Csiga

Közeleg a nyár, mindjárt itt a csigaszezon.

Indul a nép erdőre, mezőre, legelőre csigászni. Ha jól emlékszem, talán nyolcszázezer magyar polgár kedves elfoglaltsága ez. A csigaszedés.

Szórakoztató, roppant egészséges időtöltés a csigászás.

A csigaszedésnek számtalan módja van.

A legprimitívebb, ha az ember, eső után, belemegy a zöldbe, lesi a csigát, és ha meglátja, összeszedi.

De a rafináltabbak célirányosabb csigagyűjtési furfangokhoz is folyamodhatnak.

Így például apróra vágott sárgarépával vegyítünk apróra szelt almát, szétszórjuk a zöldben, és másnap kimenve a kertbe, dögivel kapjuk a csigát.

Az is jó, ha korpát hintünk szét. A korpától a csiga fejét veszti, messziről rohan a korpa szagára, és aztán úgy bezabál korpával, hogy napokig mozdulni se tud.

De az is jó, ha finom szecskával hintjük meg a rétet. A szecskát a csiga nem szenvedheti, a szecska láttán megsértődik, búskomorságba esik, és meg sem próbál menekülni a szorgos csigaszedő elől.

(Ezek nem az én agy szüleményeim — kedves olvasmányomból, a Wodiáner és fia által 1901-ben kiadott Képes Budapesti Szakácskönyvből merítettem.)

Aztán, ha megvan a csiga, pár vedernyi, lehet kezdeni örülni: a csiga csuda csemege ugyanis.

Lényegében bárminek elkészíthető, csak egy kis előkészítést igényel.

Előre is elnézést kérünk, majd a csigát forrásban lévő vízbe zúdítjuk. Mikor már nincs kitől elnézést kérni, a csigákat egy vékony pengéjű késsel kipiszkáljuk a házból. A nem oda valót, belet, cafrangot leszeljük, kidobjuk, a megmaradt talpacskákat alaposan átmossuk és már örvendezhetünk is tovább.

Mert az így kinyert csigatalp a legtisztább hús, egy apró fehérjebomba, amely bármi módon elkészíthető. Csak arra kell ügyelni, hogy jó legyen.

A csigacsinálásnál két fő szempontot ajánlatos figyelembe venni: egyrészt jól főzzük meg, mert a csiga húsa komiszul kemény, másrészről pediglen ne sajnáljuk a fűszer anyagot, mert a csiga csak úgy, igen rosszízű.

De ha erre a kettőre figyelünk, akkor már szárnyalhat a fantáziánk: csinálhatjuk a csigahúst fehérboros, fűszeres mártással, minden további nélkül alkalmas anyagunk pörköltnek, jó a csiga tokányként, csípős szecsuáni vagy tejfeles bakonyi módon, jó citromosan, zöldfűszerekkel, vajjal, továbbá zsemlebéllel, borral összedarálva, fűszerezve visszatuszkolható a házába és langyos sütőben kicsinyt megkapatható.

A csiga mindenhogyan finom, csak följön vele rengeteg só, bors, hagyma, petrezselyem, babér.

Ennek fényében igen szomorú az a tény, hogy a nyolcszázezer magyar csigaszedő közül egy, egyetlenegy sem akad, aki akár csak egy közönséges csigalevessel megpróbálkozna, mind, mind a nyolcszázezer viszi a csigát leadni azonnal, kilóját nyolcvan forintjáért, és aztán vesz kenyeret, tejet, ócska bort az árán.

Bächer Iván