Krampampuli

Mert egyszer élsz te is! Hatalmas jénai vagy cserép vagy bármi másnemű tálat, mi a hőt kibírja, az asztal közepére teszel, szórsz belé minden ilyenkor föllelhető déligyümölcsöt, fügét, datolyát, aszalt szőlőt, szilvát, mazsolát, mindenféle cukrozott, kandírozott bármicsodát, cseresznyét, szilvát, meggyet, barackot, bőségesen narancsnak cukrozott, széttördelt haját, kéttáblányi, darabokra tördelt étcsokit, és még mi a kamra zugában föllelhető, fentről lecsüngő szőlőfürt pár szemét, túlérett narancsnak néhány cikkelyét, ananászkonzervnek felét s levét, banánnak megbarnult belét, aprított, friss diót, Toppantott földimogyorót, hámozott, megtört mandulát.

Nem sajnálsz semmit belőle, hisz tudod, hogy egyszer élsz.

A tál tetejére rostélyt helyezel, fémszűrőt vagy más effélét, fontos, hogy lyukas legyen és lángra vonakodva kapjon.

Erre zúdítasz egy vagy inkább két kiló kockacukrot, amit aztán mint gondos gazda a virágot, egyenletesen meglocsolsz 4 deci 80 százalékos rummal, 1 deci kóser szilvapálinkával. A lámpát eloltod, belobbantod a kellőn kezelt kockacukor halmot, megfogod párod, kedvesed vagy más kézügybe esőd kezét, és meredsz a lángba szótlanul.

Mikor ezzel végeztél és a fény is kihunyt, és az olvadt cukor áttetsző, sötétbarnás cseppekben a lyukacsokon által a már jól összeért gyümölcskevercsre csurgott, akkor leveszed a rostélyt és felöntöd színültig a tálat két-három vagy négy liter jól fűszerezett forralt borral, egy liter vermuttal, esetleg többel, gondolod, elbír pár liter teát is krampampulid, de aztán észbe kapsz, kár a teáért, jól pótolható az mindenféle borral, és ideád igazolva is lesz legott, belefacsarod két kiló narancsnak a levét, rájössz, későn ébredsz, hogy az — jaj — jól kiváltható lett volna egy palack narancslikőrrel, de sebaj, istennek hála, marad még hely végül a drága löttynek is, beledobod aztán egy kiló citrom megreszelt haját, óvatosan összekevered az elegyet, még óvatosabban kóstolod, nyugtázod azonnal, hogy ez bizony tökéletes lett, a második kóstolásnál aztán olyan érzésed támad, hogy valami hibádzik a tökélyhez, a harmadik nagykanál után döbbensz rá, hogy az bizony nem egyéb, mint egy fél liter a fentebb már megjelölt szeszfokú rumból, halogatás nélkül segítesz a bajon, aztán megnyugszol, már poharazol csak, szopogatsz hozzá az ártatlanságát vesztett gyümölcsből, kortyolgatsz levedből szépen, szisztematikusan egy, másfél literrel, iszol hozzá egy üveg pezsgőt, nyolc üveg sört és — meglátod — úgy kezdődik ez az éved is, hogy azt aztán lehet emlegetni egy álló éven át.

Bächer Iván