Lassan minden kiderül

Kezd jó lenni odakinn. Lassan minden kiderül. Lehet szellőzni egy kicsit. Ablakot kitárni, nagyokat szippantani a tavaszi légből, kabátot naftalinba tenni, kényelmes zakót ölteni, indulni lazán kifelé.

Lehet az utcán menni, lehet bandukolni, csak úgy, lehet a pulóvert, zakót vetni panyókára.

Lehet menni a kertbe ki, metszeni, ásni, szomszéd kerítésére könyökölni rá.

Lehet figyelni rügyeket, lehet lesni galambot, rigót, lehet nézni a hirtelen nekivetköző lányokat, pláne asszonyokat.

Ilyenkor a legszebbek a lányok, hát még az asszonyok.

Lehet csukott szemmel a Nap felé nyomulni.

Lehet a teraszra kiülni. Ez a legjobb ilyenkor. A terasz. Kiteszik a kocsmák elé a székeket és lehet máris ülni. Az ember kinn van, de mégis ül. Már majdnem otthon, no de azért mégsem. Lehet kérni sört. Jót. Mert jó lett a sör. Egy rendszerváltás kellett hozzá csupán, és máris jó lett a sör. Jó lett, sokféle lett és nem drágult meg úgy, mint például a kenyér. Nem vette észre senki sem: európai lett a sör! Éljen! Irány Európa!

Lehet ülni a teraszon, a napsütésben, a jó sör mellett, hallgatni galambbúgást. utcazajt és olvasni lapot.

Az ember örül. Kezdenek a dolgok rendeződni. Ilyenkor még a papás-mamás görényezők, a nép-nemzeti nemzetvesztők, a piacozó termeszesek is bajba kerülnek. Lehet derülni. Derülten nézni, hogy hagyják cserben egymást az urak mostan, hogy fogytán a konc. Mert az urak, történészek, igazgatók és egyéb esztéták, akik három évig hűségesen karolták vállukat, otthagyják őket ilyenkor. Mintha három éven át, nem tudták volna, hogy kikkel vannak egy csapatban. Mindegy. Ilyenkor mindegy. Nem lehet undorodni folyton. Elég volt három éven át. Javul az idő. Még a lap sem olyan érdekes ilyenkor. Lehet ülni a teraszon, markolni fülét a söröskriglinek, nézni a lányokat, az asszonyokról nem is beszélni, bambulni bután a Napba és örülni a tavasznak.

Lehet felejteni…

Nem. Azt nem lehet.

Bächer Iván