Népszabadság, 1998. május 14.

BÄCHER IVÁN

Kétféle az ember.

Az egyik egészségesen él, a másik nem úgy.

Az előbbi magokkal kezdi a napot, délelőtt narancsot facsar, salátákat eszik ebédre, joghurttal, sajttal zárja napját.

Húst nem eszik soha, vagy ha igen, csirkének, pulykának mellét csupán. Esetleg még McDonald’sba is betér. Mert olt tiszta minden.

Az egészséges ember mértékkel él, akkor eszik, ha éhes, vagy ha ideje van az evésnek.

Az ilyen gyakran megissza a tejet is.

A másik típus, az vadon él.

Ennek házánál az étek rendesen disznózsíron készül. Húst eszik hússal ez. Rajong a zsírosért, porcogóért, cupákért. Mindent mértéktelenül megsóz, fűszerez, borsoz. Csak a disznóhús a hús neki. A levesben szétfőtt bárányfej talán. A csülök, a köröm, a pacal. Szapári máj. Rostélyos, főtt császár, tepertő, tokány. Abált tokaszalonna mindenekelőtt.

Reggelire a kisüstire hideg pörköltet kanalaz. Ebédelni nem szokott soha. Főétkezés a vacsora nála. Lefekvés előtt hülyére zabálja magát. Csak azért tud aludni, mert a sok sör lenyomja.

Ha meglát egy vegetáriánust, dührohamot kap legott:

— Az embert mindenevőnek teremtette az Úr, nem kérődző baromnak! Mit spekulál, miért nem él? Mit félti magát annyira! Egészség! Pfujj! A rendes ember, az beteg!

De persze beteg mind a kettő.

Csak az előbbi foglalkozik ezzel, az utóbbi pedig nem.

Az előbbi egészségesen élve lesz beteg, az utóbbi pedig azért, mert nem vigyáz magára.

Az előbbi, mert félti egészségét, lesi magát szüntelen, aki pedig keres, az itt is talál.

A másik beteg lesz egyszer, csak úgy.

Az előbbi betegen él szegény, az utóbbi beteggé éli magát legalább.

Más különbség nincsen közöttük.

Mindkettő meghal idejekorán.

Bächer Iván