Javallat

Kő Pál trafikos, vagy ahogy ő tréfásan mondani szokta: trafikus a kórteremben ült, a tizenhetesben, az anyja mellett.

Hosszú, ősz hajú, fehér köpenyes öregúr lépett be, nagy méltósággal. Kiküldte Kőt. Az osztályos orvos, mert ő volt az öregúr, hosszasan időzött odabenn, majd kijött és a trafikoshoz lépett.

— Hát igen… igen… Húsleves… Azt hiszem, az lesz a legjobb, egy kis húsleves… Mi is rendelünk neki, persze, de azért az otthoni mégiscsak más… Csak ne legyen zsíros… igen… Ne legyen zsíros, de azért legyen sűrű, testes, tartalmas, igen … Legcélszerűbb lenne csirkét alkalmazni, csirkét, de jó sokat, mellét, hátát, püspökfalatját, egy adag aprólék föltétlenül menjen bele, a nyaka adja a legjobb ízeket, meg a melle csontja, nyugodtan faragják le a húst róla, csak sok legyen benne a belévaló, sűrű legyen, igen… és sokáig főzzék, kicsi lángon, sok farral, sok háttal, igen… és jómagam mindig teszek bele lábat is, nem is egyet, vagyis kettőt, de négyet, ötöt is, attól lesz jó kocsonyás, nem zsíros, hanem kocsonyás, sűrű, fogós, igen… ne sajnálják a zöldséget se belőle, répát, karalábét, zellert, kelkáposztát, petrezselymet bátran három csomóval is, ajánlom, hogy egy cső zöldpaprikát és egy, ne adj isten két szem paradicsomot is tegyenek bele… igen… de a legfontosabb a csirkecsont, nagyon sok csirkecsont, úgy jó a leves, ha sűrű, a zsírját, bőrét, háját vegyék le róla, anélkül is gyönyörű színe lesz, aranyló, sötétbarna színe, csak legyen benne anyag bőven, és főzzék szinte péppé, hogy harapni lehessen… Na, hát ez van… igen…

— Köszönöm, doktor úr — mondta Kő Pál trafikos, vagy ahogy ő tréfásan mondani szokta: trafikus, és visszament a kórterembe.

B. I.