Népszabadság, 1993. január 14.
BÄCHER IVÁN
Tóth Melinda feminista sokat dolgozott.
Reggelente fölkeltette, megkakaóztatta, uzsonnával fölszerelte és útjára bocsátotta a gyereket, aztán telefonált, megbeszélte a dolgokat, kávét ivott, lemosdott, pulóverbe-farmerbe bújt, telefonált, majd ügyelve arra, hogy még véletlenül se ágyazzon be előtte, leült a szövegszerkesztő elé, készített néhány anyagot, kiértékelt pár tucat tesztlapot, telefonált, megbeszélte a dolgokat, fölkerekedett, elment az intézetbe, kávét ivott, telefonált, megbeszélte a dolgokat, leült a szövegszerkesztő elé, készített pár anyagot, kiértékelt néhány tucat tesztlapot, kávét ivott, diskurált, telefonált, megbeszélte a dolgokat, délután elment a gyerekért, útközben vett zöldséget rengeteget, meg magokat, abból összedobott jó vacsorát, egészségeset, a tévét nem engedte nézni, a gyerek olvasott, aztán aludt, Tóth Melinda pedig kávét ivott, telefonált, megbeszélte a dolgokat, aztán leült a szövegszerkesztő elé…
Egy szép napon azonban egy komoly dolgot kellett megbeszélni. Tóth Melinda elhatározta, hogy az állatkert kihasználatlan barlangmozijában föltétlenül ki kell alakítani egy barátságos kis feminista klubot, ahol összejöhetnének a lányok, asszonyok, és amíg valaki elvinné a gyerekeket majmokat nézni, azalatt nagyon jól meg lehetne beszélni a dolgokat, ezért telefonon beszélt ezzel-azzal, intézte a dolgokat, közben megismerkedett egy állatkertésszel is, aki negyvennégy éves volt, elvált, leültek egy presszóban megbeszélni a dolgokat, mondta az állatkertész, hogy össze kell állítani az anyagot, mondta Tóth Melinda, hogy őnála össze lehet, mert ott van minden, de nincsen senki sem, az állatkertész viszont mondta, hogy őneki fél kettő és fél három között haza kell ugrani az anyukájához, mert az minden nap várja ebéddel, az állatkertből is haza szokott ugrani mindig, mire mondta Tóth Melinda, hogy akkor soha sem lesz készen az anyag, inkább ő főz valamit. Mit? kérdezte az állatkertész, hát birsalmás húslevest, mondta erre Tóth Melinda, csinál egy egyszerű mezei húslevest, soványat, pulykanyakból, zsírtalan kacsából, marhából, ilyesmiből, sok és szép zöldséggel, főleg sok zellerrel, mert az a jó, meg petrezselyemmel, harsánnyal, frissel, ropogóssal, reszel bele szerecsendiót is, mikor kész beleönt egy félliteres birsbeföttet, levestül, haj, de jó az, megrottyantja és tojással elkevert tejszínnel finomítja, mondta a presszóban az állatkertésznek Tóth Melinda, és nagyon furcsán csillogott a szeme.
Szép szeme volt Tóth Melindának. Kék.