A békéért könyörög

Orbán Viktor a német Bild című lapnak adott exkluzív interjút, amelyben főként az orosz–ukrán háborúról beszélt. Egy ponton az újságíró, Paul Ronzheimer – aki a lap ukrajnai riportere is – arról kérdezte Orbán Viktort: ha 1989-ben még a szovjetek ellen beszélt Budapesten, akkor most miért barátkozik Putyinnal, és miért áll az oroszok mellett? „Ön provokálni akar engem ezzel a kérdéssel? Tudja, ha azt mondja, hogy a magyarok oroszpártiak vagy az oroszok barátai, az ellenkezik a történelmi tapasztalatunkkal – válaszolt Orbán. – Én Magyarországért harcolok. Engem nem érdekel Putyin, nem érdekel Oroszország. Magyarország érdekel. Amit én csinálok, azok olyan cselekedetek, amelyek Magyarország javát szolgálják. És mindaz, ami most Oroszország és Ukrajna közt történik, rossz a magyaroknak. Veszélyes a magyarokra” – szemlézi az index.hu.

Milyen végtelenül üres mondatok! Mennyire tartalom nélküliek – már azon túlmenően, hogy a magyar kormányfő mintha nem értette volna a kérdést, meg sem próbált válaszolni rá. Az volt a kérdés, miért áll Putyin mellett, amikor 1989-ben a szovjetek ellen beszélt, és most nem történik más, mint a nagy orosz birodalom visszaállítási kísérletének első mozzanata. Erre az a válasza, hogy őt kizárólag Magyarország érdekli. De lehet-e sikeresen képviselni Magyarország érdekeit úgy, hogy nem érdekli Putyin meg Oroszország akkor, amikor agressziót követ el a szomszédos Ukrajna ellen.

Amikor az ország egyetlen esélye, hogy erősítse kapcsolatait azzal a szövetségi rendszerrel, amelyikhez mindig is tartozni akart: nevezetesen az unióval és a NATO-val. És kiállni azzal a rezsimmel szemben, amelyik épp saját erejét próbálgatja, más kérdés, hogy Putyin maga is meglepődhetett azon, mekkora kudarcot vallott. Ami eddig történt, neki már akkor is kudarc, ha valami csoda folytán idővel mégiscsak sikerül egy bábkormánnyal szövetséget kötni. Gondolom, akkor majd örül a magyar kormányfő, mert mostani álláspontja szerint egy ilyen fordulattal eljön a várva várt béke.

Ebben persze alighanem ő sem hisz. Sem az orosz elnök, sem Zelenszkij nem óhajt békét kötni, ráadásul az azonnali békekötés nyilván Putyint erősítené, mert így megtartaná a korábban megszállt ukrán területeket. Ez ügyben a kormányfő vezető politikushoz mérve riasztó gondolatokat mond: „Nem akarom befolyásolni az ukránokat, de mindig csak a békéért, a békéért és a békéért könyörgök. A béke az egyetlen megoldás jelenleg. A békéhez pedig azonnali fegyverszünet kell” – mondogatja vándorprédikátori kitartással, sőt, ezen a ponton mindig hozzáteszi, hogy Ukrajna már nem tekinthető szuverén nemzetnek: „Ami igazából számít, hogy az amerikaiak mit akarnak. Ukrajna már nem szuverén ország. Nincs pénzük. Nincs fegyverük. Csak azért tudnak harcolni, mert a Nyugat támogatja őket” – fogalmazott ebben az interjúban. Ilyen lekezelő hangon egyetlen kormányfő sem beszél Ukrajnáról: nincs pénzük, nincs fegyverük. Ez volna az állami szuverenitás ismérve? Vajon hol tanulta ezt? Ukrajna a jogrendjét mind a mai napig maga alkotja és alkalmazza, főhatalmat gyakorol a területén lévő személyek és dolgok felett. Ukrajna a nemzetközi élet független szereplője, döntései nem függnek mások jóváhagyásától vagy egyetértésétől. Nemzetközi jogképessége és cselekvőképessége teljes, 2022-től az Európai Unió tagjelöltje, 2022. szeptember 30‑án pedig hivatalosan is beadta a NATO-hoz csatlakozási kérelmét. Megfelel tehát a nemzetközi jogban általában elfogadott tételek összességének, indifferens, hogy szegény ország, vagy gazdag, van pénze, vagy nincs, voltaképpen nem is érthető, hogy a magyar kormányfő honnét veszi ezzel kapcsolatos, széltében hangoztatott és mindenhol erős megütközést keltő nézeteit. Kétségtelen, hogy az ország háborúban áll, de ettől még szuverén. Amiről Orbán beszél, az nem következett be, és mivel Ukrajna szuverén ország, ennek a szuverenitásnak a szövetséges és a nemzetközi jogot tisztelő államok a lapos békepropaganda hirdetése helyett igyekeznek minden erővel érvényt szerezni. Egy háborúban álló, önállóságáért szenvedő országot lazán nem szuverénnek tekinteni és ezt most már folyamatosan hangoztatni súlyos politikai, de még súlyosabb emberi érzéketlenség. Az ukránok „csak azért tudnak harcolni – mondja Orbán –, mert a Nyugat támogatja őket. Tehát ha az amerikaiak úgy döntenek, hogy békét akarnak, akkor béke lesz.” A kormányfő, mint olvashatjuk, igen egyszerű gondolkodású ember. Mintha nem is az ukránok harcolnának, hanem amerikaiak által mozgatott golyófogók. Így látja Orbán, az egykori lázadóból korosodván politikai totózóvá lett, szimpla esélylatolgató, mindenből igyekszik kihozni a magánhasznot: mert egyszer biztosan elérkezik a béke, és akkor saját nézete szerint igaza lesz. Mondja az az ember, aki siratja Trianont, pedig ha az ő logikáját követjük, akkor az is egy béke volt. Mintha képtelen volna fölfogni, hogy vannak békekötések, amelyek nem szüntetik meg a feszültséget. Ide kapcsolódó tétele: „Ukrajna kormányozhatatlan roncs, a senki földje”, ahol káosz van. Némiképp persze árnyalja az állítást, hogy káosz momentán Oroszországban van, pillanatnyilag nem tisztázott, hogyan foglalhatott el egy magánhadsereg két orosz várost. De ez biztosan bonyolultabb ügy, amit alighanem csak az Orbánt kiválóan tájékoztató magyar titkosszolgálat lát át. Szerintük a Prigozsin-ügy semmiség. Putyin szerint ugyan polgárháború volt kialakulóban, de mit tud ő erről az egészről? Nem ártana azért a világhírű magyar felderítést készenlétbe helyezni, Oroszországban egy új információ szerint ötvenkilenc magánhadsereg működik, a Wagner csak az egyik.

Ebben a Bild-interjúban aztán olyan kérdés is elhangzott, ami a nyilvánosságtól alapjában véve hermetikusan elzárkózó, csakis a péntek reggeli házi interjúban megszólaló Orbán számára szokatlan volt. A riporter megkérdezte tőle, ha Putyin Magyarországra jönne, akkor a Nemzetközi Büntetőbíróság márciusi elfogatóparancsa értelmében letartóztatnák-e. Orbán Viktor azt mondta, Putyin egyelőre nem tervez Magyarországra jönni. A kérdés itt sem az volt, hogy néz ki Putyin őszi programja, de azt is megkérdezték Orbántól, hogy ő maga háborús bűnösnek tartja-e Putyint. Úgy válaszolt, nem az, különben is, háborús bűnökről csak a háború után lehet beszélni.

Ugyan miért?