Népszabadság, 1992. november 12.
BÄCHER IVÁN
Mikor beköszönt a kocsonya szezonja, tehát ilyentájt, november derekán, Bogár Pál autószerelő mindig meghívja barátait egy évadnyitó kocsonyavacsorára. A jeles szombaton Bogár már korán fölkel, indulna reggel a piacra, de vagy leküldik még a boltba, vagy belázasodik a gyerek, vagy elromlik a kocsi, van dél is, mire Bogár a piacra ér, de nem baj, mert a lényeg már benne van a fagyasztóban régen, szombaton már csak zöldséget kell venni, meg egy kicsi színhúst, meg hogyha még akad valami, persze.
Kettő körül ér haza Bogár, ha nem romlik el a kocsi, eszik valamit, majd ledől. A húszliteres nagylábast négy körül veszi elő. Felönti vízzel félig, beletesz egy malacnyi, hosszába hasított húsos, hófehér körmöt, egy füstölt csülöknek felét, fület vagy farkat, vagy egy félpofát, esetleg mind a hármat, a fagyasztóban föllelt mindenféle húsmaradékot, csontot, ha van, sárgarépát, fehéret, zellert, karalábét, fél liter bort, deci ecetet, egyfejnyi fokhagymát, négy-öt vöröshagymát, egész borsot és persze sót.
Mire megrottyan a lé, megérkeznek az első vendégek. Kapnak ropit. Szegény Bogár beszélget. Mikor beleteszi a színhúst, nyolc körül, már
vannak vagy tizenhatan. Bogár elugrik a boltba, ha nem rossz a kocsi. Vesz kenyeret, parizert, Bogárné készít szendvicset. Kilenc körül többen a lábashoz somfordálnak, zöldséget, falat húst piszkálnak kifelé. Bogár, bár szíve hasad, de inkább előveszi az eldugott lókolbászt. Be is zabálják mind a három szálat. Tíz körül erőteljes követelésre szed egy tányérral és kiteszi a lépcsőre. Fél tizenegykor valaki megeszi levesnek. Feleség, gyerekek elmennek aludni. A vendégek berúgnak, a fridzsider üres, de az elszánt autószerelő akkor sem hajlandó zselatint tenni bele. Inkább elugrik, ha nem rossz a kocsi, Lajoshoz, aki a múlt szombaton főzött kocsonyát, és maradt még neki pár tányérral. Ha nincsen Lajos, vagy rossz a kocsi, akkor beletesz a lébe Bogár nyolc pár virslit, pedig az nagyon el volt dugva. Mivel a virslitől zavaros lesz, beledob három fölvert tojásfehérjét, persze a többi tojás is elfogy. Éjfél után föltálalja a zöldséget. Egy körül kezdi kiszedni a húst. Gondosan csontoz, gusztusosan helyezi el a tányérokra, tálakra a dolgokat, rászűri a levet, szépen kihordja a lépcsőre. A díványon elképesztőn hortyogó Skultétinét letakarja pléddel és megy aludni maga is.