Népszabadság, 1997. május 3.
BÄCHER IVÁN
Hol vannak már azok a régi, jó anyák? A derűsek, erősek, súlyosak.
Akik biztos kézzel vezérelték a család életét.
Akik urai voltak férjnek, gyereknek, cselédnek, öregnek, úrnak.
Akiknek kamrájába áhítattal lehetett lépni csak.
Akiknek húslevese nem volt fogható semmihez — pedig csak húst és zöldséget tettek belé.
Akik kétségbe nem estek soha, akik minden sebre rögtön leltek írt, akik úgy mentettek életet, ha kellett, mintha csak egy palacsintatésztát kevertek volna be.
Hol vannak az anya-talpazatok, az alap-anyák, hol vannak azok a régi jó anyák?
Akiknek marka grammra érzi a lisztet.
A mai anyák el vannak veszve kissé. A mai anya nem érti, mi van. Nem érti, miért nem jön haza az ember, nem tudja, hol jár a gyerek és kivel, a konyhában nem lel örömre, a munkahelyi gyilkos versenyben alulmarad.
A mai anyák egy része egymaga-anya.
Másik része olyan párra lelt, ki pénzt nem hoz haza. Vagy ha mégis, azt mind megissza. Vagy ha rendes is, ha dolgos is, akkor unalmas és szürke, mint az őszi ég.
A mai anya kapkod. Nem tudja, mitévő legyen. Hol föllázad, hol beletör, hol elrohan, hol megadja magát.
Agyonemancipálja magát esetleg.
A mai píjármenedzser-anya karján két hónapos kisdeddel érkezik interjút adni. Bevezetőként közli a döbbent hírlapíróval, hogy ha a gyerek fölébred, akkor ő szoptatni fog, de közben lehet kérdezni nyugodtan.
A mai jó anya hiába igyekszik — elborítja életét a sok restancia.
Anyának lenni nem volt régen se könnyű. Nem volt igazi tizennégy évesen férjhez kényszerülni, tizenöt évesen szülni és húszévesen öregnek lenni.
Nem volt igazi verve, alázva lenni. Nem volt igazi a polgári házasság hazug prostitúciója. Nem volt igazi traktorülésen szétrázni az anyaméhet.
Nem volt igazi lövészárokba, lágerekbe, idegen földre szülni-nevelni gyermeket.
Anyának lenni legtöbbször csak első pár percig, óráig volt szép, talán: napig, hónapig, pár évig szerencsés esetben. Na jó: elégtétel a végén, ha gyermeki kéz tartja az ágytál nyelét.
A mai jó anyák nem tehetnek semmiről. Ők nem így gondolták a dolgot, ők nem erre vágytak, nem ezt akarták.
Ők már egy szál virágnak is nagyon fognak örülni ma.
Nem az a kérdés, hol vannak azok a régi jó anyák.
Hol vannak azok a régi jó férjek, férfiak, fiak?
Bächer Iván