Hová lett frissességünk

A liberálisok provinciálissá váltak, nem olvasnak, elveszítették a frissességüket, mondta hazánk friss, üde, ropogós vezetője, eszerint tehát a liberális oldal mostanra mindenestül megzápult agyilag. Ez a nagyívű felismerés a liberálisok önképével is korrelálni látszik. Hogy mást ne mondjunk, a Republikon Intézet nevű „pártpolitikailag független, liberális szellemi műhely” igazgatója a minap akként foglalt állást a Népszavában, hogy az ellenzék nemcsak a Fidesz-tábor gondolkodásmódját képtelen követni, hanem a saját szavazóinak a lélektanát sem sikerült megértenie.

Hogy akkor mégis mi az, amit megért, arra a válasz egyszerű. A mátrix, vagyis a kormányunk kreálta szimulált valóság, amelyet egy ügyes kezű felcsúti mesterember eszkábált össze a sufniban, és lám, működik. Sokkal hatékonyabban, mint ahogy azt bárki emberfia el tudta volna képzelni. Korábban az egyszerűbb lelkek azt hitték, eljő a kor, amelyben az okos gépek idejekorán kitalálják, mi az, amit Rozi és Misi csakugyan szeretne, és azt prezentálják is nekik íziben. Lakás a Hős utcában, nulla rezsi, ingyensör és lecsókolbász, örök szerelem.

Viszont ez így kevés.

Rozinak és Misinek ahhoz, hogy csakugyan boldogok legyenek, nem azt kell kapniuk, amit ők szeretnének, hanem arra és csakis arra kell vágyniuk, amit kormányzó urunk rendszere őnekik nyújtani szándékozik. Ha tehát sok-sok hajórakományra való lejárt szavatosságú bambuszrügykonzervet vásároltunk a Mennyei Birodalomtól az eredeti ár csaknem háromszorosáért, akkor Rozi és Misi érezzék nyomorult életük betetőzésének, hogy a nekik járó mennyiséget  méltányos áron átvehetik, csak a Rákosrendezőre kell érte elballagniuk. Azért vehetik át, mert ezt a lehetőséget kormányzó urunk kiharcolta.

Mindent őneki köszönhetünk. Lázár János tehenei is mindent őneki köszönhetnek. Nyájas olvasónk már bizonyára tudja, hogy Lázár János vemhes tehenei a jövőben vízágyon fognak pihengetni, ahogy ez egy igazán finom lelkű, cizelláltan viselkedő, humánus európai országban bízvást elvárható. Függetlenül attól, hogy húszszázalékos inflációját az unió további tagállamai tátott szájjal csodálják, mint kecske a magas jegenyefát. Fölöttébb valószínű tehát, hogy Lázár tehenei hosszan és nagyon erősen gondoltak a vízágyra, más magyarázat nincs. Látott a nyájas olvasó magyar kórházban magyar beteget vízágyon pihegni valaha is? Nem látott, és nem is fog látni, mégpedig azért nem, mert a magyar betegnek vízágyra gondolni eszébe se jut. Egy másik lehetséges magyarázat abban áll, hogy a kórházak adóssága csak az elmúlt hónapban tizennégymilliárd forinttal emelkedett. Jómagam nem igazán tudom elképzelni, mennyi is az a tizennégymilliárd forint, illetve talán mégis. Mészáros Lőrinc vagyona a múlt év folyamán kétszázmilliárddal növekedett, azaz havi csaknem tizenhétmilliárddal. A tizennégymilliárd ennél hárommilliárddal kevesebb.

Nyájas olvasóm most bizonyára arra gondol, hogy rajta az a koszos hárommilliárd forint is sokat segítene, ám ezt felejtse el. A pénz nem boldogít. Egyébiránt a magyar kórházak, szakrendelők és egyetemi klinikák adóssága soha nem volt még akkora, mint idén júniusban, legalábbis a Magyar Államkincstár szerint. Persze hogy nem volt ekkora, hiszen gyerekkorunkban, ha jó szüleink elküldtek a patikába, otthagytunk talán két forintot, most viszont annyira sokat hagyunk ott, hogy azt magunk se hisszük el. Ehhez képest a kórházak, szakrendelők és klinikák nyolcvanhatmilliárdos tartozása, ha szabad így mondanunk, bakfitty.

Illetve talán mégse.

Azt mondják, hogy a tartozás összege még az ősz beállta előtt a százmilliárdot is elérheti, az a pénz pedig valahonnan hiányozni fog. Tapasztalataink azt mutatják, hogy amikor valahonnan sok pénz hiányzik, ezt előbb-utóbb mi szívjuk meg, utána pedig lépésről lépésre mindenki más. Kivéve nyilván Lőrincet és barátait, ők ugyanis, ha prosztataműtétre vágynak, vesznek egy kórházat, belefekszenek, és annyi. Ennél persze jóval egyszerűbb és olcsóbb kimenni Londonba, Párizsba vagy Bécsbe, az eredmény pedig nagyjából ugyanaz.

Normális országban a kormány a föntieknek egy aprócska töredékébe is belebukna, ez nem fog. Annak ellenére se, hogy Szijjártó szerint a kereszténydemokrata, patrióta magyar kormány megbuktatása Brüsszelnek hovatovább a küldetésévé vált. Szerinte „ez azért durva, mert az összes, velünk szembeni eljárás okaként a demokrácia hiányát jelölik meg, miközben pont ők azok, akik lábbal tapossák a demokráciát, mert nem hajlandóak elfogadni a magyar emberek demokratikus akaratát”.

Langyos, csöndes nyári éjszaka van, szellő se fúj, a madarak is alszanak, csak valami messziről jövő halk, ritmikus zajt lehet hallani. Brüsszel a távolban lábbal tapos.