444.hu, 2023. november 2.
UJ PÉTER
166.1. A magyar társadalom nem mozdul
166.1.1. Legutóbbi pótkesztünkben is szóba került már, meg az egész estés Magyar Jeti (jön! jön! jön! hamarosan a Youtube-okban!) elővetítése után emlegettem a t. közönségnek Jacob Mikanowski lengyel-amerikai (-litván-zsidó) történész könyvét illetve interjúját Tyler Cowennél, a Marginal Revolution világhírű közgázprof-publicista-blogger-podcaster-influenszerénél. A Goodbye, East-Europe – An Intimate History of a Divided Land című kötet nagy siker Amerikában, tettünk is egy tétova kísérletet, hogy megszerezzük a magyar kiadói jogot, de már megvette valaki más. Mindegy is. Szóval érdekes a Cowen-féle interjú, Mikanowski okos és tájékozott, úgy ismeri a térséget, ahogy kevesen, miközben kellő megfigyelési távolságban van (miszerint beobachtungsstelle) a tárgytól, és ez így elég ritkán jön össze.
166.1.2. Erről jut eszembe, közbevetésileg, hogy mink, nagy okos kelet-európaiak (na, előbb-utóbb éppen erről lesz szó) azt szoktuk tartani, hogy a bunkó amerikaiak meg sem tudják megkülönböztetni Budapestet Bukaresttől, és azt hiszik, hogy Bulgária Lengyelország fővárosa satöbbi, és hát tény ami tény, Texasból talán nehezen érthetőnek tűnik, hogy texasnyi területen tíz féle nyelven beszélnek az emberek, nyolc külön nemzetállamban, tizenöt különböző kulturális rendszerben… De aztán miközben a bunkó texasiakon pampogunk, valójában mi is gyakran többet tudunk Texasról, mint egyik-másik szomszéd – pláne: térségbeli! – népről.
166.1.3. Most ideidéznék két kérdés-feleletnyit a fent bevezetett interjúból, természetesen a Magyarországra vonatkozó megjegyzéseket, mert meglepően pontosak. Bár a politikai erőszakról szóló rész szerintem így nem egészen oké, mivel – lásd a sokszor idézett Gurijev (Spindiktátorok) – a modern önkényuralmi rendszereknek ugyan nincs már szükségük a régi jó fizikai erőszakra, de ez nem jelenti azt, hogy a praktikáik erőszakmentesek volnának; más, kevésbé véres és fájdalmas, de legalább annyira hatékony és elnyomó hatalmi technikákat alkalmaznak.
„Cowen: Mi a véleménye a magyar politikai helyzetről? Amolyan politikai focilvá vált az amerikai jobboldalon. Mennyire rossz a helyzet? Mennyire távolodik el Magyarország a demokráciától vagy a jogállamiságtól? Mit gondoljunk a magyarországi politikáról?
Mikanowski: Magyarország hihetetlen. Olyan, mintha egy amerikai republikánus (vörös) államot teljesen elfoglalna a kormányzó, illetve nem is kell, hogy vörös (republikánus) állam legyen; lehetne akár Huey Long típusú figura (baloldali-populista louisianai kormányzó majd szenátor a nagy gazdasági válság idején – a szerk.) –, elég hatalmas ahhoz, hogy megváltoztassa a törvényeket. Technikailag mindig a szabályokon belül mozog, miközben megváltoztatja magukat a szabályokat. Így képes megváltoztatni az alkotmányt, és létrehozni egyfajta törvényes autokráciát.
Beszéltem olyan emberekkel, akik ismerik Orbánt, sőt már ismerték diákként, ismerték politikai aktivistaként, libertariánus-féle diákvezérként. Mindannyian azt mondják, hogy hihetetlenül okos, hihetetlenül profi politikus. A politika részleteinek megszállottja. És megszállottan érdeklik saját imázsának részletei is. Nincs valódi ideológiai hovatartozása. A keresztény nacionalista szerep saját startégiai húzása.
Minden mozdulata kiszámított startégiailag, és ezeknek egyetlen célja van, hogy építse és fenntartsa a saját és pártja hatalmát. Ebben rendkívül jó. Számtalan apró intézkedést hoz, ezek apró győzelmek, amiket választási győzelmekké transzformál, majd a választási győzelmeket igazán nagyszabású, alkotmányos átalakításokká, és így átformálja egész Magyarországot. Egyre nagyobb mértékben ellenőrzi a médiát, egyre nagyobb mértékben a gazdaságot. Egyre nehezebb és nehezebb megbuktatni. A rendszer mégsem kemény diktatúra. Nem hiszem, hogy valaha is tömegbe lövetne. Nem hiszem, hogy erőszakhoz folyamodna. Nem hiszem, hogy a rendőrség vagy bármelyik fegyveres testület mellé állna, ha így kellene hatalomba tartania magát. Szóval ez egy furcsa keverék.
Cowen: Magyarország EU-tag maradhat?
Mikanowski: Elképesztő, hogy idáig jutott. Az EU gyakorlatilag segített Orbánnak. Az uniós támogatásokból alakították át Magyarországot: ha az ember a magyar vidéken autózik, 500 méterenként ér egy-egy épülő körforgalomhoz. Teljesen értelmetlen körforgalmakhoz. Ez mind uniós pénz, és mind olyan építőipari cégek kapják, amelyek lényegében Orbán hatalmi gépezetének részei. Orbánék kezelik ezt a pénzcsapot, és ezzel tudják megszilárdítani a hatalmukat. Az EU gyakorlatilag segít finanszírozni a Fidesz politikai dominanciáját. Furcsa, hogy idáig jutott a dolog, de amíg a magyar társadalom nem mozdul – és eddig eléggé nyugodt volt –, akkor nem tudom, hogy az EU miként vagy miért léphetne közbe.”
Kábé ennyi, illetve ott van még a trianonozás, amit Mikanowski amolyan nemzeti-romantikus szimbólumnak tart inkább, szerinte a valódi területi követelések már lekerültek minden napirendről. Szinte minden kelet-európai (közép-európai) kis vagy közepes ország/nemzet ábrándozik a nemzeti nagyságról, nosztalgiázik az egykori dicsőségen, Orbán pedig játszik ezekkel az érzésekkel is: ha Ukrajna szétesik, akkor talán vissza lehet szerezni egy darabkát belőle… Az egész inkább az álmodozásról szól, és a jelképek szintjén értelmezendő, nincs valódi revizionista külpolitika.
166.1.4. De visszatérve még a Mikanowski-könyv központi gondolatához (amit a szerző már egy 2017-es esszében is fejtegetett), miszerint Kelet-Európa mára gyakorlatilag megszűnt, mivel egyrészt eltűnőben van az a sajátos multietnikus, ha úgytetszik multikulturális, finoman rétegzett társadalmi struktúra, ami jellemezte a régiót (a 19. század, a nacionalizmus térségbeli előretörése, a nemzetállami ambiciók beteljesítése óta tart a folyamat, de már gyakorlatilag befejeződött), másrészt mára szinte senki sem tartja magát kelet-európainak, Romániától Szerbiáig, Lengyelországtól Ukrajnáig mindenki közép-európaiként próbálja meghatározni magát, és az ukrajnai háború óta pedig az EU keleti határán még erősebbé vált a Nyugathoz tartozás érzése.
Ez a kétségtelenül alapos megállapítás viszont eléggé szemben áll azzal az izével, amiben mi érezzük magunkat jó évtizede (kicsit azért régebb óta). Én például egyre gyakrabban gondolok magunkra újra kelet-európaiként. Mintha egyre kelet-európaibbak lennénk.
Istenem, megint közhelyezhetjük az agyonközhelyezett Esterházyt (Kis Magyar Pornográfia): idegrendszerünk roncsolt, vécépapírunk kemény.
Bár, a korretság kedviért jegyezzük meg, a vécépapír a nyolcvanas évek eleje óta jelentősen puhult.
(Egyébként nagyon jó rész a Mikanowski-interjúban a kelet-európai humorról szóló.)
166.2. Ingyenes parkolás a trieszti kikötőben (jachtspotting)
166.2.1. Nem vagyok trú hajógeek, pláne hajóspotter, csak szeretem a hajókat, kicsiket, nagyokat, mindenféléket. Ha valamilyen tengerparti városba kerülök, órákig el tudok nézelődni kikötők környékén.
166.2.2. Nem tudom, honnét van nekem ez a hajófiliám, de már gyerekkoromban kijött, amikor a tiszaligeti gátról bámultam a Tümmler NDK csónakmotorokkal küszködő ladikokat, és az a pár úszó, kátrányos fenyődeszka meg a 73 köbcentis két ütem is annyira lenyűgözött, nem is volt más álmom, minthogy egyszer én is olyan svájcisapkás, atlétatrikós, sötétbarnára aszalódott ladikos horgász lehessek, mint azok ott, akik a szomszédos MÁV-üdülőnél félnaponta partra szálltak újabb rekesz Kőbányaiért. (Egyszer elvittek magukkal márnázni, a vágóhíd alá, frissen beszerzett, nejlonszatyornyi sertés-bélgilisztával. Nem fogtunk semmit, de amíg a neveket és az arcokat már régen elfejtettem – talán Béla volt az egyikük? –, a félméter hosszú, sárgás férgekre még mindig emlékszem. Pedig nem volt olyan régen, talán 46-47 éve.) Na, mindegy is: a mai napig gyermeki csodálattal bámulgatok minden vízijárművet, ami elém kerül a kajakoktól a gigantikus óceánjárókig.
166.2.3. A hétvégén pedig tengerparti városba vetődtem, Triesztbe, hazai pálya, Trianonon belül, és egyébként is ez van a legközelebb. (Oké, Fiume pár méterrel lehet, hogy nyerne.) A trieszti molóról pedig mostanában mindig jól látni egy háromárbocos, kilométerekről kivehetően futurisztikus vonalú vitorlás jachtot. Az öbölben horgonyoz, egy-két kilométernyire a parttól, néha arrébb araszol néhány száz métert, néha vissza. Muszáj voltam kiyachttrackerezni a helyszínen, és igen!, ez az „A”, egész pontosan az „»A« Vitorlás Jacht” nevű hajó. Mintha már nevében és persze a scifidizájnnal is valami James Bond-főgonoszt (jobb esetben Bud Spencer-) próbálna megidézni. Egyébként a világ legnagyobb vitorlás jachtja, de igazából hibrid, mert van benne jó két jó nagy dízelmotor is, amikkel áramot termel, az áram meg villanymotorokat hajt.
142,8 méter hosszú, 24,8 széles, legnagyobb magassága (a középső árboc teteje) száz méter felett (teljes vitorlafelület 3747 négyzetméter!). Jeff Bezos Amazon-vezér tavasszal elkészült csodahajója csak második, röhejes 127 méterrel, a szélessége is sokkal kisebb, a befogadóképessége is, és sokkal hagyományosabb az egész formaterv, szóval egy vicc az A-hoz képest, na.
Azért álldogál illetve lófrál föl-le Trieszt kikötője előtt, mert az olasz adóhatóság az Oroszországra kivetett nyugati szankciók részeként lefoglalta Andrej Melnyicsenkó orosz (vagy: fehérorosz–ukrán) műtrágyacézártól, aki talán Oroszország leggazdagabb embere éppen vagy a franc tudja, mert 2022-ben, a háború kitörése után elvileg lemondott minden tisztségéről és elvileg vagyona jelentős részéről, de azért nehéz kitalálni, mi lehet a valóság. Melnyicsenkót ugyan szokás oligarchaként emlegetni, mert gazdag és orosz, és persze nehéz elképzelni, hogy valaki ekkora vagyont (harminc milliárd dollár körülit) gründolhasson magának komoly moszkvai politikai kapcsolatok nélkül (ráadásul erősen földgázfüggő bizniszből), de ő éppen sosem tartozott az igazán politizálós vagy politikusokkal barátkozós megamilliárdosok közé, Kreml-kapcsolatai sem a legjobbak, és egy ideje Svájcban él. Ez nem mentette meg az A-t a lefoglalástól.
166.2.4. A Philippe Starck francia sztárépítész és formatervező tervei alapján készült A Vitorlás rekordadatait, grandiózus innovációzásait oldalakon át lehetne sorolni, aki akarja, guglizza meg. Engemet az ragadott meg még itten, hogy micsoda álzöldség 600 millió dollárért szuperhightech, „fenntartható”, zéróemissziós hajót építettetni, és aztán ringatózni a Mediterráneumon erősen kímélve szegény meggyötört földanyát, miközben ugye az a 600 millió dollár (plusz az évi 50 millió fenntartási költség) meg maga a hajó is végtelen széndioxidtonnák (meg egyebek) levegőbe juttatása révén állhatott elő.
Ez még vaskosabb tréfa, mint két és féltonnás, ötvenmilliós (mármint HUF) elektromos sportkocsikkal zöldködni. És a parkolás is ingyenes.
(Vagy éppen fordítva kéne ezt nézni? Pozitíve? Hogy jó példával igyekszik járni elöl?)