Élet és Irodalom,
LXVII. évfolyam, 43. szám, 2023. október 27.
VÁNCSA ISTVÁN
Nemcsak az a kérdés, hogy miből fogják befejezni a Fővárosi Állatkert csodáját, hanem az is, miből fogják üzemeltetni. Az épület energiafelhasználása egy kisebb budapesti kerületével vetekszik, írta a Népszava a Biodómról 2019 decemberében, azaz csaknem négy évvel ezelőtt. A lap által feltett kérdéseket tudtunkkal senki se válaszolta meg, az építkezés mindazonáltal folytatódott, majd amikor az utolsó fillér is eltűnt a bukszából, leállt, és áll azóta is, mint az ősz Peterdi háza, de már nem sokáig. Bármikor beomolhat, hiszen már fűtésre sincs pénz, anélkül pedig a speciális fóliából álló, több milliárdért elkészült tetőszerkezet megsemmisül. Építési vállalkozók legendákat tudnak mesélni bamba képű megbízókról, akiknek gőzük sincs, mit akarnak, mért akarják, és főleg miből akarják kiviteleztetni azt a valamit, amit igazából nem is akarnak annyira. Most azonban nem egyszerű félnótásokról van szó, hanem komoly emberekről, kezdve mindjárt a miniszterelnökkel, aki a legnagyobbat akarta. Ehhez tudnunk kell, hogy a Biodóm kiviteli terve három különböző változatban készült el, közülük Orbán választotta ki a legnagyobbat, nyilván azért, mert őneki mindenből a legnagyobbat kell kapnia. Ennek megfelelően a kormány adott a projektre negyvenhárommilliárdot, csak hát 2019 májusára kiderült, hogy ez kevés lesz, Persányi Miklós, az állatkert akkori igazgatója pedig hiába kért további huszonkétmilliárdot a befejezésre, egy huncut fillért se kapott. A kormány azóta próbálja ezt a csődtömeget a főváros nyakába varrni, holott a Biodóm a kezdetektől állami beruházásként, a Liget-projekt részeként valósult meg, bár a történet igazából csak az avatottak számára átlátható. Mindenesetre a pannóniai őstenger emlékét ápoló öthektáros létesítmény az egykori Vidám Park helyén jött létre, nyilván nagy örömet okozva az ilyesmire fogékonyaknak, bár hogy csakugyan szükséges-e egy bő félmillió évvel ezelőtt kiszáradt tenger emlékét ápolni, és pláne ennyiért, azt inkább ne firtassuk. Megvalósítását 2017-re tervezték, ám addigra az építkezés el se indult, költsége viszont 16 milliárdról már 25-re emelkedett. A csaknem kéthektárnyi területet elfoglaló hatalmas csarnok szerkezetkész kivitelezését Garancsi cége abszolválta 35 milliárdért, a műszaki átadás 2020 augusztusában megtörtént, a használatbavétel határideje ismeretlen, és talán mindörökre az is marad.
Szokványos magyar széphistória, nincs benne semmi különleges, illetve mégis van, a cápák. A Biodóm egyebek között arra rendeltetett, hogy a Kárpát-medence egykori élővilágát megidézze, viszont elefántok és cápák is kapnának benne helyet, hogy mily megfontolásból, az nem tudható. A cápák már meg is érkeztek, persze zsenge korukban, arra számítván, hogy mire megnőnek, a Biodóm nagy akváriumában foglalhatják el méltó helyüket, erre viszont a közeljövőben aligha kerül sor. Mindenesetre ha a szomszédban működő Gundel étlapján cápasteaket látunk megjelenni, tudni fogjuk, hogy a sorsuk beteljesedett.
Jobb megoldás egyelőre nem kínálkozik. A kormány persze kacagva abszolválhatná a problémát, ha akarná, ám a jelek szerint nem akarja, noha korábban akarni látszott, lásd föntebb. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondja, hogy a Biodóm a Fővárosi Állatkert része, az állatkert pedig a fővárosé. Tarlós István egykori főpolgármester másképpen látja, szerinte a Biodómot Persányi Miklós – az állatkert igazgatója és a Liget-projekt miniszteri biztosa – álmodta meg, és saját kérésére a lebonyolító is ő maga volt. Az eredeti felállás szerint a kivitelezést a kormány finanszírozta, a kivitelezést pedig az állatkert felügyelte. Mellesleg Persányi már nem igazgató, ahogy Tarlós se polgármester, egyedül a miniszterelnök maradt az, aki volt, és aki a legnagyobbat akarta, mármint Biodómból. Ő azonban a jelek szerint mostanra az egészről megfeledkezett.
Állatkert? Mi az?
Valamikor réges-rég láttam ott egy bundermajmot, ült a ketrecében egy falra erősített polcon, és szotyolázott, de nem úgy ám, ahogy a miniszterelnök meg a haverjai szoktak, hanem profimód. Jobbról rakta a szájába a napraforgómagot, és a bal oldalon vékony, de folyamatos sugárban köpködte kifelé. Ő ebben a történetben a legrokonszenvesebb figura.