444.hu, 2023. július 20.
UJ PÉTER
151.1.1. Nehezen érthető, hol késik Toth Amarissa Kiara (Coimbra de la Coronilla y Azevedo) helyettes államtitkári/főkonzuli/alispáni kinevezése vagy legalább kitüntetése a Vitéz Alsóbélatelepy Dominik-Patrik Kevin Ronáldó emlékéremmel, amelyet az első magyar sérülésszínleléssel tizenegyest kisíró legendás balfedezetről neveztek el.
Ez idő tájt senki nem jeleníti meg hitelesebben, elemibb erővel az érett orbánizmus országvíziójába keretezett embereszményt, a „magyaros gógyit”, a „meccs addig tart, amíg nem mi győzünk!” szellemét (lásd még: Rényi Pál Dániel Coimbra de la Coronilla y Azevedo: Győzelmi kényszer), mint Toth Amarissa Kiara, a lábával nyomtalanító teniszezőnő.
Ez az az élelmes, bátor, önbizalomtól duzzadó, újító magyar szellem, amely méltó örököse Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó és Tóth Gabi hagyatékának; ez az, amelynek Brüsszel és a többi sorosok nem adják meg a kellő tiszteletet; ez az, amely karakánul kiáll a putyini pacifizmus világméretű korrektsága mellett, ámbár ugyanakkor jottányit sem enged a migráns-LMBTQ dollárbuzilobbinak.
Remélem, a következő ellenfél laptopján már keresik a pedofil képeket.
151.2. Konzekvens szégyellés
151.2.1. Szégyelli magát, és konzekvenciákat ígér Kubatov Gábor a Fradi 0-3-as veresége után. Őszintét szólvást nem nagyon hinnám, hogy kicsit is szégyellné magát, szinte fogalmiag kizárt; ha felvetődhetne esetében ilyesmi (szégyellés), akkor már régen nem csinálná, nem is csinálhatná, amit csinál. (Nem is jutott volna odáig, ameddig.) De mindegy, maradjunk pozitívek, mint az egyszeri raszta villanyszerelő, miután megbaszta a kettőhúsz, és induljunk ki abból, hogy Kubatovra TÉNYLEG mély érzelmi hatást gyakorolt a halszagú feröeri amatőrök megalázó győzelme (a harmadikat konkrétan egy paradicsomos hering is rúghatta volna), és itten TÉNYLEG komoly az elhatározás: konzekvenciák lesznek.
151.2.2. Segítni szeretnák. Tudniillik volna itt néhány igen kézenfekvő kis konzekvencia: ádegy először visszafizetni mindent, az utolsó buznyákig, amit a Fradi az államtól, állami cégtől, az államból élő cégtől, az államból élő cégből élő cégtől etc. kapott, és még megvan a kasszában. Az elmúlt tizenhárom évben hasonló módon kapott összegekről készüljön hiteles könyvelői jelentés, tartsuk nyilván, mint tartozást, és klubvezetés, valamint ebben az időszakban a klubtól fizetést kapott játékosok szépen törlesztgessék, a csőd- illetve végrehajtási szabályok szerint. Persze így is csak az eltapsolt összegek nagyon kis töredéke jöhetne vissza, de egyrészt az is több a semminél, másrészt a gesztus volna fontos, a morális rendezés, miszerint KONZEKVENCIA, nem? De.
151.2.3. Ádegy promprímó másodszor: természetesen azonnal szélnek ereszteni az összes norvég, belga, dán, német meg szerb másodosztályból ideejtőernyőztetett másfél ballábas szerencsétlent (azért tényleg, ne bassza már meg a migránskaraván, hogy egy reggeltől estig rasszistáskodó, feketékkel riogató kurzus kirakatcsapata is úgy néz ki bőrszínileg, mint az ouagadougoui banánpiac), aztán széjjel nézni a Nagyvárad téren, az Ecseri útnál, a József Attila-lakótelepen, egész a Határ útig, hátha van még néhány futballozó ferencvárosi gyerek, na, azokat összeszedni, és megvan a csapat. A feröeri bajnok ellen ők is hoznák a 0-3-at itthon bármikor, és legalább mozognának, értelme lenne rögtön az egésznek. Mert Tocmacnak nincs, az zicher.
Lehet, hogy öt-hat év múlva már egy izlandi amatőr középcsapatot is megszorítanak. A kosztümös hölgyek és a felhajtott galléros vitorláspólós, pufimellényes urak a Groupama-VIP-ben ettől még ugyanolyan eleganciával pörgethetnék a poharaikban a túlárazott, középszar proseccókat.
151.2.4. Ádegy proprímó harmadszor (mármint konzekcvenciaötlet, Kubatovnak és bűntársainak): soha többet nem menni futball, politika és közpénz közelébe.
151.3. Földi paradicsomban, letolt gatyával
151.3.1. Ha már konzekvenciázunk. Ez is mekkora konzekvencia már, nem?!, ez az ép ésszel alig követhető infláció. Húsz százalék. A hivatalos. Szangciók, azok. Nem ám a rezsicsökkentés, a kurva előnyös nagy orosz gázbiznisz, meg a választáskor kiszórt isszonyú lojvé, meg a csókosoknak csutkán csorgatott ezermilliárdok, meg a hatvanpusztulat meg a meg a meg a meg a… mega.
Ebben a Varga Judit-i értelemben vett földi paradicsomban. Ahol egyébként az egy főre jutó fogyasztás alacsonyabb, mint Romániában vagy Horvátországban. (Tehát mi élünk a legszarabbul az EU-ban a bolgárok után.)
151.4. Helyesbittés: Haar és Hilbert
151.4.1. Előző hírlevelütt, 150.1.5. pontutt, az agyhalál közeli hajnali kapargászásban persze hogy elírtam a magyar matematika egyik legnagyobb őshősének nevét: Haar Alfrédot lehaasoztam. És ha már szóba került megint a magyar tudománytörténet egyik legsikeresebb műhelyét, a szegedi egyetem (1921 előtt még kolozsvári) matematikai központját Riesz Frigyessel létrehozó Haar, akkor már megjegyzem róla is, hogy Hilbert-tanítvány volt Göttingenben, éppen úgy, ahogy Rátz László, Fejér Lipót vagy Riesz Frigyes, tehát ha Fejér Lipót a nagy magyar matematikai iskola atyja, akkor David Hilbert minimum a nagyapja.
151.5. Északi diszkó, diszkó, diszkó
151.5.1. Egy ideje rá vagyok már gyógyulva a hatvanas évek végének, a hetvenesek elejének brit popkultúrájára, a mod korszakra, a korai (első hullámos) skinheadmozgalomra, ilyenekre, a Small Facestől a Yardbirdsön át a Whoig (ajánlott irodalom: Antonioni: Nagyítás, illetve: Quadrophenia), és persze a Northern soulnak nevezett korabeli tánczenéig. (A teljes történettel nem rabolnám az idejüket: amerikai, kevésbé ismert, jellemzően a detroiti Motown kiadóhoz tartozó soulelőadók pattogósabb számaira szerettek táncolni a Manchester-környéki munkásfiatalok.) A lényeg, hogy a BBC Stuart Maconie lemezlovas és Northern Soul-szakíró támogatásával most kiválogatott huszonegy-két nagy slágert a korszakból (1968–1973, kábé), és a BBC Proms sorozatban elő is adta a BBC zenekara néhány közepesen híres, de elég jó mai énekessel. Turning my heartbeat up! (A konkrét BBC-műsor a konkrét fenti linken, ide a végére meg bedobok Youtube-ról egy nagy Northern soul-klasszikust:)