak nincsen jelentésük, csak használatuk. A végeredmény tehát az, hogy szuverenitás=Orbán hatalma.
Ez a végeredmény aligha lep meg bárkit, aki lehúzta itthon az orbánizmus 13 évét, hiszen valószínűleg maga is eljutott már addig hogy: ∀ (minden)≦Orbán hatalma.
167.1.3. De ne próbáljuk most fölírni a rendszer alapegyenletét (bár, ha belegondolok, tulképpen föl is írtuk), csak azt akartam mondani, hogy az úgynevezett „szuverenitásvédelem” célja Orbán hatalmának védelme, az Orbán hatalmát bármilyen módon korlátozni képes vagy erre képesnek tartott szervezetek gyengítése vagy direkt kinyírása. Rövidesen tehát újabb jogszabályokkal próbálhatják meg korlátozni az utolsó megmaradt, alig tucatnyi független médiacég működését.
A 161. hírlevélben (Szuverén szuvenír a szuterénből) néhány sejthető részletet már tárgyaltunk, nem ismételném végig, csak egy fontosat, mondjuk: „Tényleg megpróbálhatnak elvágni néhány olyan bevételi forrástól, például EU-s pályázatokon nyert pénzektől, amelyek nagyon fontosak a túléléshez. A hazai piac nagyobb részéről már kiszorítottak, lassan nem marad távközlési szolgáltató, nagy bank vagy pénzügyi szolgáltató cég (hagyományosan a legnagyobb hirdetők), amely ne direkte orbánista kézen lenne vagy ne kapcsolódna az orbáni gazdasági birodalom vagy az állam valamely csápjához.”
És így tovább, vélhetően menetelünk tovább a putyini úton, és négy-öt év múlva, hogyha így haladunk, Orbán már nemcsak közép-ázsiai diktártorokat lapogathat lelkesen kazahsztánban, de egy látványos díszszemlével megkoronázott phenjani látogatást sem nagyon piszkál majd senki a hazai médiákumok közül. Nem marad egy sem, amelyik.
167.1.4. Áh, ez is csak gumicsont! – okvetetlenkedhetne a hablatydiktatúra válogatott kommunikációs trükkjein edződött hiperszkeptikus kelet-európai rutinróka. És igaza is lenne. Gumicsont hát. Dehát ez a rendszer speciel gumicsontokból épül, gumicsont gumicsontnak gumicsontja, és mindig olyanok, úgy vannak kitalálva, hogy persze, az is hasznos, ha csak rágódnak rajtuk, de azért használhatók arra is, hogy ténylegesen szívatni lehessen velük a célpontokat, de már az is jó, ha csak konfliktust gerjesztenek, és lehet harcolni Brüsszellel, Sorossal, Idegen Érdekkel, és nem mellesleg automatikus letermelhető a konfliktusokból újabb gumicsont, gumicsontok, és így tovább. Multifunkcionális, örökmozgó gumicsontok ezek.
167.1.5. Keveredjünk ki a gumicsontdzsungelből végre, és forduljunk rá az aktualitásra. Mint a kedves olvasó, aki vélhetően az úgynevezett kritkus médiákumokat kíséri inkább figyelemmel, láthatja, a szuverenitásvédelmi szívatás fenyegetése miatt egymás után indítanak támogatási/előfizetési kampányokat a megmaradt, függetlennek nevezhető sajtótermékek. Így teszünk mi is, tehát mostantól viszonylag gyakran futnak majd bele mindenféle kampányüzeneteinkbe.
Jónak mondom! – mondhatják önök/ti, akik már előfizetők, Kör-tagok meg satöbbik, amit persze ezúton is köszönünk, tehát kampánycélpontnak (targetálás!) nem kifejezetten alkalmasak. Viszont, tetszenek tudni: ösmerősöknek, barátoknak lehet még terjeszteni a terjesztendőt.
Mi meg toljuk, ahogy, amíg bírjuk. Mission statementnek pedig elég erős éppen az ÁcsPlankóKissKovácsBotos trió vadi új filmje, amelyet Önöknektek már aligha köll röklámozni: megmutogatjuk a hatalom valódi arcát!
167.2. Very normál rettenet
167.2.1. Nyelvfilozófiai különkiadásunkba éppen akad egy aktuális aktualitás: a kormányközeli független nézőpontkutatás ikonikus alakja, Mráz Ágoston Sámuel éppen nyelvfilozófiai fejtegetésekbe csomagolva ismerte be a New York Timesnak, hogy Orbán Viktor Törökországnak tett gesztusokat, amikor blokkolta Svédország NATO-csatlakozást.
Magyarul, hogy akkor a nyelvi problémákat small language modelünk segítségével, természetes intelligenciával kezeljük: saját nyugati szövetségeseink érdekeit leszarva, valami kis különbizniszben bízva – alamizsnában reménykedve – hízelgett az autokraturista kollégának. (Nemzeti érdek, mi? Héló!)
167.2.2. Mráz csúcsmondata sajnos nem végig pontos idézet, de így is gyönyörű, ide is idézzük eredetiben az idézést magát, hogyaszongya: „Mr. Mraz, the Nezopont Institute director, who is sympathetic to the Hungarian prime minister, acknowledged Mr. Orban had often caused offense by using aggressive language »that is very normal in Hungary« but »is horrifying when translated« abroad.”
Tehát hogy Orbán gyakran okoz mindenféle fölzúdulásokat Nyugaton, mert agresszív nyelvezetet használ, amely „teljesen normálisnak” számít Magyarországon, de rettenetesen hangzik idegen nyelven, a külföldi közönség számára.
167.2.3. Ezzel kapcsolatban szeretném azt a kiegészítést tenni, hogy Orbán agresszív nyelvezete nemcsak idegen nyelvekre fordítva hangzik rettenetesen, elég szörnyű olykor magyarul is. (Nem akarunk kevert fajúak lenni, hogy mást ne mondjak, tetszenek még emlékezni?) Csak orbánistáéknák nem szörnyű. Tehát a mondat helyesen: Orbán gyakran agresszív nyelvezetet használ, ami teljesen normális orbánistáéknál, a radikális nacionalisták, szélsősoviszta demagógiát kedvelők, ultrajobbos diktatúristák körében, esetleg Vlagyimir Putyin Fan Clubban, de egyébként mindenki másnak rettenetes.
167.3. Középkorozás rewind
167.3.1. Bambán néztem – mint Szily László a zöldséges halászlére –, amikor Szilágyi Ákos költő, író, esztéta, Oroszország-guru az orosz-ukrán háború (és az aktuális világállapot) megfejtését a vesztfáliai béke előtti feudális anarchiából indította a tavalyi podcastban. Jött a Simplicissimus, a condottierók, Napoleon, a posztheroikus posztmodern, meg a többi. Jó, nyugtáztam magamban, a világirodalmat és -történelmet kívülről-belülről ismerő író nyilván megtalálja a távolabbi referenciákat. Hanem aztán, kábé fél évvel a podcast után Prigozsin kolléga megindult csapataival Moszkva felé (Wagner-zendülés), és a világsajtó meg a cenzúrától elmenekült orosz emigráns is megtelt hirtelen condottierókkal, a sajátos tárgyalási taktikát rendszeresen alkalmazó (ágyúkat ostrom közepén megfordítani, és a megbízónak szegezni, szerződést módosítani, összegeket emelni) zsoldosvezérekkel, középkori rablólovagokkal, zsoldoscsapatozással, hadurazással. (Bud Spencer-rajongóknak: A zsoldoskatona.) Szilágyi fél évvel korábban beletalált.
167.3.2. Nemrég pedig Kelemen Zoltán, a Corvinus tanára mediavalizált óriásit és nagyon jót a Qubitnál: középkori mintázatok a mai esményekben.
167.3.3. Bónusz: Alig egy hete jelent meg Valerij Zaluzsnij tábornok, ukrán főparancsnok nagy interjúja az Economistban, amiben elemzi az ukrán ellentámadás elakadásának okait. A gyors manőverező támadás az oroszok által kiépített masszív védvonalak miatt nem lehetséges, a lassú, felőrlő támadás hatástalanságának oka pedig az, hogy Moszkva egyáltalán nem reagált a nagyon magas emberveszteségre, pedig úgy számoltak, hogy ennyi halott katona már rábírja Moszkvát a háború befejezésére. Zalusznij szerint már több mint 150 000 embert vesztettek az oroszok, ennek ellenére nem hátráltak meg, mert – mondja az ukrán főparancsnok – Oroszország „feudális állam, ahol a legolcsóbb erőforrás az emberi élet”. Vagy ahogy Szilágyi: heroikus-posztheroikus kentaur: a nagyvárosi középosztály nyugatias, modern, posztheroikus, és ott drága az emberélet, a vidéki, kisebbségi pedig premodern, feudális, heroikus, olcsó az emberi élet.
167.3.4. Extrabónusz plusz: ahogy újra elolvasom a Szilágyi-interjú zanzáját, látom, hogy már a szuverenitásegyenletet is fölírta, csak Putyinnal. (A szuverenitás kamu, az autokrata hatalmának álcája.) Szóval ez sem Orbán-találmány, na. Egyébként Szilágyinak van egy vonatkozó esszékötete is: A szuverenitás fantomja.
167.4. Röménymag
167.4.1. Még egy gyors ajánlat. Ha esetleg kihagyták volna a napokon belül szintén előfizetőssé váló Qubit podcastját, mindenképp hallgassák meg: dr. Peták István rákkutató, a bostoni Oncompass Medicine alapító vezérigazgatója beszél. Ennyire sperpektivikus, hurráoptimisztikus, szóval lelkesítő vagy milyen internyút régen hallottam, na. Nem akarom elkiabálni a szpojlerját, de lehet, hogy mégsem döglik meg az egész emberiség.