Sólet 2.

Budapesten K. úr, aki csütörtökön érkezett meg Pestre, mert sejtette, hogy sóletnek pénteken tanácsos nyomába eredni, a Csengery utcában, egy nyugdíjas tanárbarátjánál szállt meg, akivel hatodikig együtt jártak a premontreiekhez.

A kiadós vacsora után sokáig beszélgetett, borozgatott a két öreg. Másnap délelőtt útnak indultak. Előbb a Síp utcába mentek, de itt csak melegítő konyha volt, majd a Shalomhoz, de ott meg az árak parancsoltak megálljt nekik.

A kezdeti kudarcot ellensúlyozandó kimentek a Klauzál térre, és a kóser borozóban bedobtak egy fél szilvát. A fiatal, mosolygós, szőke kocsmáros úrtól, és néhány beeső vendégtől már itt megtudtak egyet-mást a sólet titkáról. A hely atmoszférájától kissé elérzékenyülve, de azért mégiscsak jókedvűen, és valami elképesztő szagot árasztva sétáltak vissza a Dob utcán.

Befordultak balra. Odabenn, a keskeny, tiszta udvaron, a fal mellett két úr egy furcsa nádtetős sátorféleséget épített éppen. Innentől kezdve minden furcsa volt. Fölmentek egy lépcsőn és egy előtérbe értek, amelyből jobbra tágas konyha, balra egyszerű étkező nyílott. Az előtérben egy üvegkalitkában lévő hatalmas, ódon íróasztal mellett egy szigorú szemű, szakállas úr írt. Megvárták, amíg befejezi. Sokáig tartott. A szakállas úr szívélyes volt, mondta szerencséjük van, egy óra múlva készítik be a szombati sóletet, addig üljenek le az étterembe, és ebédezzenek meg, közben ő majd mesél a sóletről valamit. Kaptak a fejükre két kicsiny kapedlit.

K. urat valami furcsa bizonytalanság kerítette hatalmába, mint aki egy idegen városba tévedt, ahol nem ismeri az embereket, a szokásokat, és nem beszéli a nyelvet sem.

Föltették a kapedlit, és beültek az étterembe.

A tágas helyiségben legalább féltucat nyelven beszéltek. Furcsa volt minden, mint valami mesében. Mintha minden pár évtizeddel régebbről maradt volna meg, a falak, a berendezés, az emberek. A szép szemű felszolgáló hölgy hozta ki a kosztot, kissé száraz de igen kóser főtt húst, befőttel.

Mikor végeztek az étkezéssel, ücsörögtek egy darabot, majd kibotorkáltak az előtérbe, ácsorogtak kicsit, végül jött egy hölgy, beinvitálta a két vendéget a konyhába, s miután gyorsan elmesélte az életét, elmondta és megmutatta, hogy készül az igazi sólet.

Ezután még beszélgettek pár vendéggel a sóletről, majd elmentek a Rabbiképző könyvtárába is, a sólet szakirodalmát tanulmányozandó, másnap visszatértek a Kazinczy utcába, megkóstolták a sóletet, aztán a terményboltvezető még fölment a Széchenyi Könyvtárba…

Vasárnap délután utazott haza. Otthon már várta az asszony.

(Folyt. köv.)