444.hu, 2023. október 27.
UJ PÉTER
165.1. A haza árulásáról
165.1.0.1. Akkor folytatnám, ahol a 164-et (pontosabban: a 164.1-et) abbahagytam.
165.1.0.2. Nem szívesen rockbottomozgatok, hogy ennál, annél vagy akárminál már TÉNYLEG nincs lejjebb, ITT ÉS MOST lett átlépve a Vörös Vonal, a Rubikonon, persze, mer’ akinek kis esze van, tudhatja már, hogy itt, Kelet-Eurpában nincsen a gödröknek bottomja, mindig van lejjebbebb, sőt, még annál, és annál, és na, jó, fejezzük abba, a lényeg, hogy amikor már azt hinnánk, hogy ez már a nehézbúvár béka segge a Marianna-árokban fúrt kútban, akkor hopp, kiderül, hogy csak most kezdünk merülni igazán.
165.1.1. Amikor a teljes nyugati (már úgy értem: épeszűnek nevezhető) sajtó arról cikkez Gáza után, hogy összeállt az új Tengely, a Nyugat-ellenes szövetség, amely a globális dél ökleként próbálja szétzúzni az amerikai hegemóniát, és első eredményeit, ennek a multipolaritásba tartó mizériának láthatjuk is: háborúk robbannak ki egymás után, sok ezer halott, otthonukból elüldözött százezrek etc., tehát az új tengely, Kína, Oroszország és Irán, no meg a kis nukleáris Sancho Panza, Észak-Korea megvan, kiegészítve néhány óvatosan barátkozó posztszovjet és megfelelően despotikus rendszerrel, egy-két elég korrupt afrikaival, Indonéziával, ilyesmikkel, általában kínai adóságcsapdába került vagy oda tartó országokkal, akkor Orbán Viktor rohan hozzájuk, Pekingbe, hogy végre barátok közt lazulhasson annyi EU-ellenes kemény küzdelem után.
Orbán Viktor tehát egyetlen „nyugati” politikai csúcsvezetőként elment dossziét igazgatni (a béke fontosságát hangsúlyozandó) Putyinnak, meg fotózkodni Tokajevvel, Hszivel, és nagy gazdasági lehetőségeket látni a fantasztikus Út és övezet programban, ami ugyan nem nagyon halad, és egyelőre inkább gigantikus adósságokat termel, mint gazdasági fejlődést.
165.1.2. Hosszú idő után Matolcsy György is feltűnt a kormányfő oldalán, pedig ő mostanában leginkább Varga Mihállyal és Nagy Mártonnal szokott szkanderozni, hogy akkor ki és mennyire felelős a kialakult válságért meg a gigainflációért, illetve már-már a számolni tudó közgazdászok vehemenciájával szidta a kormány gazdaságpolitikáját, de úgy tűnik, azóta lehiggadt, vagy lehiggasztották, esetleg barátian figyelmeztette valaki, akárki, hogy az a sok szép Porsche is könnyen megsérülhet vagy eltűnhet vagy ilyesmi, de mindegy is, a lényeg, hogy Matolcsy már nem hepciáskodik, hanem ő is elbattyogott Pekingbe óriási gazdasági lehetőségeket látni, persze az is igaz, hogy itthon ilyeneket nem nagyon láthat.
Matolcsy elnök úr leporolta tehát jó két évtizeddel ezelőtti állapotokból kiinduló, nem túl eredeti lázálmát Eurázsia nagy felemelkedéséről, mintha azóta az USA nem kezdte volna lenyesegetni magát a kínai exportról, mintha az európai cégek nem döbbentek volna rá, hogy állami pénzen hízlalt, titkosszolgálati eszközökkel segített kínai vállalatok lopott technológiával szorítják ki őket hazai piacaikról, mintha a fejlett világ nem szakította volna meg szinte minden gazdasági kapcsolatát Oroszországgal az ukrajnai invázió után.
Az igazság persze az, hogy nem nagyon lát semmilyen gazdasági lehetőséget ottan senki, akinek nem muszáj. Némi hitelt remél esetleg, meg elsősorban valami ideológiai támogatást. Despotaszolidaritást. Meg talán egy kis csúszópénzt, akkor már.
165.1.3. Mutasson már valaki egy országot, amelyik Kínával vagy az oroszokkal kötött zseniális üzletei révén gazdagodott meg! Mert olyat tudok mutatni, nem egyet, amely az EU- és NATO-tagság révén.
Az sem mellékes talán, hogy egyelőre még magának Kínának és Oroszországnak sem sikerült meggazdagodnia. Oroszországban az egy főre eső GDP jó húsz százalékkal alacsonyabb, mint nálunk. Kínában alig több, mint a magyar fele. (Vásárlóerőparitáson.) Kína, a fantasztikus lehetőségek hazája, a jövő gazdasági óriása jóval szegényebb ország, mint Magyarország. És arra a leghalványabb esélye sincs, hogy belátható időn belül az USA nyomába érjen. Hiába négyszer akkora a népessége, mint az Egyesült Államoknak, még a kínai gazdaság teljes mérete (GDP) sem érte utol Amerikát, és nagyon úgy tűnik, hogy nem is fogja.
165.1.4. Nem tudom, mi kéne ahhoz, hogy leessen a számolni kevésbé tudó népesség körében is: folyton nemzeti érdekről papoló kormányunk a legalapvetőbb nemzeti érdekekkel megy szembe, amikor naponta gyengíti az EU-s és NATO-kapcsolatainkat, miközben gazdaságilag kiszámíthatatlan (és egyébként ártatlan embereket gyilkolászó) diktatúrákhoz dörgölőzik.
165.1.4.1. (De egyébként tudom, mi kellene ahhoz, hogy ezt többen megértsék: tisztességes, mindenki számára elérhető, propagandamentes sajtó.)
165.1.5. Ennek a politikának a kárai már naponta látszanak, eurómilliárdokban mérhetők. És minél több nyugati cég és kormány veszi komolyan Orbánék demonstratív keleti kalandjait, annál több kár ér majd, míg el nem jön az a pont, amikor a nyugati tőke menekülni kezd, mert elhiszi végre, annyi győzködés után, hogy Magyarország tényleg nem Nyugaton és nem az EU-ban képzeli el a jövőjét.
165.2. Gurijeving és bullshitmeghajtás
165.2.0. „Then there is what they say. Rather than conjuring up images of hidden traitors and poisoned daggers, spin dictators evoke peace and prosperity. Instead of demanding blood and sacrifice, they offer comfort and respect. With his promise-packed speeches, Nazarbayev epitomized this style. When not declaring victories, he was introducing new goals and programs—“Kazakhstan 2030,” “100 Concrete Steps to Implement Five Institutional Reforms,” “People, Planet, Prosperity, Peace, and Partnership.”74 The titles conveyed the desired mix of vision and technocracy.”
(Szergej Gurijev–Daniel Treisman: Spin Dictators)
165.2.1. Amikor Orbánék Pekingben tüsténkednek, nemcsak diktátoroknak árulják magukat (és az országot), nemcsak az EU és a NATO ellen ravaszkodnak, hanem legfőképpen gurijeveznek.
165.2.2. Szergej Gurijev már sokszor idézett Spindiktátorok című alapművében írja le a modern diktatúrák egyik leggyakoribb trükkjét: abban a pillanatban, amikor valami baj van, például a gazdaságban, rögtön valami nagyon nagy ívű, fantasztikus lehetőségeket felvillantó, a lehető legfényesebb jövővel kecsegtető programot hirdetnek meg, és tolnak veszettül mindenféle propagandacsatornáikon. Ezekből a programokból többnyire sosem lesz semmi, de egy ideig mindig hirdetnek részgyőzelmeket, előveszik újra és újra, aztán eltelik az idő, a válság elmúlik, esetleg jön egy újabb jól meghekkelt választást, újabb kétharmad vagy valami, a dolog elhal, aztán majd kezdődik valami másik. De mindig mutatni kell, hogy az állam, a kormány aktív, fantasztikus ötletei vannak, robog a fényes jövő felé.
165.2.3. Nekünk aztán ismerős ez: Keleti nyitás, Déli nyitás, rákosrendezői nyitás, újraiparosítás, Ipar 13.0, nemzeti űrprogram, Széchenyi Terv, Széchenyi Terv Plusz, Új Széchenyi Terv Plusz, Új Szécheniy Terv Plusz Újratöltve Visszatér II., Kossuth Terv, Petőfi Terv, Haynau Terv, Dél-keleti sárkány fejlődési zóna, Leelőzzük Ausztriát 2030-ra De 2035-re Még Luxemburg Is Meglehet Iniciatíva, Kanyarban Előzünk Covid Idején Vészhelyzeti Gyorscsomagterv, Özv. Hinterland Ernőné Zukumft Majolika Nemzeti Művirágprogram. (Moldova-szatírában élünk, tényleg.)
A magyar gazdaság, elég nyilvánvalóan a kormány kockázatos és végül bedőlt gazdaságpolitikai húzásai miatt (orosz energiafüggőség, rezsicsökkentés, forintleértékelés, állandó élénkítés konjunktúrában is, egyes gazdasági szektorok teljes lenyúlása) nagy szarban van. Economist nemrég közölt ranglistáján például kilátásait tekintve tökutolsó az EU-ban. (Ez persze nem akadályozza Orbánt és Szijjártót abban, hogy gazdaságpolitikai leckéket adjon az Uniónak, és mindenféle hazugságokat kiabáljon nagy hangon a magyar gazdaság eredményeiről, versenyképességéről.) De semmi baj, mert jön a Nagy Márton-féle Mindenkit Kenterbeverő Terv, amivel aztán letaszítunk a trónról mindenkit, mindenhol, és mi leszünk a Föld királya. Aztán erre tromfol még az Eurázsiával Matolcsy, Szijjártó majd egy-két világra szóló akkuüzletet. (Ugye, hogy azok zseniális orosz gázbiszniszek is hogy bejöttek! Nekik.)
Ha feltalálná valaki végre a bullshitmeghajtást, a biullshitfűtést vagy pláne a bullshiterőművet, tényleg lenne esélyünk.
165.3. Kit ér utol Kína és mikor?
165.3.1. A New York állami Federal Reserve (az USA-ban központi jegybank helyett a FED-ek intézik a monetáris ügyeket, a 12 regionális FED közül a New York-i a legnagyobb) kutatói mintha csak froclizni akarnák Matolcsy Györgyöt, a Nagy Eurázsiai Álom álmodóját: Utolérheti-e valaha Kína Görögországot? provokatív címmel közöltek tanulmányt. Mindig az USA megelőzését szokták várni Kínától, ehhez képest, egy főre jutó, vásárlóerőparitáson számolt (a valós életszínvonalat leginkább jellemző) GDP-adat alapján még a nyugati világ leggyengébb fejlett gazdasága, a görög is befoghatatlannak tűnik Kína számára. Görögországnak 39 000 dollár körül lesz idén az egy főre eső nemzeti jövedelme (ppp), kevesebb, mint Lettországnak (valamivel 41 000 alatt) vagy Romániának (valamivel 41 000 fölött). (Magyarország: 43 500 körül.) Kínáé kicsivel 23 000 fölött lesz. És ahogy demográfia meg a többi gazdasági trend áll – állapítják meg a kutatók –, és annak ellenére, hogy a kínai oktatás igen erős és jó minőségű szakembereket termel, hogy néhány szektorban tényleg a világélvonalba tudott kapaszkodni az ország, elég kevéssé valószínű, hogy Kína belátható időn belül elérje a legfejlettebb országok jövedelemszintjét.